index Gazdaság

Újra jöhet a NAV legfélelmetesebb fegyvere – így bukhat le, aki jobban él, mint amennyit bevall

Szerző: index 2026. 07. 26. 6 percnyi olvasás


Újra jöhet a NAV legfélelmetesebb fegyvere – így bukhat le, aki jobban él, mint amennyit bevall

Elszabadulhat a vizsgálati hullám, és akkor máris lehet kezdeni összeszedni a régi dokumentumokat.


A kormányzat által jelzett adóellenőrzési szigorítások és a NAV egyre fejlettebb, adatvezérelt kockázatelemzési rendszerei alapján reális lehetőségként merül fel a vagyonosodási vizsgálatok visszatérése – áll az EY közleményében.

A téma nem légből kapott: a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón Magyar Péter miniszterelnök jelentette be, hogy politikusoknál és politikai felsővezetőknél húsz évre visszamenőleg indulhatnak ilyen vizsgálatok – ezt még tavaly nyáron ígérte meg a Tisza Párt elnökeként. A nagy kérdés az, hogy a jogalkotó szélesebb körben, a magánszemélyek teljes körére is visszaállítja-e a 2016 előtti szabályokat.

Miért retteg tőle mindenki, akit egyszer megkerestek?

Először arról kérdeztük Bajusz Dánielt, az EY adóellenőrzésekkel és adóperekkel foglalkozó csapatának vezető szakértőjét, hogy pontosan mit jelent a vagyonosodási vizsgálat, és miben más, mint egy szokásos NAV-ellenőrzés.

A szakértő az Indexnek elmondta: ez nem önálló ellenőrzési típus, hanem a bevallás utólagos vizsgálatának speciális formája, amelynél a NAV nem egy konkrét adónemet vagy ügyletet néz, hanem azt, hogy a magánszemély vagyongyarapodása, kiadásai és életvitele összhangban állnak-e a bevallott, adózott jövedelmeivel.

A kiindulópont tehát maga az életvitel: egy nagy értékű ingatlan, egy luxusautó, egy jelentős befektetés vagy a tartósan magas fogyasztási szint.

Ha ezek nem tűnnek fedezhetőnek a bevallott jövedelmekből, az adóhatóság becslést alkalmazhat – vagyis nem pontosan kiszámítja, hanem valószínűsíti az eltitkolt adóalapot.

A módszer ereje abban rejlik, hogy az eljárásban részben megfordul a bizonyítás logikája. Míg egy klasszikus ellenőrzésnél a NAV bizonyítja, hogy egy bevallás hibás vagy egy számla fiktív, itt – ha a hatóság kimutatta az aránytalanságot – az érintettnek kell hitelt érdemlően igazolnia a forrásait.

Ezt hívja a szakma fordított vagy kimentő bizonyításnak, ami szembemegy azzal az általános jogelvvel, hogy a hatóságnak kell mindent teljeskörűen bizonyítania.

Ráadásul a vagyonszerzés időpontjánál sokszor fontosabb, hogy a vagyon mikor jelent meg az adózó költéseiben: a kronologikus vagyonmérleg miatt a feltételezett illegális jövedelem gyakorlatilag nem évül el, mert a NAV az elköltésének időszakát vizsgálja.

Papírok 20 évre visszamenőleg, és nem akármilyenek

Lapunk arra is rákérdezett, hogy egy átlagembernek mit és mennyi időre visszamenőleg kellene bizonyítania. Bajusz Dániel szerint jellemzően az elévülési időn belüli, azaz 5+1 éves időszakot vizsgálja a hatóság, a források eredete azonban ennél jóval korábbra nyúlhat vissza.

A korábbi vizsgálati hullámoknál nem volt ritka, hogy az adózóknak 10–20 évvel korábbi eseményekre kellett bizonyítékot előkeresniük.

Az elévülési időn belül a szabad bizonyítás elve érvényesül, tehát bármilyen korhű, hiteles bizonyíték elfogadható. Az elévülésen túli időszakból viszont a törvény csak meghatározott eszközöket ismer el: ingatlan-adásvételi szerződéseket, hagyatéki iratokat, jogerős bírósági és hatósági határozatokat, bankszámlakivonatokat, korábbi adóbevallásokat, közjegyzői okiratokat.

Egy utólag tett nyilatkozat egy állítólagos kölcsönről vagy egy nehezen ellenőrizhető magánokirat a bírói gyakorlat szerint gyakran kevés.

Ez a bírói gyakorlat pedig kifejezetten kiforrott: a 2016 előtti másfél évtized vizsgálati dömpingje során a bíróságok számos részletkérdésben adtak iránymutatást, a szerencsejáték-nyereményre vagy tagikölcsön-visszafizetésre való hivatkozástól a hagyatéki eljárásig – többnyire az adóhatóság pozícióját erősítve.

Kire vadászna a NAV, és mit lát már most a mesterséges intelligencia?

Arra a kérdésünkre, hogy kiknek kell igazán odafigyelniük, a szakértő úgy válaszolt:

nem az „átlagember” lenne a fő célpont, hanem az adatvezérelt kockázatelemzés által kiválasztott, magas kockázatú esetek.

Egy korábban kiadott közleményben Séra Gergely, az EY adóperes csoportjának és közvetett adózási szolgáltatásainak vezetője így fogalmazott: „Egy esetleges új rendszerben a figyelem középpontjába kerülhetnek a nagy értékű ingatlanszerzések, a luxusfogyasztás, a külföldi vagyonelemek, a kriptoeszközök, az összetett tulajdonosi struktúrák, valamint azok az esetek, amikor a magánszemély életvitele láthatóan nincs összhangban a bevallott jövedelmével.”

Bajusz Dániel az Indexnek hozzátette:

nem feltétlenül a vagyon nagysága a döntő, hanem az aránytalanság – az is kockázat, ha valaki tartósan minimálbér környéki jövedelmet vall be, miközben látványosan gyarapszik.

A hatóság ma összehasonlíthatatlanul több adattal dolgozik, mint a klasszikus vizsgálatok korában: az online számlaadatok, a nemzetközi automatikus információcsere pénzügyi adatai, a céginformációk és az ingatlanügyletek adatai mind rendelkezésre állnak, a NAV 2026-os ellenőrzési terve pedig kifejezetten a mesterséges intelligenciával támogatott kockázatelemzésre épül.

Az MI önmagában nem állapít meg adóhiányt, de rendkívül hatékonyan szűri ki az egymásnak ellentmondó adatokat – már a 2010-es évek vizsgálataiba is beszivárogtak a közösségi médiából származó információk, ezek elemzése ma nagyságrendekkel gyorsabb.

Ezt a vizsgálattípust a NAV nem rendeli el véletlenszerűen, hanem csak akkor, ha az előzetes kockázatelemzés már feltárta a jelentős eltérést a bevallott jövedelem és az életviteli vagy egyéb kiadások között

– mondta lapunknak a szakértő, hozzátéve: aki megkapja a megbízólevelet, annak nagy valószínűséggel már a kimentéshez szükséges bizonyítékokat kell gyűjtenie.

Mi hiányzik még ahhoz, hogy elszabaduljon a vizsgálati hullám?

Végül azt kérdeztük, jelenleg pontosan mi akadályozza ezeket a vizsgálatokat, és mikor várható döntés. A válasz szerint nem maga a módszertan változott – az húsz éve lényegében változatlan –, hanem az, hogy 2016 óta a NAV főszabály szerint nem indíthat ilyen ellenőrzést saját döntése alapján, csak nyomozóhatósági jelzéshez, büntetőeljáráshoz kapcsolódóan. Ez a konstrukció azonban rosszul illeszkedett a büntetőeljárás logikájához: a becslés adójogi valószínűsítés, ami önmagában nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget, így a nyomozóhatóságoknak kevés ösztönzőjük volt vizsgálatot kezdeményezni.

Az eredmény a számokban is látszik: a NAV évkönyvei szerint 2014-ben még 1336, 2015-ben 1158 vagyongyarapodási vizsgálat zajlott, 2016-ban már csak 587, 2017-ben 115, 2018-tól pedig önálló statisztikai kategóriaként meg sem jelenik – miközben 2010 előtt évente több ezres, akár tízezres nagyságrendről szóltak a tervek.

Ha a jogalkotó visszaállítaná a 2016 előtti rendszert, a NAV ismét önállóan, kizárólag adókockázati alapon indíthatna ilyen eljárásokat, ami jelentősen megnövelhetné azok számát.

Fontos ugyanakkor, hogy jelenleg nincs benyújtott törvényjavaslat a szabályok módosítására: a kérdés egyelőre szakmai és kormányzati szinten felmerülő lehetőség, ezért a döntés időpontjáról a szakértő szerint ma még nem lehet megalapozott előrejelzést adni.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Nagaiets / Getty Images)

ad

További tartalom Önnek