A német igazságszolgáltatási rendszer olyan strukturális terheléssel néz szembe, amire nem volt példa a legutóbbi világháború óta. A hivatalos adatok szerint a börtönökben drasztikusan megemelkedett a nem német állampolgárok száma. Ezen a ponton érdemes megnézni a 2015-ös tömeges migrációs hullám előtti számokat.

A valóság ráadásul ennél is radikálisabb, mivel a statisztikák a kettős állampolgársággal rendelkező, illetve a már Németországban született, de migrációs hátterű elítélteket automatikusan németként regisztrálják.

A földrajzi megoszlás jól mutatja, hol a legnagyobb a nyomás. Miközben a keleti tartományokban a külföldiek aránya még mérsékeltebb, addig a nyugati régiókban, mint Bajorország, Hessen vagy Baden-Württemberg, a külföldi elítéltek már rendkívül magas arányban vannak jelen. A legkritikusabb helyzet a kozmopolita nagyvárosokban alakult ki: Berlin és Hamburg börtöneiben a foglyok többsége már külföldi állampolgár, ami óriási adminisztratív és integrációs kihívás elé állítja az intézményeket.

A migrációs krízis következménye

A német börtönökben tapasztalható krízis közvetlenül és tagadhatatlanul összekapcsolódik az elmúlt évtized ellenőrizetlen, tömeges migrációjával és az integrációs kísérletek látványos kudarcával. A börtönőrök szakszervezetei szerint az alapvető funkció, a reszocializáció sok helyen teljesen csődöt mondott. Ennek legfőbb oka a nyelvi és kulturális falakban keresendő: a börtönszemélyzet és a fogvatartottak közötti kommunikáció hiánya napi szintű agressziót generál.

A nyelvi elszigeteltség és a közös kulturális kódok hiánya miatt a börtönökön belül zárt, nemzetiségi alapon szerveződő szubkultúrák és bandák alakultak ki. Ez a belső hierarchia rendkívüli módon kedvez az illegális struktúrák megerősödésének. Különösen veszélyes jelenség a különböző radikális csoportok térnyerése. Amint azt az ASIS International büntetés-végrehajtási elemzése hangsúlyozza, a zárt terekben a radikalizáció és a bandaháborúk közvetlenül fenyegetik az intézmények belső biztonságát, és a fogvatartottak sokszor mélyebb bűnözői kapcsolatrendszerrel hagyják el a börtönöket, mint amilyennel bekerültek.

Európa börtönei megteltek

Bár Németország helyzete az ország mérete miatt kiemelt figyelmet kap, a probléma az egész Európai Unióban rendszerszintű. Az Európa Tanács SPACE I statisztikai jelentése szerint a kontinens számos országa képtelen kezelni a drasztikus túlzsúfoltságot. Európában a börtönök átlagos kihasználtsága kritikusan magas, és a tagállamok jelentős része küzd kapacitáshiánnyal.

A Euronews európai börtönstatisztikái világosan rámutatnak, hogy a túlzsúfoltság és a romló higiéniás körülmények szinte minden tagállamban humanitárius és biztonsági kockázattá nőtték ki magukat. Különösen drámai a helyzet Svédországban is, ahol a bevándorló hátterű klánok és bandák közötti véres háborúk miatt az elmúlt években megállíthatatlanul növekedett a börtönpopuláció.

A kényszermegoldásokat is meg kell szülni

A börtönök fizikai kapacitásának bővítése – vagyis az új intézmények építése – rendkívül lassú, bürokratikus és méregdrága folyamat, amely ráadásul azonnali megoldást nem nyújt a mindennapi krízisre. A kormányok így kénytelenek alternatív, sokszor vitatott eszközökhöz nyúlni.

Az európai igazságügyi minisztériumok és a büntetés-végrehajtási szervek az alábbi válságkezelő stratégiákat alkalmazzák:

• Büntetés-végrehajtási alternatívák: Egyes helyeken lerövidítenék a börtönben töltött időt, és a fennmaradó büntetést szabadlábon töltenék le az elítéltek, csak egy nyomkövető bokapereccel a lábukon, intenzív pártfogói felügyelettel. Ezt természetesen a kisebb bűncselekmények esetén vehetik fontolóra. 
• Személyi állomány radikális bővítése: Mások úgy gondolják, hogy azonnali, tömeges börtönőri toborzásra van szükség. A személyzet így képes lenne kontrollálni az egymással rivalizáló etnikai csoportokat a rácsok mögött.
• Nemzetközi kitoloncolási egyezmények: A kormányok egy dologban egyetértenek, szerintük ugyanis kulcsfontosságú politikai cél a bűnelkövető külföldi állampolgárok és az illegális migránsok származási országukba történő gyorsított visszatoloncolása, amivel közvetlenül tehermentesíthető a hazai intézményrendszer.

Pontosan tudják, hogy amennyiben Európa kormányai nem képesek radikálisan átalakítani a büntetőjogi és migrációs politikájukat, a börtönök túlzsúfoltsága nemcsak a büntetés-végrehajtás belső biztonságát fogja felszámolni és káoszba taszítani, hanem a büntetés lejártával az agresszív emberek a többi állampolgár számára is veszélyesek lehetnek.