EgyébSzerző: index 2026. 07. 27. 7 percnyi olvasás
Hajnóczy Soma szerint a kanálhajlító bűvész átlépett egy határt.
Hajnóczy Soma hatéves kora körül kapta az első bűvészdobozát, és a saját megfogalmazása szerint ő volt az a „hibaszázalék”, aki két hónap után sem tette le.
Közben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemet kontrollerként – ez az a pénzügyi szakember, aki a cégek költségeit és eredményét méri –, a diplomázás évében viszont már sorra nyerte a nemzetközi versenyeket. 2009-ben Pekingben lett világbajnok: a mobiltelefonokkal dolgozó műsorszámával az általános bűvészet kategóriát és a háromévente egyszer kiosztott abszolút nagydíjat is elvitte, innen a „kétszeres” jelző – avatta be a nézőket az Óbudai Egyetem MI lesz velünk című podcastsorozatában.
A világbajnokságot a bűvészszövetségek nemzetközi ernyőszervezete, a Fédération Internationale des Sociétés Magiques (FISM) rendezi, háromévente, olimpiai logika szerint: országos bajnokság, kontinensviadal, majd a döntő. Színpadon öt kategóriában mérkőznek – manipuláció, illúzió, mentalizmus, humoros és általános bűvészet –, a hétvége végén pedig a kategóriagyőztesek egymással is megküzdenek.
A győzelem után abbahagyta a versenyzést, mert nem volt hova tovább – és mint mondja, ez jó tíz évig űrt hagyott az életében. Azóta zsűrizik, és ő képviseli Magyarországot a szövetség elnökségében; itthon a nagyközönség tavaly Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimirealityből is ismerheti. (Az Uri Geller-es rész a lenti videó 45. percénél kezdődik).
Nagyjából egy éve kíváncsiságból megkérte a ChatGPT-t – az OpenAI szövegalapú chatbotját –, hogy találjon ki neki egy modern színpadi bűvésztrükköt.
A válasz három mondat volt: hívjon fel egy nézőt, kérje el a mobiltelefonját, majd változtassa a telefont autóvá. Ennyi. Amikor rákérdezett, hogy mégis hogyan, a program a bűvészet általános eszközeit sorolta: figyelemelterelés, manipuláció.
A docensi alaposságú magyarázat helyett Hajnóczy egyszerűbben fogalmaz: a jelenlegi nyelvi modellek – vagyis a hatalmas szövegmennyiségen tanult, szövegfolytatásra kihegyezett programok – ezen a téren nem jelentenek problémát. A bűvészet szerinte ugyanis nem trükkök katalógusa, hanem szemléletmód: logikára épülő problémamegoldás, amelynek célja a fizikailag lehetetlen illúziójának megteremtése. Ahogy fogalmaz:
„A varázslat soha nem az én kezemben, mindig a néző fejében történik.”
Ez pedig azért működik, mert előadó és közönség ugyanabban a rendszerben mozog: a néző tudja, milyen egy Rubik-kocka, mert volt már a kezében. Egy robot produkciója ezért legfeljebb érdekesség lenne – személyiség, közös emberi tapasztalat és korlátok nélkül. A művészet alapja szerinte épp a kölcsönös kapcsolódás: azért sírunk egy szerelmes dalon, mert mi is átéltünk szerelmet.
Magát nem tekinti AI-szkeptikusnak: használja a ChatGPT-t kutatómunkára, játszott a Sunóval (szöveges utasításból, vagyis promptból teljes dalt generáló zenei alkalmazás) és a Midjourney-vel (képgeneráló program) is.
Viccből például íratott egy angol nyelvű rapszámot a Rubik-kockáról, majd a Sunóval megzenésíttette – az eredményt maga is meglepően jónak találta. A gépet mégis inkább ötletpartnernek használja: egy társasjátéka címéhez ötven javaslatot kért, a nagy részük használhatatlan volt, egy-kettő viszont elindított benne egy gondolatot.
Társasjátékokat ugyanis fejleszt is – a 2020-ban megjelent Fröccs évekig ott volt a hazai toplisták élmezőnyében. Épp ezért állítja, hogy a műfajt egy algoritmus nem tudja átvenni: a fejlesztés végtelenített tesztjátékokról szól, a játékélményt pedig egy gép nem érti.
A grafikusokat jobban félti, mert náluk a végtermék egyre gyorsabban és koherensebben generálható.
A zenészeket kevésbé: szerinte egy zenész nem azért zenél, hogy legyen egy száma a Spotifyon, hanem az alkotás élményéért.
A „soha” szót ugyanakkor kerüli: a taxisofőrökről is azt hittük, hogy nem helyettesíthetők, ma pedig már több amerikai nagyvárosban is önvezető taxik járnak.
Azt is látja, hogy a streamingszolgáltatókon már százezres követőtáború, mesterséges intelligenciával készült előadók futnak – csak épp a rajongás szerinte arcot kíván. Egy dalhoz akkor kötődünk igazán, ha tudjuk, hogy valaki egy magánéleti válságból írta ki magából.
A legnagyobb kockázatot nem abban látja, hogy az AI trükköket talál ki, hanem abban, hogy minden képernyőn látott tartalom elkezdi elveszíteni a hitelét.
Ezért a csapatával tudatosan kerülnek minden videós trükközést.
Ha egyszer a néző azt feltételezi, hogy a felvételt utómunkával „segítették meg”, akkor nem a trükk veszti el a hitelét, hanem az előadó.
Példaként egy nemrég készült, humoros videóját hozta, amelyben a nem létező mágiaügyi miniszteri posztra „pályázott”, és amelyben több közéleti szereplő is feltűnt – köztük Karácsony Gergely főpolgármester videóüzenetével. Sokan azt hitték, a főpolgármester üzenete mesterséges intelligenciával készült; valójában a hivatal csapata vette fel.
Fordítva is működik a dolog: amikor átküldött az unokatestvérének egy látványos pingpongos felvételt, az azonnal rávágta, hogy AI – pedig a videót tizenkilenc éve töltötték fel a YouTube-ra.
A jelenségnek üzleti tétje is van. Hajnóczy a közösségi médián keresztül építi a nevét és adja el a színházjegyeit, márpedig ha az alapfeltevés az lesz, hogy „ez is kamu”, akkor az AI-szenny – angolul AI slop, vagyis a tömegével, olcsón generált tartalom – az ő munkáját is maga alá temeti. Egyetlen védekezést lát: a bizalmat.
A bizalomhoz szerinte átláthatóság kell. Előadásain elmondja, hogy nincsenek emberfeletti képességei, amit csinál, az megtévesztés, és a szórakoztatás a célja – mégis rendszeresen odamennek hozzá utána, hogy azért ő biztosan tud valamit.
Ez abból fakad, hogy az emberek hinni akarnak a csodában, legyen szó pénzügyi, párkapcsolati vagy hétköznapi csodáról. Nem véletlen a szuperhősfilmek évtizedes sikere sem.
Ugyanezt az igényt viszont ki is lehet használni: élesen bírálja azokat, akik pénzért ígérik, hogy kapcsolatba lépnek egy gyászoló család elhunyt hozzátartozójával – példaként a magát paranormális képességűként bemutató, eredetileg bűvészként induló Uri Gellert említette (a videó 45. perce körül), aki egy családnak ajánlotta fel, hogy képességeivel segíti megtalálni elrabolt lányukat, aki azóta sem került elő. „Ez semmilyen szinten nem oké” – mondta Hajnóczy.
Az 1991-ben elrabolt szegedi gimnazista, Farkas Helga családja 1992 elején kérte Geller segítségét, aki fizetség (8 millió forint) fejében vállalta el a keresést, majd Magyarországra utazott, és a televízióban is üzent az emberrablóknak. A lányt azóta sem találták meg.
A történet másik oldala, hogy Farkas Helga édesapja, Farkas Imre évekkel később úgy nyilatkozott: bízott Gellerben, nem bánta meg a döntést, és sokáig tartották a kapcsolatot.
Helga apja hosszas betegség után, 2022-ben hunyt el. Farkas Imre sohasem adta fel a reményt, hogy szeretett lányát élve vagy halva, de megtalálja, és a tetteseket bíróság elé állítják.
Nem akartuk tétlenül megvárni, hogy hátha történik valami. Minden szalmaszálba belekapaszkodtunk, benne is bíztunk. Sajnos nekünk nem tudott segíteni.
Ha élne a lánya, idén augusztusban lenne 53 éves.
Hajnóczy szerint bűvész és közönsége között ugyanis kimondatlan szerződés van: az előadó hazudik, a néző pedig ezt előre engedélyezi – ezt a keretet lépik át a szerinte visszaélésszerű esetek.
Az élő jelenlétre szerinte pont most nő a kereslet. Ellenmozgásként jelentek meg a butatelefonok és a társasjátékklubok; ő maga havonta egyszer szervez játékestet, ahol a telefonok lekerülnek az asztalról, és tudatosan nem videójátékozik, mert azt magányos műfajnak tartja.
A tinédzserek magányáról szóló kutatások mellett idesorolható az is, hogy több ország a közösségi média korhatárához nyúlt.
Ősszel ezért indít egy előadás-sorozatot, amelyre alkalmanként mindössze húsz nézőt enged be – anyagilag nem éri meg neki, szakmailag viszont ez izgatja a legjobban. Mint mondja, a csoda akkor a legerősebb, amikor a néző saját kezében történik.
(Borítókép: Uri Geller. Fotó: John Stillwell / PA Images / Getty Images)
Napi