ÉletmódSzerző: origo 2026. 07. 26. 1 percnyi olvasás
Érdemes kipróbálnunk néhány jól bevált praktikát.
Érdemes alaposabban is megvizsgálnunk a barnuló tujákat, mert a problémát több, elsőre kevésbé egyértelmű tényező is kiválthatja. Ha időben felismerjük az okokat, sok esetben még megmenthetjük a növényt, és visszaadhatjuk annak egészséges, zöld lombozatát.
A tuják a legnépszerűbb örökzöldek közé tartoznak. Leggyakoribb fajtáik a hazai klímához jól alkalmazkodó nyugati tuják (például smaragd vagy Brabant), a terebélyes óriás tuják, és a melegebb területeket kedvelő keleti tuják. A tuja barnulásának legismertebb oka a kiszáradás, de nem ez az egyetlen veszélyforrás; ugyanilyen problémához vezethet például a túlzott öntözés is.
Ha a talaj folyamatosan ázott, a gyökerek nem jutnak elegendő oxigénhez, ami gyökérrothadáshoz vezethet. Ennek egyik első látható jele, hogy az ágak fokozatosan elszíneződnek, majd barnulni kezdenek.
Mindig érdemes tehát ellenőrizni a talaj nedvességét, mielőtt újra locsolnánk. Ha a föld még nedves, inkább várjunk az öntözéssel.
A barnulás hátterében olyan apró kártevők is állhatnak, amelyeket szabad szemmel szinte lehetetlen észrevenni. Az atkák a növény nedveit szívogatják, emiatt a hajtások először elsárgulnak, később pedig barnulni kezdenek. Ha közelebbről megvizsgáljuk az érintett ágakat, pókhálószerű szövedéket vagy apró mozgó pontokat is felfedezhetünk.
Egy egyszerű nagyító is sokat segíthet abban, hogy időben felismerjük a fertőzést, és még a komolyabb károk keletkezése előtt beavatkozhassunk.
A tuja egészsége nagyban múlik azon is, hogy milyen talajban fejlődik a növény.
A túl kötött, agyagos föld akadályozhatja a gyökerek megfelelő levegőzését, míg a túl laza, homokos talaj túl gyorsan elveszíti a nedvességet.
Mindkét esetben romolhat a növény tápanyag- és vízellátása, ami hosszabb távon barnuláshoz vezethet. A talaj szerkezetét komposzt, tőzeg vagy fenyőkéreg hozzáadásával javíthatjuk, így kedvezőbb környezetet teremthetünk a gyökerek számára.
Napi