A hazai teátrumok története tele van olyan legendás történetekkel, ahol a legfiatalabbak is az öltözők világában nőttek fel. Ezek a családi közösségek nemcsak a nevet és a hírnevet örökítik tovább, hanem azt a semmivel sem pótolható tapasztalatot és látásmódot is, amelyet csak a színpad közelében lehet megszerezni. A következőkben bemutatott dinasztiák tagjai nem a szüleik árnyékában élnek, hanem saját jogukon, egyéni látásmóddal gazdagítják a magyar színházi hagyományokat.

A Latabár-dinasztia

Ha létezik család, amelynek neve egybeforrt a magyar kabaréval és operett-történettel, az a Latabár család. Történetük a 19. század elején indult Latabár Endrével, és azóta öt generáción keresztül adott kiemelkedő színészeket az országnak.

A dinasztia legfényesebb csillaga kétségkívül Latabár Kálmán, avagy „Latyi” volt, aki utánozhatatlan mozgáskultúrájával, zseniális ütemérzékével és jellegzetes humorával a 20. század közepének legnépszerűbb magyar komikusává vált. A gazdag örökséget fia, ifjabb Latabár Kálmán, valamint unokája, Latabár Kálmán Árpád vitte tovább a színpadon, megőrizve a családi védjegynek számító elegáns, mégis önfeledt komédiázást.

A Szinetár család

A Szinetár családban a színház, az opera és a televíziózás világa találkozik rendkívül sokszínű módon, tökéletesen szemléltetve, hogyan tud egy művészeti közeg különböző ágakban kibontakozni.

A család alapköve Szinetár Miklós, a Kossuth-díjas rendező és egykori színházigazgató, aki az Operaház és a Magyar Televízió meghatározó alakjaként írta be magát a hazai kultúrtörténetbe. Lánya, Szinetár Dóra szinte a színpadon nőtt fel, és már gyermekkorától kezdve a közönség kedvence: napjainkban a hazai musical- és prózai színház egyik legnépszerűbb művésze. A családi tradíció és a művészi közeg iránti elkötelezettség Dóra gyermekein keresztül él tovább, így a család kreatív energiái a mai napig virágoznak a művészeti köztudatban.

A Haumann család

Haumann Péter, a Nemzet Színésze, a magyar színjátszás egyik legkarizmatikusabb és leginkább sokoldalú alakja volt, akinek játékát egyszerre jellemezte a mély drámaiság és az intellektuális humor. A művészet iránti rajongás és az a bizonyos elhivatottságot jelentő belső tűz a gyermekeiben is teljes lánggal ég. Haumann Petra számos prózai és drámai színházi szerepben, valamint elismert szinkronmunkákban bizonyította tehetségét. Testvére, Haumann Máté pedig nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi filmiparban is megállja a helyét; nevét olyan nagyszabású produkciók fémjelzik, mint Christopher Nolan Oppenheimer című filmje. Különleges és megható pillanat volt a magyar színháztörténetben, amikor Haumann Péter a gyermekeivel együtt léphetett színpadra Molière A fösvény című darabjában, felejthetetlen élményt nyújtva a közönségnek.