KultúraSzerző: magyarnemzet 2026. 07. 27. 5 percnyi olvasás
Helyszíni riport a 201. Anna-bálról.
Balesetveszély! A kerítésnek támaszkodni tilos – olvasható a füredi Vaszary-villa kertjének öntöttvas kerítésén, de a nézelődők ügyet sem vetnek rá, a kertben olyasmi zajlik, ami vonzza a kíváncsi tekinteteket. A 201. Anna-bál vendégei a múzeumkertben gyülekeznek: miközben az urak talpig feketében falatoznak, az elsőbálozó lányok és a hölgyvendégek – követve a hagyományokat – itt veszik át azt a sorszámozott herendi porcelánszívet, ami alapján a vendégek később leadhatják szavazataikat a bálkirálynőre és két leendő udvarhölgyére. A szépeket éjfélkor hirdetik ki, másnap pedig hintóban kocsikáznak keresztül a városon, megmutatják magukat Füred lakosainak és az itt nyaraló érdeklődőknek.
Az érkezőket a Reformkori Hagyományőrzők Társasága fogadja, akiket könnyű felismerni egyedi, XIX. századi viseletükről, és akik jó házigazdaként nemcsak a bál napján, hanem az ezt megelőző programokon – a bálra való ráhangolódást szolgáló, immár 14. alkalommal megrendezett Anna-fesztivál eseményein – is jelen vannak. Ilyen a mára hagyománnyá vált szívhalászat, a város elsőbálozóit köszöntő szerenádok éjszakája vagy Szentgyörgyi Horváth Krisztina emléktáblájának megkoszorúzása. Az első Anna-bál házigazdájának lánya, az akkor 18 éves Szentgyörgyi lány a legenda szerint elsőbálozóként ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki az 1848-as szabadságharc altábornagyaként végül a tizenhárom aradi vértanú egyike lett.
A hős szabadságharcosról kapta nevét az Anna-bál 2003-ban alapított díja, amit a Balatonfüredet támogató, a város kulturális és szellemi életét gyarapító polgárainak ítélnek oda. Ezt idén dr. Berecki Árpád szemész szakorvos vehette át.
Ezzel azonban kissé előreszaladtam, mert a bálozók most még a Vaszary-kertben hangolódnak az estére. Sok köztük a fiatal, van, aki kissé megilletődve jár fel-alá, de nincs ezen mit csodálkozni, az efféle társasági esemény legtöbbjüknek korántsem megszokott terep.
– Tulajdonképpen mi is épp ezen gondolkodtunk, lestük a többieket, hogy vajon van-e bennük egy kis feszengés vagy izgulás – meséli egy húszéves paksi fiatalember, aki bonyhádi párjával érkezett a rendezvényre. Bár a bál résztvevőinek zöme a város környékéről, illetve a fővárosból utazik le Füredre, az ország minden részéből érkeznek bálozók – az idei Kiss Ernő-díj előbb említett nyertese például győri kötődésű. A dél-dunántúli fiatalemberről viszont kiderül, hogy csak egy generáció választja el Balatonfüredtől: innen származnak a szülei, ezért régóta mondogatták egymásnak a párjával, hogy „egyszer azért el kellene jönni a bálba”. Csak a tavalyi bicentenárium alkalmával kapták fel a fejüket, így idén már itt vannak.
Fiatalok, szerelmesek, a legtöbb bálozó azonban – már amennyire jómagam megítélhetem – a családjával érkezik. Szóba is elegyedek egy édesapával, aki Gyöngyösről érkezett a feleségével és az ikerlányaival, Ronett-tel és Ninett-tel felszabadultan fotózkodnak, beszélgetnek. Egy közeli szállodában szálltak meg, napközben még fürödtek egyet, de most már kezdenek izgulni. – Sok szép lányt látunk, nehéz lesz – mondja, de hamar kiderül, hogy nem a versenyszellem hajtotta őket a Balaton partjáig, hanem egy nagyszülőnek tett ígéret. Az egyik leányzó második neve Anna, míg a Ninett részben az Anna francia kicsinyítő, becézett alakjából származik, és ez nem véletlen. –
Édesanyám mindig szeretett volna eljutni egy Anna-bálra, nagy rajongója volt az eseménynek, de erre sajnos sosem volt lehetősége. Így a lelkemre kötötte, hogy ha tehetem, hozzam el egyszer a lányokat. Ezt ő sajnos már nem érhette meg, de most itt vagyunk.
– osztja meg velem a családi legendárium egyik megható pillanatát a büszke édesapa. Akikből elég sok akad még a bálon. – Óriási öröm, hogy a lányommal jöhettem, most pedig igyekszünk kicsit elengedni magunkat – ezt már Szabolcs meséli nekem Balatonfüredről, akinek a lányát is kérdeztem, hogy miként készült a bálra: – Elmentem fodrászhoz, sminkeshez, és egy hónapja megvettük ezt a szép ruhát. Ma pedig egész nap izgulok! – vallja be Kamilla megmosolyogtató őszinteséggel, amivel kicsit ellentmond az édesapjának, de egyben találóan leírja azt is, ahogyan a legtöbb elsőbálozó érzi magát ilyenkor.
Azért persze nem mindenki, az egyik család például újabb érdekes történettel lep meg: – A füredi Anna-bálon volt a gyerekkori altatónk, anya és apa is gyakran dúdolták, amikor nem jött álom a szemünkre – mesélik a testvérek, akik azért sem izgulnak, mert már a részvétellel is teljesült egy régi álmuk. A legtöbben nem is gondolnak a bálkirálynői és az udvarhölgyi címekért járó nyereményekre, de azért egy egészséges női hiúság mindnyájukban megmoccan ilyenkor.
A Vaszary-villához nem sokkal 19 óra után lovas hintón érkezett meg a tavalyi bál szépe, Szabó Laura, akinek a vezetésével elindult az ünnepi felvonulás a gálavacsora hagyományos helyszíne, az Anna Grand Hotel felé. A hivatalos esti program kezdetét Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának palotása jelezte: a nyitótáncban közreműködtek a Magyar Állami Operaház balettművészei és a 100 Tagú Cigányzenekar kamarazenekara. Ezt követték rögtön a köszöntőbeszédek: – Az igazi érték attól válik időtlenné, hogy minden generáció újra és újra felfedezi, megőrzi és tovább gazdagítja.
A herendi porcelán ezért több, mint kivételes kézműves alkotás. Az Anna-bál pedig több mint hagyomány. Mindkettő élő örökség: a múltjukból merítenek, de mindig a jövőnek szólnak.
– mondta Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója az Anna-bál idei fővédnökeként. A bál a Huszka Jenő-féle Anna-báli keringővel folytatódott, ahol a tánckar levonulása után megint csak csillogó szemű lányokat és büszke apákat lehetett felfedezni, majd az bál csúcspontjaként kihirdették az idei Anna-bál szépét és két udvarhölgyét.
A hagyományőrzők egyik tagja New Yorkból utazott haza, hogy részt vegyen az eseményen, és Zsigray Julianna írónő sorait idézi fel, amikor arról kérdezem, mit jelenthet az Anna-bál a XXI. században. – „Én nem járhattam fehér ruhában. Én nem járhattam bálba.” Zsigray nem tehette, mert háború volt. Ma viszont ezek a fiatal lányok megélhetik ezt az élményt.
Az Anna-bál így az élet természetes rendjének egyik szép pillanata: nagyon fontos, hogy ezek a lányok megmutassák magukat, megéljék a felnőtté válás élményét és részesei legyenek egy több mint kétszáz éves hagyománynak.
Van, aki elnyeri a bál királynőjének címét, más nem, de azt a porcelánszívet még nyugdíjas korában is őrizni fogja. Kap valamit, amit továbbadhat – állítja Judit, amit szó szerint és szimbolikusan is értelmezhetünk.
Bár az Anna-bál egy nagy múltú, a hagyományok jelentőségét, megtartóerejét hangsúlyozó rendezvény, az Anna-bál szépe címet csak a XX. század második felétől adják – amivel az a meglepő helyzet állt elő, hogy a szocializmus évei alatt egészen az 1980-as évekig az Anna-bál volt az egyetlen országosan is ismert, nagy sajtónyilvánosságot kapó szépségverseny, még ha a szó hagyományos értelmében bálkirálynőnek lenni korántsem csak szépség kérdése, itt nincsenek fordulók, méricskélések vagy pontozások.
A vendégek által megszavazott 15 lány közül az idén Böröcz István, a Balatonfüredi Turisztikai Egyesület elnökének vezetésével felálló zsűri (Kocsis Korinna korábbi Anna-bál szépe, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Gömbös Lóránd, a Hungária Yacht Club elnöke és Hajas László mesterfodrász) választotta ki a három legszebb lányt.
Nem ritka, hogy balatonfüredi lány nyer, és ez idén is így történt: a 201. Anna-bálon a tavaly már udvarhölgyi címet is elnyerő, 18 éves Windisch Laura diadalmaskodott, ő egy Viktória-mintás herendi díszserleggel és a győztesnek járó aranyalmával („Erisz almája”) gazdagodott.
Idén viszont külön érdekesség, hogy a 16 éves debreceni elsőbálozó, Tollas Viktória után a második udvarhölgy Laura 16 éves testvére, a szintén elsőbálozó Windisch Regina lett. Családi diadal, mondhatnánk.
Máskülönben ember legyen a talpán, aki képes kiválasztani a legszebbet, de ahogy az talán az eddigiekből is kiderült, jó dolog az udvarhölgyek versenye, szeretjük ünnepelni a szépséget és a fiatalságot, de az Anna-bál sokkal inkább szól a családokról, a lányok beavatásáról és a hagyományok megéléséről, mint a cím elnyeréséről. Talán ennek is köszönhető, hogy még kétszáz év után is beszélünk, írunk róla.
Napi