krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A vita egyik legfontosabb bizonyítékát a kompetenciamérések adják. Ezekből gyakran azt a következtetést vonják le, hogy bár a kisgimnazisták jobb eredményeket érnek el, fejlődésük nem gyorsabb, mint a hagyományos iskolákban maradó társaiké. A kiindulópontot gyakran az olyan ábrák jelentik, mint az 1. ábra. A kisgimnáziumba járó tanulók már hatodik évfolyamon jelentős előnyben vannak a később négyosztályos gimnáziumba kerülő társaikhoz képest. Az is látszik azonban, hogy a különbség nyolcadik évfolyamra csökken.

Az ilyen eredményekből sokan arra következtetnek, hogy a kisgimnáziumok nem fejlesztik gyorsabban a tanulókat, mint az általános iskolák. Ha így lenne, akkor a kezdeti különbség egyszerűen a szelekció következménye volna: a jobb képességű tanulók kerülnek a kisgimnáziumokba, de ott nem fejlődnek gyorsabban, mint máshol.

Az ábra azonban egy másik kérdést is felvet. Miért éppen hatodik évfolyamon a legnagyobb a különbség? És miért éppen nyolcadik évfolyamra csökken ilyen látványosan? A válasz részben a kompetenciamérések és a központi felvételik időzítésében keresendő.

Mi történik a kompetenciamérés előtt?

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok többségébe központi írásbeli felvételi vizsgával lehet bekerülni. Ez a vizsga januárban zajlik, a kompetenciamérést pedig májusban írják a tanulók.

A két vizsga által mért készségek jelentős részben átfednek egymással. A központi felvételi matematikai és magyar nyelvi feladatai sok tekintetben hasonló készségeket igényelnek, mint a kompetenciamérés matematikai és szövegértési feladatai. Ezért nem meglepő, hogy a felvételire való felkészülés hatása néhány hónappal később is megjelenik a kompetenciamérés eredményeiben.

Kutatási eredményeink szerint

azok a tanulók, akik felkészülnek a felvételire, átlagosan körülbelül 20-40 ponttal (0,1-0,2 szórásnyival) jobb kompetenciateszteket írnak három hónappal később, ami egyáltalán nem tekinthető kicsinek.

Más szóval: a magas téttel bíró felvételi nemcsak a felvételi eredményeket befolyásolja, hanem "átgyűrűzik" egy későbbi, alacsony téttel bíró mérésre is.

Miért fontos ez a kisgimnáziumokról szóló vitában?

A probléma nem egyszerűen az, hogy a hatodik évfolyamos kompetenciamérés eredményét megemelheti a felvételire való felkészülés. A helyzet ennél érdekesebb. Hatodik évfolyamon elsősorban a hatosztályos gimnáziumokba jelentkező diákok készülnek intenzíven a felvételire. Nyolcadik osztályban viszont már azok a tanulók készülnek ugyanilyen intenzitással, akik négyosztályos gimnáziumba szeretnének bekerülni.

Vagyis a kompetenciamérés előtti többlet-erőfeszítés először az egyik, később a másik csoport eredményeit emeli meg.

Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a kisgimnazisták kevésbé fejlődnek hatodik és nyolcadik évfolyam között. Pedig lehet, hogy valójában csak arról van szó, hogy a két mérési ponton más-más csoport kapott teljesítménynövelő lökést a felvételi miatt.

Ez különösen fontos azért, mert a kompetenciamérésekből számolt fejlődési mutatókra és hozzáadottérték-becslésekre gyakran úgy tekintünk, mintha azok kizárólag az iskola hatását tükröznék. A valóságban azonban ezek a mutatók részben a vizsgarendszer ösztönzőit is magukba építhetik.

A kisgimnáziumok hatása: kisebb, mint sokan gondolják, de nem nulla

A kisgimnáziumokkal kapcsolatos vitákban gyakran két szélsőséges álláspont jelenik meg. Az egyik szerint ezek az intézmények pusztán a társadalmi szelekció eszközei. A másik szerint rendkívüli fejlesztő hatással rendelkeznek.

A kutatási eredmények egyik szélsőséget sem támasztják alá. A nyers adatok alapján a kisgimnazisták jelentős előnyben vannak társaikhoz képest. A 6. évfolyamon 39%-kal írnak jobb teszteket, mint egy átlagos általános iskolás. Ennek a becsült előnynek a nagy része azonban eltűnik, amikor figyelembe vesszük a családi hátteret, a korábbi teljesítményt és az egyéb megfigyelhető különbségeket. Ugyanakkor az előny nem tűnik el teljesen.

A legteljesebb becslések alapján a hatás nagysága körülbelül 8-10 százalék között alakul. Ez nem óriási különbség. Nem támasztja alá azt az elképzelést, hogy a kisgimnáziumok csodát tesznek a tanulókkal. De azt sem, hogy teljesen mindegy lenne, ki jár oda és ki nem. Sőt, eredményeink arra utalnak, hogy a kompetenciamérésekre épülő becslések egy része még lefelé is torzíthatja a kisgimnáziumok valódi hatását. Ha ugyanis a hatodik évfolyamos eredményeket részben megemeli a felvételire készülés, akkor a későbbi fejlődés összehasonlításakor a kisgimnazisták már egy mesterségesen magasabb kiinduló pontról indulnak.

Mit tanulhatunk ebből?

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokról szóló vita fontos oktatáspolitikai kérdéseket vet fel. A jelenlegi adatok alapján úgy tűnik, hogy

ezek az intézmények valóban hozzájárulnak a tanulók fejlődéséhez, de hatásuk jóval kisebb annál, mint amit a nyers különbségek sugallnak.

A történet azonban nemcsak a kisgimnáziumokról szól. Legalább ennyire szól arról is, hogyan értelmezzük az oktatási teljesítményméréseket. A fenti példa arról szól, hogy a magas téttel bíró felvételi vizsgák hatása hónapokkal később is megjelenhet egy olyan teszten, amelynek önmagában nincs közvetlen következménye a diák számára. A kompetenciamérések ezért nem elkülönülten mérik a tanulók tudását, hanem részben a körülöttük működő intézményrendszer hatásait is visszatükrözik.

A kisgimnáziumokról szóló vita egyik legfontosabb tanulsága így nem az, hogy számítanak-e ezek az iskolák. Hanem az, hogy a hatásuk méréséhez a kompetenciamérések eredményeit is körültekintőbben kell értelmeznünk, mint ahogyan azt a közéleti vitákban általában tesszük.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images