Amikor szóba kerül Grönland, a legtöbb embernek hatalmas gleccserek, végtelen hómezők és néhány éve már az olvadó jégtakaró jut eszébe – na meg az elmúlt időben Donald Trump elvetemült területi igényei is. Az erdőtüzek azonban aligha tartoznak azok közé a természeti jelenségek közé, amelyeket ösztönösen a világ legnagyobb szigetéhez társítanánk. Az elmúlt években mégis egyre több lángoló tundráról készült felvétel járta be a világot, a kutatók pedig arra figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás nemcsak a sarkvidéki jeget alakítja át, hanem olyan folyamatokat is elindít, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek.

Nyugat-Grönlandon az idei nyáron ismét erdőtüzek csaptak fel, véget vetve annak a néhány nyugodtabb évnek, amelyet a térség átélt. A mostani tüzek különösen azért keltettek figyelmet, mert ugyanebben a régióban már 2015 és 2020 között is szokatlanul nagy kiterjedésű tüzek pusztítottak.

Bár kívülről nézve sokak számára meglepő lehet, hogy a sarkvidéki táj lángra kap, a helyiek szerint mindez már korántsem számít elképzelhetetlennek. A kutatók 2023-ban Sisimiut környékén végeztek terepmunkát, hogy megértsék, miként változik a régió kapcsolata a tűzzel. A beszélgetésekből akkor már egyértelműen kirajzolódott, hogy az emberek emlékeznek arra, mennyire kiszáradt a táj az előző nagy tüzek előtt, ezért sokan úgy gondolták, hogy amennyiben ezek a körülmények visszatérnek, a tüzek is újra megjelennek. És sajnos nem is tévedtek nagyot a pesszimista hangok. 

A helyiek és a turisták is értetlenül állnak a felcsapó lángok előtt

A szóban forgó kutatás során tűzoltókkal, helyi vállalkozókkal, a tájat hagyományosan használó grönlandiakkal, turisztikai szakemberekkel és külföldi látogatókkal is beszéltek a tudósok. Bár mindannyian más szemszögből figyelték az eseményeket, egy dologban egyetértettek: az elmúlt évek tüzei olyasmit jelentettek, amire korábban nem volt példa.

Különösen az idősebb generáció számára volt sokkoló a változás. Többen is úgy fogalmaztak ugyanis, hogy bár már szinte mindent láttak az életben, még számukra is teljesen új élményt jelentett a lángoló tundra látványa. A személyes beszámolók összhangban állnak a kutatók műholdfelvételekre és korabeli sajtóanyagokra épülő elemzésével. Eszerint

A legtöbb tűzeset 2015 és 2020 közé esett, amikor a térséget rendkívül meleg és száraz időjárás sújtotta. Egyes tüzek heteken keresztül égtek a tundrán, a szokatlan időjárási viszonyok pedig ideális körülményeket teremtettek a lángok terjedéséhez. Az ezt követő csapadékosabb nyarak átmenetileg visszaszorították a tüzeket, az idei események azonban azt sugallják, hogy a veszélyt előidéző körülmények ismét visszatértek.

A különös tüzek persze nemcsak a helyieket érte váratlanul, hiszen Nyugat-Grönland évről évre turisták ezreit vonzza. A térségbe rendszeresen érkeznek óceánjárók, és egyre népszerűbb az úgynevezett Arctic Circle Trail is, amely Kangerlussuaq és Sisimiut között húzódik. A többnapos túraútvonal az egyik legismertebb sarkvidéki kirándulóhely, ahol a látogatók jellemzően a gleccserek, a tundra és az érintetlen természet miatt fordulnak meg. Azok a turisták azonban, akik a korábbi években tüzekkel találkoztak az útvonal mentén, sokszor teljes döbbenettel fogadták a látványt. Hiszen korábban úgy vélték, hogy az erdőtüzek inkább Ausztráliához vagy Kaliforniához kötődnek, és az eszükbe sem jutott, hogy hasonló jelenséggel éppen Grönlandon találkozhatnak.

A helyzet azonban a táj kezelését is megváltoztatta. Mivel több tűzeset éppen a népszerű túraútvonal közelében alakult ki, a helyi hatóságok fokozott figyelmeztetéseket vezettek be a tábortüzek biztonságos használatáról. Emellett a kutatók közreműködésével külön tájékoztató anyagok is készültek, hogy felhívják a látogatók figyelmét a növekvő kockázatokra. Mindezt képzeljük el egy olyan helyen, aminek kapcsán korábban főként a jeges és havas tájakra asszociáltunk.

Nem új Grönlandon, de a körülmények megváltoztak

Persze fontos kiemelni, és a szakértők is hangsúlyozzák, hogy Grönlandon korábban is előfordultak tüzek. A helyiek ezért már évszázadok óta alkalmaznak olyan hagyományos módszereket, amelyekkel biztonságosan használhatják a tüzet a zord környezetben. A tájat használó közösségek például rendszerint csupasz sziklákon gyújtanak tüzet, távol a növényzettől, és különös figyelmet fordítanak a grillek, illetve a szabadtéri tűzrakóhelyek használatára. Ezeket az ismereteket generációról generációra adják tovább. A probléma azonban az, hogy az elmúlt évek rendkívüli szárazsága gyökeresen megváltoztatta magát a tájat.

A grönlandi tüzek ráadásul jelentősen eltérnek azoktól az erdőtüzektől, amelyekről a világ más részeiről hallhatunk. Míg Észak-Amerikában vagy Dél-Európában elsősorban erdők és bozótosok kapnak lángra, Grönlandon jellemzően a tundra ég. A tüzek mohákon, alacsony cserjéken és szerves anyagokban gazdag talajrétegeken, például tőzegen terjednek tovább.

A helyzetet tovább súlyosbítja a permofroszt vagyis az örökfagy olvadása is, ugyanis ahogy a permafroszt visszahúzódik, egyre több, korábban fagyott szerves anyag kerül a felszín közelébe, amely táplálhatja a tüzeket. Ez különösen veszélyessé teszi a grönlandi tűzeseteket, hiszen a lángok nemcsak a felszínen pusztítanak. A sisimiuti tűzoltók beszámolói szerint például a tűz gyakran a föld alatt, izzva terjed tovább, és akár napokig vagy hetekig is észrevétlen maradhat, mielőtt ismét fellángolna.

A hosszabb száraz időszakok idején ráadásul a környező tavak vízszintje is jelentősen csökkenhet, ami megnehezíti az oltást. Egy olyan ritkán lakott és nehezen megközelíthető vidéken, mint Grönland nyugati része, ez különösen komoly kihívást jelent a tűzoltók számára.

Új sarkvidéki valóság jöhet

A sarkvidéki tüzek következményei ráadásul mára jóval túlmutatnak a közvetlen környezetükön. Az izzó tundra hatalmas mennyiségű szenet bocsát ugyanis a légkörbe, amely évszázadokon, sőt évezredeken át a talajban volt elraktározva. Ezek a kibocsátások tovább növelik az üvegházhatású gázok mennyiségét, gyorsítva a globális felmelegedést.

Emellett a tüzekből származó korom a grönlandi jégtakaró felszínére is lerakódhat. Mivel a sötétebb felszín több napfényt nyel el, a jég gyorsabban melegszik és olvad, ami tovább erősítheti a klímaváltozás hatásait. A tűzesetek emellett jelentős mennyiségű finom szálló port is termelnek. Ezek az apró részecskék nagy távolságokra képesek eljutni, és olyan közösségek egészségét is veszélyeztethetik, amelyek több száz kilométerre élnek a tűz fészkétől.

A tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a klímaváltozás hatására az Északi-sarkvidéken egyre gyakoribbá válhatnak a tüzek. Szibériában ez a folyamat már jól látható, és egyre több jel utal arra, hogy Grönland is hasonló útra lépett. A 2015 és 2020 közötti időszak tüzei valószínűleg nem elszigetelt események voltak, hanem egy új korszak előhírnökei. Ahogy ugyanis a felmelegedés folytatódik, és a száraz, meleg időszakok egyre gyakoribbá válnak, a tűz is egyre inkább a grönlandi táj mindennapi részévé válhat.

A jelek szerint így Grönlandon egy olyan jelenség kezd mindennapossá válni, amelyet néhány évvel ezelőtt még a legtöbben elképzelhetetlennek tartottak. De hát a klímaváltozás ugye pontosan ezzel jár, csak sokak még mindig nem érzik eléggé a saját bőrükön a következményeit ahhoz, hogy komolyan is vegyék ezt a fenyegetést...