KultúraSzerző: origo 2026. 07. 15. 1 percnyi olvasás
Erre a cselre nem sokan számítottak az angol direktortól.
Ahogy azt a futballszurkolók megszokhatták már, hogy négyévente van egy vb, úgy a Christopher Nolan-rajongók is megbarátkoztak már a gondolattal, hogy kedvenc direktoruk filmjére legalább három-három esztendőt mindig várniuk kell. A 2014-es Csillagok között óta legalábbis mindig ennyi idő telt el két Nolan-mozi között, és a 2023-as Oppenheimer után most itt az angol rendező újabb nagy dobása. Elnézve korunk egyik legfelkapottabb rendezőzsenijének korábbi munkáit azt mondhatjuk, hogy az Odüsszeia számára magasan volt a léc, de vajon meg tudta ugrani? Kritikánkból kiderül!

A (vitatottan) Homérosz által megírt epika, amit minden bizonnyal a nézők többsége már jól ismer a középiskolából, több szálon és több idősíkon halad, de végig követhetően ugrál ezek között. Az egyik szálon a lótuszevők szigetén rekedt, emlékeit rohamléptekben elveszítő Odüsszeuszt követhetjük, aki folyamatosan a múltban kutat, és próbálja felidézni, mi is történt vele és társaival a trójai háború alatt, valamint azóta. Mindeközben megfigyelhetjük Pénelopé és fia, Télemakhosz ádáz, ámde annál passzívabb látszatküzdelmét is a kérőkkel, akik Robert Pattinson vezetésével lakják le Odüsszeusz rezidenciáját. A flashbackekkel foltozott két szál végül összefut, és katartikus képkockák közepette teljes lesz a heroikus ókori sztori.

Mennyiben felelős az ember a saját döntéseiért? Mit kell tennünk és mennyit kell szenvednünk azért, hogy meg tudjunk bocsátani másoknak, de leginkább saját magunknak? Ez a motívum a Christopher Nolan-filmek majd' összes darabján végigvonul. Az Álmatlanság Al Pacinója a világosság poklában próbál megbocsátásra lelni, a Batman sötét lovagja a rosszfiúk mellett saját, belső démonaival is kénytelen szembeszállni. De ide sorolható még a Matthew McConaughey által megformált Cooper a Csillag között-ből, aki Odüsszeuszhoz hasonlóan egy hosszú út alatt próbálja meglelni belső békéjét. Az Oppenheimer esetében is közel azonos témáról beszélhetünk, csak ott nem galaxisok, hanem a címszereplő önmarcangoló gondolatai között zajlik a végeláthatatlan utazás, az atombombán dolgozó tudósember fejében.