PolitikaSzerző: Windisch Judit 2026. 07. 15. 1 percnyi olvasás
Donald Tusk szerint Szijjártó helye a Gazprom igazgatóságában lett volna, de végül a kínai BYD-hoz igazolt. Orbán egyik legfontosabb embere távozik a frontvonalból, akiről leginkább a Lavrov orosz külügyminiszterhez fűződő bizarr kapcsolata marad emlékezetes. Voltak azért más ügyei is.
„Orbán Viktornak és Szijjártó Péternek is a Gazprom igazgatóságában lenne a helye” – fakadt ki még az orosz–ukrán háború kitörése után Donald Tusk, az Európai Néppárt akkori vezetője a magyar kormány oroszpártisága miatt. Ennek mélységei az utolsó ciklusban váltak leginkább láthatóvá, elsősorban Szijjártó Péternek köszönhetően.
Az uniós döntéshozatalban az Orbán-kormány többször is az orosz érdekek mentén járt el, a választási kampányhajrában pedig nemzetközi oknyomozó portálok cikkeiből az is kiderült, mennyire szervilis Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel és másokkal.
Az volt a legenyhébb, hogy biztosította arról, mindig a rendelkezésére áll. A beszélgetésekből kiderült, hogy Szijjártó lobbizott, hogy egy orosz oligarcha testvérét vegyék le az uniós szankciós listáról, és mindezt megbeszélte Lavrovval, az oroszoktól kért támpontot az unióban elmondott érveihez, rendszeresen hívta Lavrovot az uniós tárgyalások szüneteiben, beszámolva a viták részleteiről, és egyszer konkrétan azt mondta neki, „nem éreztem úgy, hogy az európaiak nagyon boldogok lennének, tudod? És ebből éreztem, hogy a dolgok talán jól mentek.” A Wagner-csoport lázadása idején aggódott Lavrovért, felajánlotta a segítségét is, amiért az orosz külügyminiszter kinevette.
Egy magas rangú európai hírszerző tiszt az oknyomozó újságíróknak azt mondta, „ha eltávolítod a neveket, és megmutatod ezeket a beszélgetéseket bármelyik hírszerző tisztnek, megesküszik, hogy egy tartótiszt az ügynökével beszél”.
Szijjártó szerint nem az volt botrányos, ami ezekből a beszélgetésekből kirajzolódott, hanem az, hogy lehallgatták, és azzal érvelt, ő mindig ugyanazt mondja, telefonon is és tárgyalásokon is. Csakhogy érthető módon az uniós szövetségesek így nem mertek szabadon beszélni.