A mesterséges intelligencia (AI) körüli vita többnyire két kérdésről szól. Egy új ipari forradalom elején járunk-e, vagy a technológiai vállalatok elképesztő összegeket költenek bizonytalan megtérülésű chipekre és adatközpontokra. Mindkét kérdés fontos, de van egy harmadik, kevésbé látványos tét is: az Egyesült Államok költségvetésének szüksége van arra, hogy az AI végül működjön.

Az amerikai adósságpályából ugyanis a gyorsabb gazdasági növekedés jelentené a legkevésbé fájdalmas kiutat, és jelenleg az AI az egyetlen olyan technológiai folyamat, amelytől reálisan várható ekkora hatás. A probléma csak az, hogy a történelmi példák alapján ez nem fog sikerülni. Az amerikai gazdaság több mint 150 éve nem tudott tartósan kitörni a 2 százalék körüli növekedési trendből, és ezen eddig sem a gőzgép, sem az elektromosság, sem az internet nem változtatott.

Ha az AI-val kapcsolatos remények nem jönnek be - és a történelem tanulsága szerint nem fognak - akkor bizony az amerikai állam éveken keresztül rossz lóra fogadott és fájdalmas éveket vesztett el a költségvetés rendbetétele elleni harcban.

Amerika nem akar megszorítást, ezért most megpróbálja kinőni az adósságot

Az amerikai szövetségi költségvetés 2026-ban várhatóan 1900 milliárd dolláros hiánnyal zár. Ez a GDP közel 6 százaléka, miközben a gazdaság nincs recesszióban, és a munkanélküliség sem kiugróan magas. A piac által tartott szövetségi adósság az idén eléri a GDP 101 százalékát. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) előrejelzése szerint 2036-ra 120, 2056-ra pedig 175 százalékra nőhet. Abban ma már mindenki egyetért, hogy az amerikai adósságpálya fenntarthatlan, a vita legfeljebb arról folyik, hogy mikor kezdi el ez nagyon zavarni a piacot.

A problémának természetesen relatíve egyszerű megoldásai vannak. Adóemelés, kiadáscsökkentés, hozzá lehet nyúlni a szociális és egészségügyi programokhoz, vagy magasabb inflációval lehet apasztani az adósság reálértékét. Ezek közül egyik sem könnyű. Az adóemelésnek világos politikai ára van. A kiadások jelentős része olyan területeken koncentrálódik, amelyekhez egyik párt sem nyúl szívesen: nyugdíjrendszer, egészségügy, védelem, támogatási programok. Az infláció sem ingyenes megoldás, mert a megtakarítókra terheli a veszteséget, ronthatja a dollár és az állampapír iránti bizalmat, végül pedig magasabb kötvényhozamokat válthat ki. Ráadásul az elmúlt évek megmutatták, hogy az infláció képes erodálni a szavazóbázist, ezért a politikai ára sem elhanyagolható.

A LEGKÉNYELMESEBB MEGOLDÁS AZ LENNE, HA A GAZDASÁG EGYSZERŰEN GYORSABBAN NŐNE, MIVEL A NÖVEKEDÉS AZ EGYETLEN KIJÁRAT, AMELYHEZ NEM KELL VESZTEST KIJELÖLNI.

Hogy áll az USA a növekedés terén?

Az Amerikai Költségvetési Hivatal (CBO) 2027 után évi 1,8 százalék körüli reálnövekedéssel számol, és az előrejelzés már tartalmaz egy visszafogott pozitív AI-hatást is. A hivatal becslése szerint a generatív mesterséges intelligencia évente átlagosan körülbelül 0,1 százalékponttal emelheti a termelékenység növekedését, és 2036-ra nagyjából 1 százalékkal növelheti a nem mezőgazdasági üzleti szektor kibocsátását.

Ez nem tűnik drámai változásnak, de tíz év alatt már jelentős költségvetési hatása lehet. A CBO egyik érzékenységi számítása szerint ha a termelékenység növekedése évente mindössze 0,1 százalékponttal maradna el az alapforgatókönyvtől, a 2027 és 2036 közötti halmozott hiány körülbelül 317 milliárd dollárral nőne. Egy hasonló mértékű pozitív meglepetés nem oldaná meg az adósságproblémát, de minimálisan lassítaná a romlást. Egy nagyobb, tartós termelékenységi ugrás ennél jóval többet érne. Azonban itt kezdődik a neheze.

Ráadásul azt is látni kell, hogy az amerikai költségvetési hiány 10 éven belül a GDP 8-9%-át fogja súrolni érdemi megszorítások nélkül. Tehát amikor arról beszélünk, hogy kinőhető-e az adósság, nem az a kérdés, hogy az AI a termelékenységnövekedésen keresztül képes-e 1,8% helyett évi 2%-os növekedést produkálni. Hanem az az igazi kérdés, hogy képes-e az USA a korábbi 2% körüli átlagnövekedésről érdemben magasabb növekedési pályára állni? Ha a válasz nemleges, akkor minden az adósság kinövésével kapcsolatos reménykedés csak illúzió.

Az állam egyre jobban segíti az AI-beruházásokat

Az AI-beruházási hullámot gyakran kizárólag magánpiaci folyamatként írják le, valójában az amerikai állam egyre több ponton alakítja hozzá a környezetet. Éppen azért, hogy az AI-ból származó magasabb növekedés minél hamarabb adóbevételekben csapódjon le.

Egy 2025-ben kiadott elnöki rendelet felgyorsította a nagy adatközpontok és a kapcsolódó energetikai infrastruktúra engedélyezését. A program az adatközpontok mellett az átviteli hálózatokat, az erőműveket, a félvezetőgyárakat, a hálózati berendezéseket és az adattárolási infrastruktúrát is kiemelt területként kezeli, és lehetőséget teremt pénzügyi támogatások, kölcsönök és adókedvezmények alkalmazására is.

A kormány 2026-ban a legnagyobb technológiai vállalatokkal külön megállapodást is kötött arról, hogy az új adatközpontokhoz szükséges energiatermelés és hálózatfejlesztés költségeit ne egyszerűen a lakossági fogyasztókra terheljék.

Az állami részvételt elsősorban technológiai versenyképességgel, nemzetbiztonsággal és energiaellátással indokolják. Ezek valós szempontok, de a gazdaságpolitikai érdek ennél szélesebb. Ha az AI növeli a termelékenységet, az állam magasabb növekedést és nagyobb adóalapot kap. Ha nem, az Egyesült Államok elveszíti az egyik kevés lehetőségét arra, hogy a növekedésen keresztül enyhítse az adósságterhet.

A beruházási hullám már látszik, a termelékenységi áttörés még nem

Hol tartunk most? A mesterséges intelligenciához kapcsolódó kiadások már megjelentek a gazdasági adatokban. A technológiai vállalatok adatközpontokat építenek, nagy mennyiségben vásárolnak chipeket, bővítik a hálózati infrastruktúrát, és hosszú távú szerződéseket kötnek energiatermelőkkel. A Federal Reserve elemzése szerint az AI-hoz köthető szoftveres, számítástechnikai, adatközponti és energetikai beruházások 2025-től már érzékelhetően hozzájárultak egyes negyedévek amerikai növekedéséhez. A legutóbbi negyedévben már 0,9 százalékpont volt a hozzájárulás.

Ez egyelőre főként beruházási hatás. Egy adatközpont megépítése növeli a GDP-t, ahogy a chipek, a szerverek és az energiakapacitás beszerzése is. Ettől azonban a gazdaság egésze még nem válik automatikusan hatékonyabbá.

A 150 éves trend, amelyet még semmi nem tört meg

Egyelőre arról csak találgatások vannak, hogy az AI mennyivel képes tartósan emelni a gazdasági növekedés ütemét. A történelem viszont azt mutatja, hogy az amerikai egy főre jutó gazdasági növekedés 1870 óta kísérteties pontossággal tapad az évi 2 százalék körüli trendvonalhoz. Ezt a pályát eddig egyetlen korszakos innováció sem tudta tartósan, strukturálisan feljebb tolni. A gőzgép sem. Az elektromosság sem. Az internet sem.

Az egyes technológiai áttörések látványos, de átmeneti termelékenységi hullámokat hoztak.

Az 1990-es évek végének informatikai forradalma jó példa erre: néhány évig valóban gyorsult az amerikai termelékenység, aztán a növekedés visszasimult a megszokott mederbe.

A gazdaság magasabb szintre került, de a hosszú távú ütem nem változott.

A McKinsey becslése szerint a generatív AI önmagában évi 0,1 és 0,6 százalékpont közötti extra termelékenységet hozhat, a legszigorúbb akadémiai modellek pedig csak 0,07 és 0,2 százalékpont közötti hatást várnak.

Ezek a számok egy normál gazdasági ciklusban szép eredménynek számítanának, de messze elmaradnak attól, amit a legoptimistább forgatókönyvek és a jelenlegi piaci árazások feltételeznek. És édeskevés ahhoz, ami az amerikai adósság kinövéséhez kellene.

Az AI-optimisták fő érve az, hogy ez a technológia más, mint a korábbiak, mert magát az innováció folyamatát képes felgyorsítani. Ha az AI önállóan tud új anyagokat, gyógyszereket vagy technológiai megoldásokat generálni és tesztelni, akkor a felfedezések üteme drasztikusan gyorsulhat. Ez elméletben valóban kitörési pont lehetne a 150 éves trendből. Csakhogy pontosan ilyen érveket hallottunk az internet kapcsán is, és a trendvonal akkor is győzött.

Ha a szkeptikusoknak lesz igazuk, Washington az egyik utolsó kényelmes kiúttól esik el és, ha a történelemre hallgatunk, akkor

az AI nem fogja tudni annyival javítani az amerikai gazdasági növekedést, hogy ki lehessen nőni.

A valódi tét a termelékenység

Az AI-ról jelenleg főként chipek, adatközpontok és részvényárfolyamok kapcsán beszélünk. Az amerikai adósság szempontjából azonban nem az számít, hány dollárral nő néhány technológiai vállalat piaci értéke, hanem az, hogy a beruházások képesek-e emelni az egész gazdaság hatékonyságát.

A tét egy 1870 óta állva maradt rekord megdöntése. Az amerikai gazdaság eddig minden nagy technológiai hullám után visszatért a 2 százalék körüli növekedési trendhez. Ha az AI is így végzi, a beruházási boom költsége megmarad, a remélt fiskális mozgástér viszont nem jön létre, és Washington hamarabb kényszerül választani adóemelés, kiadáscsökkentés, magasabb infláció és pénzügyi elnyomás között.

Mivel az eddigi tapasztalatok alapján a költségvetés rendbetételére nincs igény, az AI-sztori bukása esetén az egyetlen kiút a pénzügyi elnyomás és az ahhoz szükséges intézményrendszer könyörtelen kiépítése lenne.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images