Mallorca évtizedeken át a gondtalan nyaralás szinonimája volt, mára azonban az állandó jogi csatát és tüntetések szimbóluma lett. A sziget lakossága alig haladja meg az egymillió főt, ehhez képest a repülőterek és a tengerjáró luxushajók évente több mint 18 millió külföldi látogatót zúdítanak a törékeny ökoszisztémára. Az Eurostat regionális turisztikai adatai szerint  Baleár-szigeteken az egy lakosra jutó vendégéjszakák száma az egyik legmagasabb az egész Európai Unióban.

A helyiek felháborodása nem a turisták személye ellen irányul, hanem az ellen a fenntarthatatlan modell ellen, amely teljesen kiszorítja őket a saját szülőföldjükről. A tüntetéseket szervező civil platformok, három fő pontban foglalják össze követeléseiket:

1. A külföldiek korlátlan ingatlanvásárlásának tiltása, és az engedély nélküli turisztikai célú lakáskiadások radikális visszaszorítása.
2. A szigetre belépő bérautók számának maximalizálása és a tengerjáró óriáshajók kikötési tilalma.
3. Szigorú korlátozások a vízfogyasztásra és a hulladéktermelésre, mivel a nyári hónapokban a sziget infrastruktúrája az összeomlás szélére kerül.

Nem csak Mallorca: a spanyol nagyvárosok dominóeffektusa

A tömegturizmus az egész Ibériai-félszigetet lángra lobbantotta az utóbbi időszakban. Barcelonában már ott tart a helyzet, hogy a radikálisabb aktivisták nyíltan konfrontálódnak a látogatókkal.

A probléma talán Ibizán a legfájdalmasabb, ahol a luxusturizmus elszabadulása humanitárius és közigazgatási válságot idézett elő. Amint azt a Gendarmaria és a spanyol közigazgatási szakszervezetek jelentései is megerősítik, a szigeten akkora az ingatlan- és albérletkrízis, hogy a létfontosságú közszolgáltatások látták kárát.

Drasztikus tilalmak kora

A spanyol kormány és a regionális önkormányzatok megértették, hogy ha nem lépnek közbe, a társadalmi feszültségek visszafordíthatatlan belső konfliktusokhoz vezetnek. Barcelona polgármestere, Jaume Collboni egy olyan politikai atombombát dobott le, amelyre egész Európa felfigyelt: bejelentette, hogy a város teljesen betiltja a turisztikai célú lakásbérlést, és nem újítják meg a meglévő Airbnb-licenceket sem. A cél az, hogy több tízezer lakás kerüljön vissza a hagyományos, hosszú távú bérleti piacra.

Ezzel párhuzamosan az alábbi intézkedéseket vezették be a különböző spanyol régiókban:

• Katalóniában és a Baleár-szigeteken a főszezonban extra adót vetnek ki minden vendégéjszakára, az így befolyt összegeket pedig környezetvédelmi rehabilitációra és szociális lakásépítésre fordítják.
• Mallorca hírhedt bulinegyedeiben (Magaluf és Playa de Palma) betiltották az utcai alkoholfogyasztást, a boltok éjszakai szeszeladását és az all-inclusive alkoholakciókat, hogy kiszűrjék a destruktív, minőségi értéket nem teremtő legénybúcsú-turizmust.
• Palma de Mallorca kikötőjében napi maximum három tengerjáró hajó köthet ki, és azok közül is csak egy lehet az úgynevezett mega-hajó.

A turizmus minőségi diadala a mennyiség felett

A legnagyobb dilemma, hogy Spanyolország bruttó hazai termékének több mint 12-14 százaléka közvetlenül a turizmusból származik, és a szektor több millió embernek ad munkát. A teljes leállítás vagy a drasztikus visszafejlesztés azonnali gazdasági csődöt és tömeges munkanélküliséget jelentene.

A fenntarthatósági szakértők szerint az aranyközépút nem a turizmus felszámolásában, hanem a modell radikális strukturális átalakításában rejlik. A jövő útja a minőségi turizmus lenne szerintük, ami a tömegek helyett azokra fókuszál, akik hajlandók több pénzt költeni egy utazásra, és tisztelni a helyi kultúrát. Ez a gyakorlatban a szezonalitás megtörését is jelenti egyben. A tengerparti napozás helyett a kulturális, gasztronómiai és sportturizmus népszerűsítését az őszi és téli hónapokban.

Az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UN Tourism) irányelvei egyébként azt hangsúlyozzák, hogy a turizmus csak akkor maradhat hosszú távon fenntartható, ha a gazdasági előnyeiből a helyi közösség is közvetlenül részesül, nem pedig csak a multinacionális szállodaláncok és az arctalan ingatlanspekulánsok. Ha a spanyol kormányoknak sikerül visszaszorítaniuk az illegális lakáskiadásokat és stabilizálniuk a belföldi ingatlanárakat, a helyiek haragja is lecsillapodhat, és Mallorca újra az lehet, ami mindig is volt.