BelföldSzerző: index 2026. 07. 27. 8 percnyi olvasás
Utánajártunk a rejtélyes hajóroncsok történetének.
Pénteken hajnalban emelték ki a Margitszigetnél talált második világháborús lőszermaradványt, Szászhalombattánál pedig egyetlen hónap alatt huszonhét robbanótestet találtak. A Duna rekordközelien alacsony szintje azonban nem „csak” aknákat, gránátokat és egyéb robbanótesteket hozott felszínre, hanem évtizedek óta elsüllyedt hajók maradványait is, például Horvátországban, ahol egy csaknem kilencven éve elsüllyedt hajó kerülhetett elő Apáti közelében.
A Duna budapesti vízállása 2018 októberében érte el a negatív rekordot 33 centiméterrel, jelenleg ismét vészesen közeledünk ehhez, pénteken ugyanis 47 és 48 centiméter között változott a Budapesti vízmérce állása. A 2018-as alacsony vízálláshoz hasonlót 1947-ben tapasztaltak. Az Országos Vízjelző Szolgálat honlapja szerint ráadásul a közeljövőben sem számíthatunk javulásra.
A jelenlegi és a következő napokban várható helyzet: A Duna a hazai szakaszán apad. A folyó igen alacsony vízállású. A Tisza a hazai szakaszán apad. A folyó a duzzasztásmentes (vagyis a Záhonyig és a Kiskörétől Csongrádig tartó) szakaszokon igen alacsony vízállású. Záhonytól kezdődően a vízjárást az erőművek üzemrendje jelentősen befolyásolhatja
– írták pénteken.
Az aszály a pusztítás mellett a múltat is elénk tárja, sorra bukkannak elő a több évtizedes maradványok, így például az a roncs is, amely Ásványráró közelében, az Árvai-zárásnál található.
A világháborús roncs Hajner Gyula városi felfedező szerint több mint hetven éve pihen a Bagaméri-Duna mellékágában, hihetetlen látványt nyújtva az arra járóknak, a meder rehabilitációja után azonban a hajó víz alá került, így már csak alacsony vízállásnál látszik belőle valami.
Mint írta, közhiedelmek szerint a betonhajót azért építették meg, hogy a háború során az ellenség által a Dunába telepített aknákat is ki tudja védeni ez a masszív, vízi jármű, ezt azonban cáfolta Nagy Gyula Károly, nyugalmazott vízügyi műszaki mérnök, aki szerint
Az igazság az, hogy az olasz mérnökök által tervezett és irányításuk alatt megépített, a németek által üzemeltetett hajó a második világháború során szállítási feladatokat látott el, legénysége nem volt.
A hajó igen ritka technikával készült, a háború alatt ugyanis kevés volt a fém, ezért nem vaslemezt használtak, hanem az acélszerkezetet öntötték ki betonnal. Ekkoriban ezekből a harminc méter hosszú és hét méter széles, bárka jellegű betonhajókból hét darabot kötött le a vontatóhajó a Duna egyik mellékágában, valamikor a háború vége felé. Magas vízállásnál, viharos időszakban egy nagyobb hullám az egyik hajót átdobta a záráson túlra, léket kapott, majd megfeneklett.
Nagy Gyula Károly szerint a vasbeton hajó szétvágása és kiemelése bonyolult feladat lett volna, ami – még ha sikerrel is jár – nagyon sokba kerül. A legkézenfekvőbb megoldás így az volt, hogy otthagyják.
A hajót cserébe hivatalosan is levédették, így immár műtárgynak számít.
Egy másik hajóroncs négy éve Nagybajcsnál emelkedett ki a vízből. A második világháborúban elsüllyedt – vélhetően szovjet – hajóroncs Vámosszabadi magasságában bukkant elő. Évekkel ezelőtt a Magyar Honvédség is felhívta a Duna menti települések figyelmét, hogy az alacsony vízállással világháborús roncsok és fegyverek kerülhetnek a felszínre, mert a Duna mentén 1944 végétől komoly harcok folytak.
A Vámosszabadi magasságában a medvei hídtól egy kilométerre található elsüllyedt hajó egy találatot kapott szovjet naszád lehet, bár története elég ködös.
A Szellemvárosok blog több feltételezést is felsorakoztat a hajó eredetéről. Az első szerint „szovjet felségjelzés alatt szolgáló fegyverszállító hajóról van szó, ami aknára futott, legénysége közül pedig senki sem élte túl. A közeli emlékművet is az ő tiszteletükre emelték”.
Egy másik teória szintén egy szovjet hajóról szól, amely a háború után süllyedt el, miután aknára futott mentesítés közben.
A harmadik és legvalószínűbb feltételezés szerint a roncs valaha egy WOTAN típusú, ’20-as évek végén épült német motoros vontató-kotróhajó lehet. A Kiálló csőszerű, középfelépítményt összekötő része még ki is látszik a vízből. A hajóroncsról a Szellemvárosok Youtube-csatorna készítője felvételeket is készített.
Ha gondolatban egy kicsit lejjebb hajózunk a Dunán, Komáromnál, a koppánymonostori városrész alatt is találhatunk egy maradványt, amelynek története is fennmaradt.
A kemma.hu 2022-es cikke szerint 1944. október 11-én hétfőn, Monostornál, az 1772. folyam-kilométernél aknára futott a Bayerischer Lloyd Passau nevű vontatógőzöse.
A hegymenetben haladó hajóhoz két uszály volt kötve, melyek közül az egyik üres volt, a másik pedig élelmiszert szállított. A Passau a viszonylag sekély vízben nem süllyedt el, de a robbanás számos áldozatot követelt a legénység tagjai közül. A túlélőket a detonáció hangjára összegyűlt helyi civilek menekítették ki a partra. Az is ismert, hogy az áldozatok közözt volt Franz Köck, a Bayerischer Lloyd hajózási társaság tisztje.
Az akna ugyanebben az évben került a magyarországi Duna-szakaszra, több száz másikkal együtt, amikor a brit Royal Air Force repülőgépei több mint 1300 darab hajó elleni aknát szórtak le a hajóközlekedés akadályozása, illetve az úszóegységek rombolása céljából.
A „Gardening” fedőnevű műveletet jórészt a RAF 205. Bomber Group Vickers Wellington és Consolidated B-24D Liberator hajtották végre, a berepülő gépeket pedig a magyar és német erők igyekeztek lelőni, a hajózóút megtisztítása azonban nem járt teljes sikerrel, az aknáknak számos hajó – így a Passau is – áldozatul esett – írta a Komárom katonái blog még 2020-ban.
Szintén a Duna északi részéhez köthető, hogy néhány évvel ezelőtt búvárrégészek Mária királyné kincsei után kutattak Esztergomnál. Bár a kincs lelőhelyét nem találták meg, Dömösnél hajómaradványokra bukkantak.
A legenda szerint 1526-ban, a mohácsi csata után a magyar királyi udvar tagjai kincsekkel és rengeteg arannyal megpakolt hajókkal menekültek nyugatra, Pozsony felé.
Elhajóztak Esztergom mellett is, de itt megtámadták a hajókat, és volt amelyik elsüllyedt.
A búvárrégészek 2008 óta dolgoznak a környéken, de csak egy 18. századi hajóroncsot találtak meg 2018-ban, és bár 2021-ben szonárral keresték a kincseket, a teljes kincses flotta megtalálása még várat magára.
Szintén 2018-ban találtak Érdnél az aszály idején nagy mennyiségű pénzérmét, fegyvereket és használati tárgyakat, amelyek egy 18. század közepén elsüllyedt hajóról kerülhettek a folyóba.
Mohács és Baja környékén idén újra láthatóvá vált egy több mint nyolcvan éve elsüllyedt hajó. Ezen a környéken több roncs is előbukkan aszálykor egymás közvetlen közelében, olyannyira, hogy a hely már térképen is megtalálható.
A Mohácstól pár kilométerre, a Külső-Béda ág melletti Duna kiszáradt medrében három hajóroncs is van, amelyek feltehetőleg már a világháborúk után süllyedhettek el. Hajner Gyula szerint egyszerű szállító uszályok lehettek, amelyek megfeneklettek, és mivel túl drága lett volna őket kiemelni, a többihez hasonlóan egyszerűen otthagyták őket.
A hajótestektől nem messze állítólag egy dupla kormánykereket és egy kabin lejáratot is látni.
Ugyanezen térségben, 1951-ben Bajánál, futott aknára a Dömös gőzhajó is. A Rákosi érában a robbanást és a hajóbalesetet is elhallgatták, mert 1950-re befejezettnek tekintették a magyarországi vizek aknamentesítését.
Egy évvel később azonban a Dömös egy elhagyott akna fölött fordult meg, ami azonnal működésbe lépett, és súlyos léket ütött a hajótesten. A gőzösön utazó több száz utas közül körülbelül 40-50-en meghalhattak, a pontos számadatot azonban azóta sem hozták nyilvánosságra – írja egy másik blog.
A Duna mellett érdekes hajóroncsokra bukkanni időnként a Balatonon, a Maroson és a Tiszán is.
Néhány évvel ezelőtt beszámoltunk róla, hogy a Tisza-tó alacsony vízállásának köszönhetően egy elsüllyedt hajóroncs emelkedik ki a vízből, amely egyesek szerint Horthy Miklós kormányzó hajója lehetett.
Annyit tudni lehet, hogy a hajót 1934-ben építették a komáromi Skoda gyárban. Kezdetben a Dunát, 1938-tól a hazai vizeket járta, miután megvásárolta a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. Ezután Megyer névre keresztelték át, később pedig megkapta a Délibáb nevet.
A hajó aknákat szedett fel a Dunán, aztán a Tiszára vitték át, ahol 1944-ben elsüllyedt. Kiemelték, és egy évvel később a Balatont, majd a Dunát járta.
Útja végén magántulajdonba került a Tisza-tóra, ahol 1984-ben ismét elsüllyedt.
A mostanihoz hasonló aszályra példa az 1947-es is, amikor a kikötőkben vesztegeltek a személyszállító hajók, megszűnt a hajóforgalom a Dunán, az óbudai Duna-ágban pedig szárazon állt az egyik mederpillér. A víz nagymértékű apadásával előtűntek az elsüllyedt hajóroncsok, amelyeket aránylag könnyű munkával kiiszapoltak és újjáépítettek. A korabeli filmhíradó így számolt be a nagy aszályról:
(Borítókép: Második világháborús hajóroncs a nagyon alacsony vízállású Duna visszahúzódó digáncsi mellékágában a Mohács alatti Kölked közelében 2026. július 18-án. Fotó: Lakatos Péter / MTI)
Napi