GazdaságSzerző: Szily László 2026. 07. 15. 2 percnyi olvasás
Nem Szíjjártó Péter az első, aki kormányzati pozícióból helyzetbe hoz egy külföldi céget, majd rögtön utána ott helyezkedik el. Kocsis István is megtette, és ezt még meg is úszta, nem a korrupciógyanús húzás, hanem egy másik stikli miatt ült később évekig.

A kínai elektromosautó-gyártó BYD az Orbán-kormány egyik legfontosabb és legjobban támogatott külföldi partnere volt. A céggel, amelynek megtepeledését legalább 85 milliárd forint közpénzzel támogatta az Orbán-kormány, a stratégiai partneri szerződést Szijjártó Péter külügyminiszter írta alá. Az a Szijjártó Péter, aki most, röviddel a kormányváltás után a BYD jól fizetett topmenedzsere lett. PÉLDÁTLAN! – kiálthatna fel a korrupcióra érzékeny olvasó, de nem lenne igaza.
Szijjártónak volt legalább egy előképe a magyar politika és gazdaság szürkezónájában. Aki annál helyezkedett el, akit ő hozott helyzetbe kormányzati szereplőként, majd anyagilag nagyon magasra jutott – aztán viszont börtönbe került, stílszerűen éppen Szegeden, a magyarországi BYD-gyár városában.
Emlékezzünk együtt Kocsis Istvánra!

Kocsis István a magyar gazdaságpolitika nagy túlélője volt a rendszerváltáskor és az azt követő évtizedben: a Műegyetem MSZMP-bizottsági tagsága után MDF-alapszervezetet alapított, majd iparügyi helyettes államtitkár volt a jobbos Antall-kormányban, a ciklus vége felé pedig az első privatizációs szervezet vezérigazgató-helyettese lett.
A Horn Gyula vezetésével kétharmaddal visszatérő exkommunisták szinte egyedüliként megtartották a korábbi apparátusból, így az általuk létrehozott új privatizációs szervezetnek is ő lett a vezérhelyettese, majd vezetője, sőt hozzá kerültek a legértékesebbnek számító állami vállalatok, az energetikai cégek, erőművek és áramszolgáltatók. Miután kis híján becsődölt az ország, a Bokros-csomag megszorításai mellett égetően nagy szükség lett gyors privatizációs bevételekre.
Ekkor jött el Kocsis ideje. 1995 végén a tenderbontástól számított 1 hét alatt eladta a Mátrai Erőművet a német RWE-nek. December 1-jén volt a tenderbontás, és 8-án, a győztes nyilvános kihirdetése után alá is írták az adásvételi szerződést. Mármint a nagyközönség által ismertet. Mert nem sokkal később kiderült, hogy egy nappal korábban, december 7-én aláírtak egy másik, titkos szerződést is, ami szerint a vevő további 26 millió dollárt fizetett, aminek a fejében az ÁPV Rt. a kormány nevében hat feltétel teljesítését vállalta. Ezek mind olyan feltételek voltak, amik az RWE-nek kedveztek, és nyilvánosan nem lehetett volna őket bevallani.
Az egyik titkos vállalás például az volt, hogy az RWE veheti meg később az ELMŰ-t és az ÉMÁSZ-t. (Nem sokkal később kiderült, hogy a feltételek nagy része teljesíthetetlen, így a magyar fél 1999-ben kénytelen volt visszafizetni mind a 26 millió dollárt. De az ELMŰ és az ÉMÁSZ mégiscsak az RWE-é lett.)
A titkos szerződésből nagy botrány lett, a törvényességét több testület vizsgálta, de bíróságig nem jutott az ügy. Kocsis István azonban még a ciklus vége előtt, 1997-ben felmondott. Jól sejted, hogy miért: az RWE alkalmazottja lett. Szinte paródiaszerű körülmények között. Mivel nem tudott németül, először egy éven át a cég által biztosított nyelvtanfolyamra, majd más képzésekre járt, de már megkapta a teljes topmenedzseri fizetését. Hogy a kurrupció látszatát is elkerüljék a felek. Több, Németországban töltött év után Kocsis hazatért, és a titkos záradékban odaígért, majd a németeknek el is adott ÉMÁSZ vezetője lett egy időre. (Utána a Paksi Atomerőmű, az MVM, majd a BKV vezérigazgatója volt a balodali kormányok alatt.)
Hiába vizsgálgatták a privatizációs szerződést, Kocsis később nem emiatt került börtönbe. Hanem azért, mert az MVM vezérigazgatójaként olyan szerződéseket kötött offshore cégekkel a kétezres években, amikkel durván 15 milliárd forintot szipkáztak ki az állami óriásból. Emiatt sokéves jogi hercehurca után 2019-ben hűtlen kezelés és sikkasztás miatt 5 évre ítélték, amiből 3 év 4 hónapot ténylegesen le is ült.