Milyen volt szőkesége, nem tudom már – gyerekkoromban rendszeresen hallottam ezt a jelzőt szülővárosom folyójára, amelyben az elmúlt évtized során egyre kevesebb lett a hordalék, így a színe is megváltozhatott.

Nemrég zajlott le a tiszavirágzás, a kérészek életének első és egyben utolsó tánca, a meleg miatt idén is viszonylag korán. A faj különösen érzékeny a víz minőségére, így jelenléte a folyók egészséges állapotának fontos mutatója.

Ennek apropóján kérdeztünk meg szakértőket, arra keresve a választ, hogy a tavalyi parajdi sószennyezés milyen hatással volt a fajra. Mint kiderült, a romániai bányabeomlás érdemben nem befolyásolta az ökoszisztémát, van viszont egy ennél sokkal meghatározóbb tényező.

Elvesztette szőke jellegét

Kriska György, az ELTE docense, az Ökológiai Kutatócsoport tudományos tanácsadója június végén arról posztolt, hogy a Közép-Tiszán látványos rajzásokkal zajlott le a 2026-os tiszavirágzás, a folyó magyarországi alsó szakaszán viszont csak elvétve alakultak ki komolyabb kirepülések.

Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője, a Szeged-környéki tiszavirágzások legjobb ismerője idén a Maros-torkolat közelében egy alkalommal tízezres rajzást figyelt meg. Így Kriska szerint joggal feltételezhető, hogy nem a tavalyi, Maroson érkező parajdi sószennyezés miatt csökkent le a kirepülő egyedek száma.

„De akkor mi lehet a jelenség hátterében? András egy különös megfigyelését osztotta meg velem: Szegednél a Tisza elveszítette szőke jellegét”

– mondta.

Korábban a hullámtereket érintő, rendszeresen kialakuló árhullámok miatt jelentős mennyiségű agyagásványos lebegtetett hordalék jelent meg a folyóban, ami „szőkére” festette a vizet. A hordalékban lévő elhalt növényi anyagok, köztük levelek, ágak és fatörzsek ráadásul közvetett módon az itt fejlődő lárvák táplálékellátásához is hozzájárulhattak – legalábbis erre következtetnek a Rábánál folytatott vizsgálatok alapján.

A vízjárás kiegyensúlyozottsága miatt azonban lecsökkent a hordalék mennyisége a Tisza vizében. A kutatók feltevése szerint pedig amennyiben a tiszai agyagpadok kevesebb szerves anyagot tartalmaznak, nem képesek ellensúlyozni a lebegtetett hordalék csökkenéséből eredő táplálékhiányt.

Dél felé haladva nem állt meg az országhatárnál a tiszavirágzásban idén tapasztalt csökkenés, amit a Magyarkanizsán látottak is alátámasztanak. Itt június 7-én volt valami, amit előrajzásnak hittek, és a korábbi évek tapasztalatai alapján akár százezres, milliós főrajzásra is lehetett számítani. Ám mint kiderült, ez volt a fő, ezután már csak kisebb csapatok bukkantak fel.

Több mint egy évtizede tart a folyamat

Kérdésünkre az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) megerősítette, hogy a 2025-ös parajdi sószennyezés kimutatható, szignifikáns vízminőségi változásokat nem okozott a Maros, illetve a Tisza magyarországi szakaszán.

A hordalékhozamban viszont valóban egyértelmű változások következtek be. A lebegtetett hordalékhozam kis-, közép-, és nagyvízi tartományban is csökkent 2011 után, a látványos változások azonban 2015 után következtek be. A feldolgozott mérési adatok alapján a lebegtetett hozam csökkenése átlagosan 35 százalék körüli. A kisvizes időszakok hordalékhozama 50 százalék körüli értékkel csökkent, azaz megfeleződött a szállított anyagmennyiség.

A hordalékhozam összefügg a vízállással, a vízhozammal, a medereséssel, a hordalékbázis, vagyis a vízgyűjtő aktuális állapotával és az egyes folyószakaszokon végzett beavatkozásokkal. A folyó teljes hosszán a hordalékmozgást befolyásolja az egyes szakaszok, kanyarulatok hidraulikai tulajdonsága is.

A szegedi szelvényben egyértelműen kimutatható, hogy maga a vízhozam is kisebb lett: az ATIVIZIG itt kis túlzással szinte a teljes tavalyi évben az elmúlt három évtized legalacsonyabb értékeit mérte. Szerintük a Tisza jelenleg tartósan kisvizes tartományban mozog. Az elmúlt évtized második felében kritikusan alacsony volt a vízállás. Mindez pedig az élőhelyek szűküléséhez is hozzájárul.

Egész Európában kevesebb a hordalék

„Valós az az empirikus megfigyelés, hogy a Tisza vize tisztább, különösen a Maros-torkolat feletti részen, például a Sárgán. Nyáron a lassú folyásnak is köszönhetően akár teljesen ki is ülepedhet a hordalék, és egy tóhoz hasonló színűnek és tisztaságúnak látszik a víz” – írta kérdésünkre a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) sajtóosztálya.

Az egyetem kutatói szerint Európában általános jelenség, hogy csökken a folyók hordalékhozama, aminek számos oka lehet – nem feltétlenül csak a klímaváltozásra kell gondolni.

Az egyik ok a hordalék építési célú, fokozott kitermelése. A másik a folyókon épített duzzasztók szerepe. A gátak mögötti térben hatalmas mennyiségű üledék keletkezik, ami aztán hiányzik az alsóbb szakaszokról. A hordalék mennyiségét az is befolyásolja, hogy a folyó vízgyűjtő területén milyen tevékenységet folytat az ember, és mekkora a szabályozások miatt bekövetkező erózió mértéke.

Szegednél a hordalékjárást nagyban befolyásolja a törökbecsei duzzasztó, és a csökkenést még a Maroson érkező bőséges hordalék sem tudja ellensúlyozni. A kutatók szerint árvízkor ideiglenesen „beszőkülhet” a folyó – az ATIVIZIG tájékoztatása alapján viszont a várt árvizek elmaradtak.

A túl sok hordalék sem jó

A kép ugyanakkor nem ennyire egyszerű. Az SZTE szerint a túl sok lebegtetett hordalék és a lerakódó iszap szintén káros lehet az élővilágra. A megnövekedett lebegtetett hordalék ugyanis rontja a fényviszonyokat, befolyásolva például a zsákmányszerzést, és eltömítheti a kopoltyúkat.

A durvább hordalékszemcsék akár mechanikailag is károsíthatják az élőlényeket.

A mederben lerakódó finom iszap elzárja az oxigént a kérészpeték elől, betemeti a lárvák agyagba fúrt lakócsöveit, a laza üledék pedig alkalmatlanná teszi a medret új járatok kialakítására.

„Mindezek a faj élőhelyének beszűküléséhez vezetnek, nem véletlen, hogy a tiszavirág a tiszta, természetes mederszerkezetű folyók bioindikátora. Természetesen nem csupán a lebegtetett hordalék mennyisége, hanem például a mérete, összetétele is befolyásolja mindezeket” – jegyezték meg.

A helyzet tehát összetettebb annál, mint hogy a több vagy a kevesebb hordalék önmagában kedvezne a tiszavirágzásnak. Annyi azonban biztos, hogy az Alsó-Tisza az elmúlt évtizedekben megváltozott, ami nemcsak a színére, hanem az élővilágára is hatással van.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.