GazdaságSzerző: portfolio 2026. 07. 26. 8 percnyi olvasás
Az OECD 2026-os országjelentése szerint Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb európai ország a társadalom elöregedésének gazdasági hatásait tekintve: az öregedéshez kapcsolódó közkiadások 2070-ig a GDP 5,5 százalékával nőhetnek, miközben az adóbevételek is jelentősen csökkenhetnek. Az OECD szakértői rámutatnak, hogy a magyar adórendszer szerkezete – többek között a nyugdíjak teljes szja-mentessége és a kedvezményes áfakulcsok – felerősíti a demográfiai kihívás költségvetési hatását. A szakemberek rámutatnak, hogy a hazánkban eddig domináló adókedvezmények és készpénzes családtámogatások csak mérsékelt és gyakran átmeneti hatást gyakorolnak a születésszámra, ezért az adóalap szélesítését, a gyermekellátási kapacitások bővítését és a kiadások hatékonyságának javítását javasolják. A jelentés figyelmeztet: ha Magyarország nem kezeli fokozatos reformokkal a problémát, később jóval fájdalmasabb költségvetési kiigazításokra kényszerülhet.
Kiemelten foglalkozik a magyar társadalom elöregedésével és annak gazdasági vonzataival az OECD 2026-os magyarországi országjelentése, az elemzés szerzői pedig megállapítják, hogy a gazdasági hatásokat tekintve hazánk az egyik legveszélyeztetettebb az európai országok között. Az OECD közgazdászai elemzésükben rámutatnak, hogy a népességfogyás és a lakosság elöregedése nemcsak a gazdasági növekedési kilátásokat rontja, hanem a költségvetés számára is egyre nagyobb kihívást jelent.
Bár az elöregedő társadalmak költségvetési kihívásainál az emberek többsége a növekvő egészségügyi és szociális kihívásokra gondol, az OECD jelentéséből most kiderül, hogy az adóbevételek szintén jelentős mértékben csökkenhetnek a folyamat eredményeképp. Ez a kockázat ráadásul pont a Magyarországhoz hasonló országokban a legerősebb, ahol az adórendszer szerkezete aránytalanul kedvez az idősebb korosztálynak.
Elemzésükben az OECD szakemberi egyértelműen megállapítják, hogy Magyarországon a demográfiai nyomás erős: míg jelenleg több mint három munkaképes korú állampolgár jut egy nyugdíjasra, addig ez az arány 2070-ra 2 alá csökken. Az abszolút előrejelzéseket tekintve mindez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok száma 2070-ig 23 százalékkal nőhet, miközben a munkaképes korú népesség 18 százalékkal csökkenhet.
Ez már önmagában is jelentős költségvetési kihívást fog okozni, mivel a jelentés alapján az öregedéshez kapcsolódó közkiadások — nyugdíj, egészségügy, tartós ápolás, oktatás — 2025 és 2070 között a GDP 5,5 százalékával nőhetnek. Az OECD becslései szerint ez a növekmény várhatóan a második legnagyobb lesz az európai országok között, hazánkat pedig csak a 10,5 százalékos kiadásbővüléssel szembenéző Luxemburg fogja megelőzni. Az OECD közgazdászai megjegyzik, hogy a legtöbb plusz forrást (+4,4 százalékpont) a nyugdíjrendszer fogja majd igényelni.
A növekedés legnagyobb része ráadásul 2030 és 2045 között jelentkezhet, vagyis nem egy távoli, csak a század második felében aktuális problémáról van szó
- vélik a szakértők.
Az OECD elemzése szerint ráadásul a probléma nem áll meg a kiadási oldalon.
A magyar költségvetés öregedési kockázata azért különösen magas, mert a magyar adórendszer bevételi profilja életkor szerint erősen „púpos”. A legtöbb adót és járulékot ugyanis hazánkban a középkorú, aktív korú népesség fizeti, miközben az idősebb korosztályokhoz kapcsolódó egy főre jutó adóbevétel jóval alacsonyabb.
Ezt támasztja alá az alábbi ábra is: az egy főre jutó adóbefizetés a 40–50 éves korosztályban tetőzik, majd az idősebb életkorokban érdemben csökken.
A problémát az jelenti, hogy 2070-re várhatóan éppen a legtöbb adót fizető középkorú lakosság részaránya csökken majd leginkább, míg az eltartásra szoruló fiatal és idős lakosság aránya jelentősen megemelkedik majd.
Ez nem magyar sajátosság abban az értelemben, hogy minden országban az aktív keresők fizetik a legtöbb jövedelemadót és járulékot. A magyar rendszer azonban több ponton felerősíti ezt a hatást. Az OECD külön kiemeli, hogy Magyarországon a nyugdíjak mentesek a személyi jövedelemadó alól, és bizonyos kedvezményes áfakulcsok — például az egészségügyi, rekreációs és kulturális szolgáltatásoknál — aránytalanul nagyobb előnyt jelenthetnek az idősebb korosztályoknak.
Az OECD szimulációja szerint, ha a mai életkor szerinti adóprofilokat rávetítjük a jövőbeni népességszerkezetre, miközben a GDP-t és a teljes népességet változatlannak tekintjük, akkor a magyar adóbevétel GDP-arányos szintje 2040-ben 1,2 százalékponttal, 2070-ben pedig 2,1 százalékponttal lenne alacsonyabb pusztán az öregedés mechanikus hatása miatt. A veszteség nagyobb része a személyi jövedelemadó- és társadalombiztosítási járulékbevételeknél jelentkezne, ezeknél a csökkenés 2070-re 1,4 százalékpont lehet.
Ezen a ponton érdemes tenni egy módszertani megjegyzést. Az OECD számai nem klasszikus előrejelzés, hanem mechanikus szimuláció végén álltak elő, azaz a jelentést készítő szakemberek azt vizsgálták, hogy a népesség életkori összetételének változása önmagában hogyan hatna az adóbevételekre, ha az adórendszer szerkezete nem változna. Éppen ezért az eredmény nem azt mutatja meg, hogy várhatóan mekkora lesz a bevételkiesés a jövőben, hanem azt, hogy a mai adórendszer torzítása beavatkozás nélkül milyen hosszú távú következményekkel járna.
Az OECD-jelentés egy másik keretes írása a demográfiai krízis egy másik vetületét, a termékenységet ösztönző adókedvezmények hatását vizsgálta.
Ennek üzenete szintén kellemetlen a magyar gazdaságpolitika számára, mivel a nemzetközi tapasztalatok alapján a hazánkban eddig domináló adókedvezmények és készpénzes családtámogatások többnyire csak mérsékelt és gyakran átmeneti hatást gyakorolnak a születésszámra, miközben költségvetési terhük magas.
Az OECD szakértői által idézett kutatások szerint Spanyolországban két adóreform 1000 nőre vetítve mindössze 3-mal növelte a termékenységet, míg Franciaországban szintén marginális volt a családi jövedelemadó-kedvezmény hatása, amely ráadásul lassan is jelent meg, és főként csak a magasabb jövedelműeknél érvényesült. Az Egyesült Államokban a gyermekekhez kapcsolódó EITC-kedvezmények bővítésének szintén legfeljebb csekély hatása volt. Szabó-Morvai Ágnes és szerzőtársai Magyarországra vonatkozó kutatása szerint a családi adókedvezmény 10 százalékos növelése mindössze 2,5 százalékkal emelhette a gyerekvállalás valószínűségét.
A készpénzes családtámogatásoknál hasonló a kép: az OECD szakemberei elismerik, hogy bizonyos környezetben emelhetik a születésszámot, de az átlagos hatás itt is korlátozott (az OECD által idézett szakirodalom szerint nagyjából 5 százalékkal emeli a gyerekvállalási valószínűséget), és sokszor csak átmeneti. Magyarországi kutatásra hivatkozva az OECD jelentése megállapítja, hogy a családi juttatások megduplázása is csak 0,25 százalékponttal növelné a termékenységi rátát.
Ez azért különösen fontos, mert a magyar adórendszerben az utóbbi években több olyan kedvezmény jelent meg, amely célzottan családpolitikai vagy demográfiai célokat szolgál. Az OECD szerint a 2026-ban bevezetett új anyai szja-mentességek például akár a GDP 0,6 százalékával is csökkenthetik a költségvetési bevételeket. A szervezet ugyanakkor nemzetközi becslések alapján úgy látja, hogy a reform a termékenységi rátát csak 0,1–0,3 százalékponttal növelheti, bár a pontos hatás függhet a magyar sajátosságoktól.
Ez a költség-hatás arány a költségvetési fenntarthatóság szempontjából kulcskérdés, mivel ha egy mérsékelt és bizonytalan demográfiai hatású intézkedés jelentős bevételkiesést okoz, akkor hosszabb távon nem oldja, hanem inkább súlyosbíthatja az öregedési problémát.
A nemzetközi tapasztalatok alapján a termékenység inkább akkor emelkedik tartósabban, ha a pénzügyi ösztönzők mellett rendelkezésre állnak megfizethető és széles körű bölcsődei, óvodai, korai gyermekgondozási kapacitások, illetve a szülői szabadságok rendszere jobban segíti a munka és a család összeegyeztetését.
Az OECD szerint a korai gyermekellátás bővítése és az apák nagyobb bevonása a szülői szabadságba hatékonyabb és igazságosabb stratégia lehet, mint az egyszeri bónuszok vagy pusztán adóalapú ösztönzők.
Az OECD több konkrét irányt is felvázol a hazai demográfiai helyzet hatásainak tompítására, melyek egy része a népességfogyás és elöregedés lassítását, míg másik része a költségvetési mozgástér bővítését célozza. A konkrét ajánlások között szerepel
AZ OECD közgazdászai elismerik, hogy utóbbi politikailag kétségkívül a legnehezebb pontok közé tartozik, de Magyarországon a nyugdíjak teljes szja-mentessége jelentősen csökkenti az adóbevételeket és felerősíti az öregedés költségvetési hatását. A szervezet jelentésében a kockázatra reagálva azt írja:
az OECD-országokban gyakoribb megoldás, hogy a nyugdíjakat valamilyen formában adóztatják, miközben nagy alapmentességgel védik az alacsony nyugdíjakat.
A szakértők elismerik, hogy a nyugdíjak adóztatása minden országban rendkívül érzékeny terület, amelyen a kormányok általában nem, vagy csak minimális mértékben képesek eredményeket elérni. Ezzel együtt az OECD értékelése az, hogy ha a költségvetés bevételi oldala nem alkalmazkodik az öregedéshez, akkor később nagyobb kiigazításra lehet szükség — akár adóemelés, akár kiadáscsökkentés, akár magasabb államadósság formájában.
Bár a hatékony családpolitikai intézkedések képesek lehetnek enyhíteni a demográfiai nyomást és mérsékelni a szükséges költségvetési reformok radikálisságát, az OECD szakemberei úgy vélik, hogy a családpolitikai adókedvezmények önmagukban aligha jelentenek teljes megoldást. A nemzetközi tapasztalatok szerint az adókedvezmények és a készpénzes juttatások drágák, hatásuk pedig többnyire korlátozott, így tartósabb eredményt inkább az adóalap szélesítésével, a kedvezmények hatékonyságának felülvizsgálatával, a támogatási rendszer célzottabbá tételével és a gyermekellátási kapacitások bővítésével érhet majd el a Tisza-kormány.
A Tisza-kormány eddig bejelentett és/vagy tervezett intézkedési közül több is beleillik az OECD által tett javaslatokba, azonban vannak olyan fontos területek is, ahol egyelőre nem állt még elő hosszú távon fenntartható tervvel az új kormánypárt.
A korai fejlesztési kapacitások bővítése, a családbarát munkahelyek kialakítása, valamint a bölcsődei és iskolán kívüli gyermekfelügyelethez való hozzáférés javítása egyaránt támogatják a megfizethető, elérhető korai gyermekellátást, valamint a munka és család összeegyeztethetőségét, míg az egyszülős családok támogatása célzottabbá teszi a Fidesz-kormányok idején bevezetett intézkedéseket.
Ezzel szemben viszont a készpénzes családtámogatások erős bővítése, valamint a nyugdíjadózási és/vagy nyugdíjrendszeri reform, valamint a nagy költségvetési terhet jelentő adókedvezmények felülvizsgálatáról szóló tervek hiánya komoly feszültségekhez vezethet a jövőben
- vélik az OECD közgazdászai.
A szakemberek szerint a következő évek egyik nagy kérdés az lesz, hogy Magyarország fokozatos reformokkal kezeli-e a demográfiai problémákat, vagy megvárja, amíg az öregedés már a költségvetési számokban is sokkal fájdalmasabban jelenik meg.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi