„Elolvasását nem ajánlom” – üzente az olvasóknak Kashmir Hill a The New York Times hasábjain, miután kiderült, hogy a tudta nélkül írtak róla könyvet. A lap vezető technológiai újságírójának élettörténete sokáig elérhető volt az Amazonon, miközben Hill nemhogy nem adott engedélyt ilyen kötet megírására, de egészen addig a létezéséről sem tudott, amíg az meg nem jelent.

Gyanús jelek 

A szürreális történet azzal kezdődött, hogy a könyvet 2025 augusztusában egy teljesen ismeretlen kiadó piacra dobta – 26,99 dolláros (kb. 9500 forintos) áron.

Ez nekem egy kicsit drágának tűnt, de a szerkesztőm egy vagyont költött rá, hogy vegyen egy példányt, én pedig kénytelen voltam elolvasni

– írta az újságíró, a 90 oldalas műről pedig úgy fogalmazott, hogy az pontosan azt hozta, amit egy robotikusan összekattintott kiadványtól várni lehet: tele van sablonos, általános gondolatokkal, azok bárkire igazak lehetnének, az internetről összeollózott tényeket álhírekkel, kitalált anekdotákkal vegyítve. Mindez az AI-stílusra jellemző, végletekig hízelgő, adulatív hangnemben. A mesterséges intelligencia szerint Hill mondatai például „egyszerre velősek és kifinomultak”.

Az újságíró elolvasta az önmagáról szóló AI-könyvet, amely tele van olyan árulkodó jelekkel, ami alapján sejthető, hogy az a mesterséges intelligencia munkája (túl nagy betűméret, gyanúsan széles margók, az oldalak között fel-felbukkanó hosszú kötőjelek), majd megfogalmazott egy egyszerű kérdést: „A tulajdon édesanyámon kívül ki az, aki ezt meg akarná venni?”

Háromszorosára lőtt ki a kamukönyvek piaca

Hill esete nem egyedi. Az amerikai lap szerint az AI által generált könyvek piaca elképesztő méreteket öltött. Az újságíró cikkében idézi két üzleti iskola professzorát, akik az elmúlt öt évben az Amazonon megjelent mintegy tízmillió könyv sorsát követték nyomon. Kutatásuk szerint a havonta kiadott e-könyvek száma a ChatGPT berobbanása óta a háromszorosára nőtt:

Bár az Amazon sietett leszögezni, hogy a saját belső mutatóik nem igazolnak ekkora növekedést, a tendencia egyértelmű.

• A legfertőzöttebb terület az ismeretterjesztő irodalom (non-fiction).

Az egészben az a legbizarrabb, hogy ezek a könyvek fogynak – még úgy is, hogy a statisztikák szerint nagyságrendekkel több negatív értékelést kapnak, mint a valódi, hús-vér szerzők munkái.

Szórakoztató könyv – két perc alatt

A jelenség a közösségi médiát is elérte. Az Instagramon lépten-nyomon olyan hirdetések jönnek szembe, amelyek azt ígérik, hogy „lepje meg szeretteit egyedi, személyre szabott” ajándékkal, ami nem más, mint a családtagok AI által írt életrajza.

A keresőkben az elsők között ugrik fel például a Book By Anyone nevű oldal, amely „két perc alatt szórakoztató könyvet” ígér – és állításuk szerint már 500 ezer kötetet ki is nyomtattak. Náluk legalább a honlapon transzparensen szerepel, hogy gépi munkáról van szó.

A rejtélyes Miller egészen elképesztő munkatempót diktál: amikor Hillék keresni kezdték, hogy ki ő, eljutottak egy adatlapra, amelyen az állt, hogy az illető „tapasztalt biográfus és kulturális elemző”, a neten pedig további, pár soros ömlengésen kívül semmi nem nincs róla. Az viszont kiderült, hogy Hillék nyomozása alatt John Crane Miller egyetlen hét alatt tíz különböző életrajzot adott ki, kivétel nélkül újságírókról.

Viszont a legérdekesebb azt volt, hogy amint Hill szaglászni kezdett, Miller összes könyve elérhetetlenné vált, eltűnt az Amazonról.

A semmi után is csenget a kassza 

Az újságíró arra is próbált rájönni, hogy az AI miért éppen őt szemelhette, és arra gyanakszik, hogy talán azért, mert korábban nagy port kavart a Clearview AI nevű arcfelismerő startup adatvédelmi botrányait feltáró oknyomozó riportja, amiből később saját, valódi könyvet is írt Your Face Belongs to Us címmel.

Mostani oknyomozás alatt Hill belebotlott egy hús-vér AI-íróba is. A Marylandben élő, hetvenes éveiben járó Bill Johns két éve, a nyugdíjazása után állt rá a nagyüzemi tartalomgyártásra.

Szinte mindenki, akit ismerek, azt mondja, hogy könyvet akar írni. Nagyon romantikus elképzelés leülni és gürcölni oldalról oldalra, bekezdésről bekezdésre, de gazdaságilag nincs semmi értelme

– nyilatkozta Johns a The New York Times-nak. A férfi első könyve – egy 651 oldalas kötet a hackelés történetéről – mindössze pár hét munkájába, a ChatGPT előfizetése pedig 20 dollárjába került.

A férfi ma már 445 könyvet jegyez, azt ugyanakkor elismeri, hogy sok könyvből egyetlen példány sem megy el. Havonta így is elad havonta néhány százat, darabján 7 dollárt keres. A karácsonyi szezonban 821 könyvvel csaknem 6000 dollárt (mintegy 2,1 millió forintot) kaszált.

Johns most arra hajt, hogy elérje az Amazon által engedélyezett heti 10 könyves limitet. Hill könyvét látva csak annyit mondott: „Nincs ebben túl sok tartalom. Délig végeznék vele.”

Az Amazon inkább félrenéz

Bár számos, Bill Johnshoz hasonló szerző jelzi az AI használatát, az Amazon a vásárlók felé már nem ennyire őszinte, állítja Hill:

Mary Rasenberger, az Authors Guild (Írók Céhe) ügyvezető igazgatója arról beszélt Hillnek, hogy a szervezet már 2023 óta komoly nyomást gyakorol az Amazonra, hogy vezessenek be kötelező AI-címkézést. Az óriáscég azonban vonakodik. Rasenberger szerint azért, mert nem akarja hátrányos helyzetbe hozni azokat az alkotókat, akik bevallják a gép használatát – még akkor sem, ha ez a gyakorlatban azokat jutalmazza, akik simán hazudnak a könyv eredetéről.

Hogy ez hova vezet, azt jól mutatja a 2025 februárjában megjelent „Charlie Kirk: Egy fiatal konzervatív és politikai aktivista inspiráló utazása, aki Amerikáért harcol” című AI-kötet esete. A könyv azonnal Amazon-bestseller lett, miután Kirköt 2025. szeptember 10-én megölték. Ám ezt követően felháborodott olvasók tucatjai írtak dühös, leleplező értékeléseket a minősíthetetlen, generált tartalom miatt, így az Amazon végül kénytelen volt törölni a könyvet a kínálatából.

Nagy port kavart

A mesterséges intelligencia térnyerése a hazai irodalmi életben is viharokat kavar. Korábban a Litera irodalmi portál kritikapályázatán robbant ki botrány, mert két döntős műről is kiderült, hogy mesterséges intelligenciával készültek – az egyik szöveget ráadásul 100 százalékban a gép generálta. A szervezők kizárták a trükköző jelentkezőket, és közölték: ők egyedi gondolatokat artikuláló, hús-vér kritikusokat keresnek, nem pedig gépnek utasításokat adó személyeket. Az eset tanulságaként a Litera hivatalosan is módosította a szabályzatot:

A mesterséges intelligencia irodalmi szerepéről nemcsak a szerzői, hanem a műfordítói oldalon is élénk viták zajlanak, ezekről korábban az Index is részletesen beszámolt. A hazai szakemberek egybehangzó véleménye szerint a gép hatékony technikai segítőtárs lehet, de a valódi művészi fordítást és a kulturális rétegek átültetését képtelen átvenni az embertől.

• A 2026. március 29-én meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító korábban úgy vélekedett, hogy az AI által készített fordítást nagyon alaposan át kell nézni: „Lehet, hogy sok ponton meghagyható. Persze sokak szerint egy tökéletlen fordítást kijavítani nagyobb munka, mint újat csinálni.”
• Farkas Veronika író, műfordító szerint a fordítóprogramokat úgy lehet jól használni, ha az ember nem készít velük konkrét műfordítást, de a benne rejlő lehetőségeket – például a szinonimakeresést és az ötletelést – nem becsüli le. 
• Patat Bence mőfordító szerint a gép arra tökéletes, hogy megértsük a szöveg alapvető lényegét, de esztétikai élvezetet nem nyújt, hiszen nem erre optimalizálták.

Ahogy a hazai fordítók rámutatnak, a gépből hiányzik az igazi empátia, a stílusérzék és az intuíció. A magyar szakma tehát úgy tekint a technológiára, mint egy gyors és hasznos munkaeszközre, amely azonban soha nem helyettesítheti a hús-vér ember kreativitását.

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Cheng Xin / Getty Images)