Falanx építése

A Phalanx Nagy Sándor eredeti és ragyogó harctéri manővere volt. Ez a forradalmi katonai alakulat lényegében az egységes cselekvés mélyreható vezetési filozófiája volt. A Phalanx olyan férfiakból állt, akik egy összetartó egységként mozogtak és harcoltak, áthatolhatatlan falat hozva létre egymásba kapcsolódó pajzsokból. Ennek a formációnak az a tanulsága, hogy a phalanx csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme. Ha az egyik katona megtöri a rangját vagy ledobja a pajzsát, egy lyuk keletkezik, amelyet az ellenség kihasználhat, ami az egész egységet veszélyezteti.

Amikor a vezető pozícióba kerültem, küldetésemnek tekintettem, hogy kultúránkat a „Trónok harca” mentalitástól a „harcos elit” modelljére cseréljem. Így építjük fel ezt a törhetetlen falat:

1. A „pávák” kiiktatása

A múltkori energiakereskedelem szintjén a teljesítménymutatók gyakran arra késztették a kollégákat, hogy információkat halmozzanak fel azzal a céllal, hogy előnyt szerezzenek a belső versenyben. A falanx felépítéséhez át kell térnie az egyéni teljesítménymutatókról a csapatalapú célokra. A belső verseny megszüntetésével lehetővé teszi a csapat tagjai számára, hogy energiájukat kifelé fordítsák – a többi vállalattal való versengésre, nem pedig a következő fülkében lévő személyre. Évek óta használom a phalanx-hasonlatot a csapataimmal. „A pajzsok zárva, egyben mozognak” lett a mantránk. Fúrjuk azt a gondolatot, hogy a szervezetünkben nem lehetnek „lyukak”, mert egyetlen gyengeség mindannyiunkat kompromittálja.

2. Belső harc a külső győzelemért

Az egységes front nem jelenti a nézeteltérés hiányát. Valójában a falanxon belül erőteljes, sőt heves vitákra buzdítunk. Minden „harcunkat” belsőleg végzünk a felkészülési szakaszban, hogy minden nézőpont meghallgasson és minden gyengeség felismerhető legyen. Ha azonban szembesülünk a külvilággal – legyen szó tárgyalásról, hatósági vizsgálatról vagy katasztrofális viharról –, egy falat mutatunk. A külvilág számára egyetlen, fegyelmezett erő vagyunk, amellyel számolni kell.

3. Felvétel a „taníthatatlanok” számára

Nem építhetsz „harcos elitet” pusztán technikai tudásra. Amikor összeállítom a belső körömet, olyan tulajdonságokat keresek, amelyeket nem lehet tanítani: az integritást és az alázatot. Az alázatot úgy definiálom, mint „tudni, amit nem tudsz”, és hajlandónak lenni onnan fejlődni. A tisztességgel és alázattal rendelkező csapattagok pajzsát a mellette álló személyért, még akkor is, ha csillagászati ​​nyomás nehezedik rájuk, mert a kollektív küldetést a személyes dicsőségnél jobban értékelik.

4. A vihar próbája

Ennek az egységes fellépésnek az igazi ereje az Uri téli vihar során derült ki. Amikor a texasi villamosenergia-hálózat nehézségekkel küszködött, nem volt egy csapatunk, akik a saját karrierjüket keresték volna. Volt falanxunk. Mivel már évek óta fennállt a bizalom és a közös „együtt nyerünk” filozófiánk, a csapatomat nem volt szükség mikromenedzselésre.

Azokban a sötét órákban úgy gondolkodtunk, mint egyetlen szervezet, amely egy nemes célnak szentelte magát: texasiak millióinak életének védelme. Az emberek feladták magánéletüket, húszórás napokat dolgoztak, és a hűség „izommemóriájával” működtek, amivel csak egy összetartó egység rendelkezhet.

A falanx a te örökséged

Az ilyen kultúra felépítése nem gyors megoldás. Időbe és szándékba telik a felépítése, és meg kell határozni, hogy hiszel az embereidben, akikké válhatnak, hosszú távra be kell fektetned beléjük, és meg kell tagadnod, hogy eldobható eszközként kezeld őket.

A vezető öröksége nem az egyéni teljesítményükön mérhető, hanem az általa hátrahagyott falanx erején. Ha olyan környezetet teremtesz, amelyben minden tag tudja, hogy egy áttörhetetlen fal része, akkor olyan csapatot hozol létre, amely nem csak túléli a káoszt, hanem legyőzi azt.