index Egyéb

Hankó Balázs: A kultúrharc politikai foglyai

Szerző: index 2026. 07. 15. 7 percnyi olvasás


Hankó Balázs: A kultúrharc politikai foglyai

„Óriási érdeksérelmek vannak a kultúrában, de erről nem a munkatársaim tehetnek.”


Hat volt minisztériumi tisztviselő már három hete letartóztatásban van, börtönben tartják őket. Minden jó szándékú és jóakaratú, a jogállami eljárásokban hívő ember számára világos kell hogy legyen, hogy az a legkevesebb, hogy szabadlábon védekezhessenek.

Gyógyszerészként, az egyetemi világból érkező szakemberként, volt rektorhelyettesként, egyetemi tanárként megjártam az államigazgatás több lépcsőjét. 2017-től az orvosegyetemek fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, majd 2020-tól felsőoktatási helyettes államtitkár, 2022 decemberétől felsőoktatásért, szakképzésért, innovációért felelős államtitkár, majd 2024. július 1-től kultúráért és innovációért felelős miniszter lettem.

Persze most minden az NKA-ügy körül forog, de az általam irányított minisztérium feladatköre ennél messze összetettebb volt: felsőoktatás, szakképzés, tudomány-innováció, ifjúságügy, családügy, kultúra. A tárca így nemcsak az egyik legnagyobb, de az egyik legösszetettebb minisztérium volt, a mindennapi patriotizmus minisztériuma. A májusi átadás-átvételkor öt miniszternek adtam át a feladatköreimet.

Éppen ezért nem árt tényszerűen rögzíteni az eredményeinket. Az elmúlt évek során egyetemeink az új modellnek köszönhetően az élesedő nemzetközi versenyben jelentősen előreléptek. Három magyar egyetemistából kettő olyan egyetemre jár, ami a világ 30 ezer egyeteme közül a legjobb 5 százalékban van. Közel háromszorosára nőtt az egyetemek finanszírozása, campusok épültek, épülnek, közel 70 ezerrel nőtt az egyetemisták száma. Megduplázódott a kutatóhálózat finanszírozása, 30 százalékkal emelkedtek a kutatói bérek, megháromszorozódott az egyetemek innovációs bevétele. Sajnálatos, hogy a nemzetközi szinten is egyedülálló, Krausz Ferenc Nobel-díjasunk által vezetett Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány nem folytathatja a munkáját.

Szakképzésünk az Európai Unió harmadik legjobbja lett, munkaerőpiaci megfelelés szerint az OECD-országok közül szintén bronzérmes. Egyedülálló ösztöndíjrendszere van a tanulóknak, amely egyszerre segíti a felzárkózást és az egyetemekre való bekerülést, két és félszeresére emelkedtek az oktatói bérek.

Ifjúságügyünk több mint 250 támogatási programot biztosít a fiataloknak a 25 év alattiak személyijövedelemadó-kedvezményétől egészen az Otthon Start fix 3%-os programjáig.

Családtámogatásunk erkölcsi és anyagi téren is nemzetközi példa, 30-féle támogatással.

Idén már félmillió édesanya az élete végéig szja-mentes, és ha a szabályozás nem változik, 2029-ben ez a kedvezmény már egymillió édesanyára fog vonatkozni. A GDP 5 %-a családtámogatás!

Kulturális intézményrendszerünk Európa egyik legsokoldalúbbja, finanszírozása kétszerese az uniós átlagnak. Az elmúlt négy év során 2500 milliárd forintot fordítottunk a magyar kultúrára, és az elmúlt évtizedben 650 milliárd forintnyi kulturális fejlesztés valósult meg, néhány példa: Néprajzi Múzeum, Budapest Music Center, Várkert Bazár, Magyar Zene Háza, az Opera, a kaposvári, szolnoki és debreceni színház felújítása. A magyar kultúra sokszínűségét mutatja, hogy évente mintegy 50 millióan vesznek részt kulturális programokon.

A Tisza-kormány minden miniszterének az a feladata, hogy minél több olyan ügyet találjanak, amivel hitelteleníteni lehet a leköszönt kormányzatot, és a kormánytöbbség szavazóinak a választási kampány során felkorbácsolt és azóta is szinten tartott indulatát ki lehet elégíteni.

De miért az NKA-támogatások ügye került a középpontba? Mire vezethető vissza ez? Mi és miért szakadt fel ebben az ügyben másfél évtized után?

Az elmúlt hónapokban kormányzati vezetők és a kormányzat kultúrpolitikáját támogató szereplők részéről a különböző megnyilatkozások börtönnel fenyegetnek engem és másokat is. Hat munkatársamat pedig már le is tartóztatták, börtönben vannak. Azaz nemcsak a kultúrpolitika, hanem a politika középpontjába került a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásainak ügye.

Az NKA-ügyben két feljelentésről van tudomásom. Az egyiket a Független Előadó-művészeti Szövetség tette. Ők a volt kormány leghangosabb bírálói közé tartoztak. Ugyanakkor jogi képviselőjük 2024-ig tagja volt az NKA támogatási rendszerének. Azért mondott le az NKA-támogatásokat érintő miniszteri döntéseim miatt, mert megfontolásra visszaküldtem olyan színházi előadások támogatását, amelyek az Alaptörvény és a gyermekvédelmi törvény akkori alapelveivel ellentétesek voltak. Ilyen volt egy pedofil témát feldolgozó bábszínházi előadás, vagy egy evangéliumi szöveget szexuális erőszakkal direkt módon összekötő színpadi előadás. A másik feljelentőt pedig az aranykonvojügyben is közreműködő Horváth Lóránt Ügyvédi Iroda képviseli.

A volt Kulturális és Innovációs Minisztérium területei közül bizonyosan a kultúra ügye az, amelyben a legnagyobb harc van a globalizmus mindent relativizáló, a szabadság és a szabadosság fogalmát tudatosan egymásba mosó ideológia és a nemzeti, keresztény elköteleződés között. Sajnálom, hogy a „harc” kifejezést kell használnom, de személyes tapasztalatom, hogy a globalista liberális irányhoz tartozóak közül sokak részéről a kultúra területén a nemzeti és keresztény értékek elfogadhatatlanok, folyamatosan küzdenek is ellenük.

Az NKA-ügyben összegződik a Tisza kormány – lengyel minta szerinti – politikai koncepciós eljárása, és az elmúlt másfél évtized kultúrpolitikai harca.

A rendszerváltoztatást követően sem alakult ki az a mecenatúra-rendszer, amely a második világháborút megelőzően Magyarországon vagy jelenleg a nyugati államokban is megszokott. Ennek egy formája volt a kulturális területen a taotámogatások rendszere, melyet a visszaélések miatt 2018-ban vezettek ki. Ezt részben pótolta csak a kulturális programokat támogató pályázati rendszer. Ennek forrásai azonban fokozatosan maradtak el – főleg, ha ezt valorizáltan számoljuk – az azt megelőző évekétől, de még mindig jelentős támogatásokat adtak egészen 2024-ig. Ebből a jelenlegi kritikusok is bőven részesültek.

Az NKA-ügy kapcsán a független média szereplői folyamatosan néhány művész nevét ismételgetik és egyes egyesületek fideszes kötődéséről írnak. Hazug módon válogatják ki őket abból az 1087 támogatottból, akik a két évre szóló 10+7 milliárdos kiemelt támogatási keretből részesültek. Ez a két év – 2025 és 2026 – állami kulturális támogatásainak az egy századrésze.

Ezen összeg felszabadításáról – azaz nem más területektől való elvételről – még 2025 nyarán a kormány hozott döntést azzal, hogy ez elsődlegesen a kultúrán alapuló helyi közösségépítést és a populáris kultúrát támogassa. A kormánydöntést természetesen végrehajtottam. Ezekből a pályázatokból több mint 700 közművelődési program, 142 könnyűzenei, 132 ismeretterjesztő, 34 népművészeti, 31 színházművészeti program valósult vagy valósul meg. Arról sem szólnak a hírek, hogy a támogatott szervezetek 411 településen működnek, tízből nyolc támogatott kérelem vidéki volt, a támogatások harmada 5000 fő alatti településen lévő egyesület.

Azt sem említik, hogy a támogatásokkal el kell számolni, amit szigorúan ellenőriznek.

És arról sem szólnak, hogy a parlamenti választásokat követően, még miniszterként, kezdeményeztem időszakos elszámolást, hogy rendezetten adhassam át utódomnak ezeket a pályázatokat is. A pályázatokról döntő ideiglenes kollégium ezzel egyetértett, azonban a Támogatáskezelő munkatársai jogi kifogásokra hivatkozva már ellenálltak.

A kulturális támogatáskezelő minden pályázatot szakmailag, pénzügyileg, jogilag ellenőrzött, az ideiglenes kollégium is vizsgálta a pályázati céloknak való megfelelést, és ez alapján döntött, és ha a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke ezzel egyetértett, akkor került fel a kérelem a miniszterhez, akinek három lehetősége volt. Vagy egyetértett a döntéssel, vagy visszaküldte, vagy pedig elutasította. Én az NKA kollégiumainak döntéseivel általában egyetértettem, hiszen a szükséges ellenőrzéseken átestek és a megfogalmazott támogatási célnak megfeleltek, és a magyar kultúrát támogatták. Szögezzük le, a támogatási rendszer jogszerű volt, és a szabályozási környezetnek megfelelően működött.

Persze lehet a kulturális ízlésekről vitatkozni a kultúra minden terén, de a Márai- vagy Jókai-emlékévek vagy a Magyar–Szerb Kulturális Évad is ebből a keretből kapott támogatást. És igenis büszkeség az, hogy ebből a pályázatból döntötték meg a citerázás Guinness-rekordját is.

Emlékezzünk csak rá: nevetség tárgyává akarták tenni – csakúgy, mint a BL-himnusz átdolgozását.

Akiket csak nevetség tárgyává akartak tenni, „könnyen” megúszták, más művészeket és családjukat az épülő szeretetország jegyében megaláznak, ellehetetlenítenek, megint másokat fenyegetnek!

Minden forrás a kultúrát támogatta, amin persze lehet vitatkozni, hogy azt a kultúrát értékesnek találják-e. Ezt vizsgálni lehet, mint most minden területen ez kiadott feladat a kormány részéről, még feljelentést tenni is lehet. De erre lengyel minta alapján egy politikai koncepciós eljárást építeni, és ezért heteken keresztül volt köztisztviselőket – a nyomásgyakorlás eszközeként – politikai foglyokként börtönben tartani, másokat börtönnel fenyegetni, művészeket és szervezeteket megalázni és félelemben tartani, jogállamban nem lehet!

Minden jóakaratú, jó szándékú ember szolidaritását kérem volt munkatársaimért, hogy szabadlábon védekezhessenek! Munkatársaimnak – csakúgy, mint nekem – a céljuk az embereket egymással összekötő kultúra támogatása volt, nem saját gazdagodásunk, vagy bárkinek a teljesítmény nélküli gazdagítása. Látható, hogy óriási érdeksérelmek vannak a kultúrában, de erről nem a munkatársaim tehetnek, és nem az ő bebörtönzésük oldja fel ezt a vitát. Azok a döntések, amelyekben ők részt vettek, az értékteremtést szolgálták. 

A szerző országgyűlési képviselő, volt kulturális és innovációs miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül krözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Bús Balázs 2026. június 25-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)

ad

További tartalom Önnek