Tekintve, hogy januári nagy beszéde után már közöltünk egy részletes portrét Habsburg-Lotaringiai Károlyról, így ezt a cikkünket ezen anyagunkhoz abszolút hozzáolvasásra ajánljuk. A június 24-én összegyűltek is kaphattak egy rövid bemutatást, bár látszott, hogy a családfő a szakmai eredményeinek ismertetése nélkül is megkapja a tiszteletet. A beszélgetés hivatalos része után lehetett tőle kérdezni is, és szinte mindenki a Császári és Királyi Fenség megszólítással fordult a főherceghez és királyi herceghez, aki azonban osztrák állampolgárként, akinek a Habsburg úrnál több nem dukál, ezt már a kezdésnél finoman elhárította. Miképp azt is, hogy családja miért nem mondott le sosem a cseh trónról és hogy felpróbálta-e már a cseh királyi koronát. Mielőtt azonban rátérünk az interjú szemlézésére, röviden hadd ismertessük, hogy miért is utazott az utolsó uralkodó, II. / IV. Károly unokája a cseh fővárosba, és találkozott ott Petr Pavel köztársasági elnökkel és az új prágai érsekkel, cseh prímással.

Mint közismert, 1526-ban a mohácsi csata után II. Lajos magyar és cseh király örökös nélkül fulladt bele a Csele-patakba. Így életbe lépett az 1515-ös bécsi királytalálkozón megkötött, házasságokkal is megpecsételt megállapodás, azaz Habsburg Ferdinánd a feleségének, Lajos nővérének, Jagelló Annának a jogára hivatkozva benyújtotta igényét a magyar és a cseh trónra – ebben teljes mértékben támogatta húga, Habsburg Mária immár özvegy magyar és cseh királyné is. Bár Magyarországon ez nem ment olyan könnyen Szapolyai János fellépése miatt, de a cseh folyamat elég gördülékenyre sikeredett, amit az is segített, hogy Ferdinánd átvállalta a cseh államadósság kifizetését – és persze az is elég rémisztő volt, hogy az oszmán sereg esetleg Csehország felé veszi az irányt.

Ez az idei Habsburg 500 nevű programsorozat oka, melynek keretében szeptember 18-28. közt ismét közszemlére teszik a cseh koronaékszereket a prágai királyi palotában, melyeket egyébként a Szent Vitus-székesegyházban őriznek. Petr Pavel döntése értelmében a korona, a már Ferdinándnak készült országalma és a jogar is minden évben látható pár napra 2024-től kezdve, az elmúlt esztendőkben egyaránt olyan 50 ezer körüli érdeklődő tekintette őket meg. Idén a koronázási palást és más tárgyak is kiegészítik majd őket, és a kiállítás bemutatja Szent Vencel koronájának útját egészen az 1791-es hazaszállításáig.

„Putyin több tízezer gyereket elrabolt és mentálisan kínozza őket”

Az eddig sem volt titok, hogy az immár három évtized óta Ukrajnába rendszeresen visszajáró, jelenleg is hathetente odautazó Károly főherceg melyik oldalon is áll a háborúban, és számos alkalommal hangoztatta már azt is, hogy Putyin háborús bűnös, akit nemzetközi büntetőbíróság elé kell állítani – bár azt most elismerte, hogy ez szerinte sem fog megtörténni, ettől azonban még ilyen igénnyel kell a kérdéshez hozzáállni, a jog uralmát nem szabad feladni. A császári sarj megosztotta teóriáját arra nézve is, hogy miért tart még a háború. Véleménye szerint, aki ellátogat Szentpétervárra, annak kétsége sincs afelől, hogy Oroszország egy európai nemzet, holott voltaképp egy gyarmatbirodalom. Meglátása szerint Putyin nem elnök, de nem is cár, hanem sokkal inkább hasonlatos egy mongol nagykánhoz, aki ugyanúgy elvárja, hogy a népe szenvedjen érte, bizonyítva ezzel az iránta való hűségét.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e integrálni Oroszországot Európába, azt felelte, hogy örülne, ha látna egy demokratikus, békés és gazdag államot Európa mellett, de ehhez szerinte először fontos lenne „dekolonizálni” Oroszországot, nem akarjuk itt az EU-ban az orosz „gyarmati hadsereg” problémáit. Véleménye szerint ugyanis Putyin azért sem képes befejezni a háborút, mert pontosan tudja, mi következik utána: ugyanaz, mint az afgán háború végével, amikor a katonák nem tértek vissza oda, ahonnan jöttek, hanem a nagyvárosokban telepedtek le maffiahálózatokat létrehozva, amivel jelentősen megnőtt a bűnözés. Beszélt arról is, hogy szerinte az oroszellenes szankciók működnek, amire a legjobb példa, hogy az orosz gazdaságnak teljesen meg kellett változnia miattuk. Szintúgy kiemelte, hogy a jognak ott is egyértelműen kell fellépni, hogy minden egyes hallottért és menekültért vagy okozott kárért Oroszországnak jóvátételt kell fizetnie.

Oroszország legyőzhetetlensége egy mítosz

A főherceg szerint egyszerűen hazugság az, hogy Oroszország nem tudja ezt a háborút elveszteni, amit minden történelmi példa is csak megerősít. 1905-ben a japánok megalázó vereséget mértek rájuk, az I. világháborúban sem a győztesek közé tartoztak, a II. világháborúban sem bírtak volna Hitlerrel nyugati segítség nélkül, és az afgán háborúból is haza kellett kullogniuk. Mint mondta, egyszerűen nem lehet nyerni egy ország ellen, ahol olyan lélekjelenléte van az embereknek, mint Ukrajnában. Ahol minden egyes útja alkalmával lát valami új hadászati fejlesztést, ami szerinte jelenleg a világ egyik legerősebb hadseregévé teszi az ukránt. Pont ezt a fajta proaktivitást, a gyors reakcióidőt hiányolja az EU-ból – aminek egyébként nagy rajongója, mivel szerinte az elmúlt 70 évben nem történt jobb dolog, még ha vannak is hibái, amit mindennap látunk –, ahol nincs elég kapacitás és tudás megfelelően reagálni.

Nincs egységes védelmi stratégiánk, külügyünk (bár itt azért méltatta Kaja Kallast, de rögtön hozzá is tette, hogy ő sajnos nem az EU külügyminisztere), Európa szerinte puhán próbál tárgyalni, maximum „odaküldi Greta Thunberget”. Szerinte azt kell észrevenni, hogy Putyin olyan, mint egy osztályközösségben az a gyerek, aki másokat zaklat, terrorizál, megfélemlít. Klasszikus példa erre a viselkedésre, amikor valaki mindenkivel kötekedik, hogy lássa, azok hogyan reagálnak rá. Ami szerinte nagy gond, hogy nem tanultuk meg az európai történelemből, hogy egy zaklatót nem lehet lecsillapítani. Nem működött ez Hitlerrel sem. Nem szabad Putyint a mi sztenderdjeink szerint megítélni, mert ő ezeket nem osztja.

És ami még a probléma, hogy elutasítjuk, hogy meghalljuk azt, amit Oroszország üzen nekünk nap mint nap. Szerinte ugyanis amiben élünk, az már egy hidegháborús időszak, benne a III. világháborúban. Véleménye szerint Ukrajnában egy olyan háborút látunk, amilyen korábban nem létezett. A harmadik világháború nem úgy jött el, ahogy korábban vártuk, hogy lerohanják a balti országokat, amit követnek majd a nukleáris fegyverek, hanem sunyi, alattomos módon, az internetes rendszerek meghekkelésével, a víz alatti kábelek megrongálásával, országos választások befolyásolásával – amit jobbára szentpétervári botfarmok végeznek. Egyértelműen azon az állásponton van így, hogy ezen jelek alapján ez már egy háború, „nem gyerekek játszadozása”, hanem színtiszta hadüzenet.

A beszélgetés végén a kérdezők több témáról is faggatták még, ezek közül talán említésre méltó még a Trump-kormányzat kritizálása, élcelődött picit a grönlandi és az iráni helyzeten is, a főherceg szerint ugyanis az amerikai elnök inkompetens, énközpontú, bizniszorientált emberekkel veszi körbe magát, így az USA azt kockáztatja, hogy megbízhatatlannak, szavahihetetlennek tűnik majd – mint egy időben ez volt a helyzet Magyarországgal is, gondolt itt feltehetőleg az Orbán-rendszerre. De odaszúrt az osztrák kormánynak is, és amikor arról faggatták, hogy mit gondol a cseh vezetésről, Petr Pavelt dicsérte, majd hozzátette némi derültséget okozva a teremben, hogy reméli, nem Andrej Babis miniszterelnökről kérdezték. A beszélgetés elején és végén is kitért arra, hogy felmenői hibáztak-e valamiben. A poénnak szánt rövid válasz az volt, hogy nem, de kibontva ezt a témát úgy reagált, hogy nem akar kritizálni egyes döntéseket a helyzet kontextusa nélkül, viszont az szerinte mulasztás volt, hogy a dualista birodalomban nem volt egy erős szláv képviselet is, természetesen a csehek vezetésével.

(Borítókép: Habsburg-Lotaringiai Károly 2016. november 9-én. Fotó: Shutterstock)