A ritka növények iránti szenvedély évszázadok óta emberek ezreit ösztönzi arra, hogy a világ legtávolabbi vidékeit is felkeressék. A kaktuszok és más pozsgás növények különösen keresettek a gyűjtők körében, hiszen sok faj rendkívül ritka, nehezen szaporítható, és kizárólag egy-egy apró földrajzi területen fordul elő. Ez a szenvedély azonban gyakran ütközik a természetvédelmi szabályokkal, hiszen a gyűjtés számos faj fennmaradását veszélyezteti.

Egy, a közelmúltban Brazíliában történt eset azonban ismét ráirányította a figyelmet a nemzetközi illegális növénykereskedelemre és egy sajátos közösségre, a cseh kaktuszgyűjtőkre is, akik világszerte egyszerre örvendenek elismerésnek kivételes szakértelmük, és rossz hírnévnek az illegális gyűjtésekhez fűződő kapcsolataik miatt.

Történt ugyanis, hogy 2026 februárjában négy cseh állampolgárt tartóztattak le a brazíliai Sao Paulóban található Guarulhos nemzetközi repülőtéren. A hatóságok szerint a férfiak több mint száz őshonos kaktuszt és mintegy kétezer magot próbáltak illegálisan kivinni az országból. A növények Brazília legdélebbi államából, Rio Grande do Sulból származtak, ami azért különösen fontos, ugyanis ez a térség a világ egyik legfontosabb kaktuszélőhelye, ahol számos olyan faj él, amely sehol máshol nem fordul elő. Sok közülük ráadásul rendkívül kis, elszigetelt populációban létezik, ezért különösen érzékeny a túlzott gyűjtésre.

Ennek ellenére négy letartóztatott között volt például a cseh és szlovák kaktusztársaság korábbi elnöke is. Bár hónapokat töltöttek előzetes letartóztatásban Brazíliában, később óvadék ellenében szabadlábra helyezték őket, és visszatérhettek Csehországba. Az eset ennek ellenére nagy port kavart, mivel a cseh kaktuszos közösség több tagja szerint a férfiak nem kereskedelmi célból jártak Brazíliában, hanem tudományos kutatást végeztek, és a begyűjtött növényeket, illetve magokat kutatási célokra szánták. Ennek ellenére persze komolyabb károkat is okozhattak... 

A vasfüggöny alatt lettek kaktuszokkal suttogók

A brazíliai ügy azonban korántsem tekinthető elszigetelt esetnek. A cseh gyűjtők hosszú ideje ismert szereplői a nemzetközi kaktuszos világnak. Világszerte elismerik őket azért, mert kiváló szakemberek a ritka kaktuszok és pozsgások nevelésében, szaporításában és oltásában. Ugyanakkor sokuknak kevésbé makulátlan a hírnevük az illegális növénykereskedelemhez fűződő kapcsolatok miatt. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a brazíliai ügyben letartóztatott négy férfiról nem állították, hogy kereskedelmi céllal csempésztek volna növényeket.

Ez persze nem is annyira meglepő, hiszen a cseh kaktuszgyűjtés története egészen a 20. század elejére nyúlik vissza. Ekkoriban Európában a kaktuszok már rendkívül népszerű dísznövénynek számítottak, különösen a tehetősebb polgári rétegek körében. Ebben az időszakban tűnt fel Vojtech Fric is, aki később az Alberto Vojtech Fric nevet vette fel, miután élete jelentős részét Dél-Amerikában töltötte.

Jelentős értelmiségi és politikus családban született 1882-ben, és már fiatal korában megszállottja lett a kaktuszoknak, rövid idő alatt pedig Közép-Európa egyik legjelentősebb gyűjteményét hozta létre. Egy különösen kemény tél azonban teljes gyűjteményét elpusztította. A fiatal Fric ekkor határozta el, hogy személyesen utazik el Dél-Brazíliába, ahol kedvenc kaktuszfajai élnek. Noha nem rendelkezett hivatalos botanikai végzettséggel, céljai világosak voltak, új fajok felfedezését és a kaktuszok rendszertanának fejlesztését szerette volna megvalósítani.

Élete során összesen nyolc amerikai expedíciót vezetett, számos kaktuszfaj viseli a nevét, Csehszlovákiában pedig legendás felfedezőként tisztelték. A cseh kaktusztársaság ma is a „Golden Alberto” díjjal tünteti ki legkiemelkedőbb tagjait – ezt a kitüntetést a Brazíliában letartóztatott férfiak egyike is megkapta.

A mai cseh kaktuszgyűjtők gondolkodását jelentős mértékben meghatározza a kommunista korszak öröksége, mivel a vasfüggöny mögött élő növénykedvelők számára Dél- és Észak-Amerika egzotikus tájai a szabadság szimbólumává váltak. Egy gyűjtő egyenesen úgy fogalmazott, hogy a kaktuszokkal teli üvegházak egyfajta „menedéket jelentettek a kommunizmus elől” – írja a The Conversation.

Igen ám, de mivel a nyugati piacokhoz nem férhettek hozzá, a cseh gyűjtők kénytelenek voltak saját módszereket kidolgozni a magok csíráztatására, a növények szaporítására és gyors növekedésük elősegítésére oltással. Ennek eredményeként világszínvonalú szakértelemre tettek szert, a hidegháború után pedig végre lehetőségük nyílt személyesen is ellátogatni azokba az országokba, amelyek növényvilágát addig csak könyvekből ismerték. Sokan magokat gyűjtöttek, új fajokat kerestek, néhányan pedig teljes növényeket is kiástak a természetes élőhelyükről. Otthon ezeket gyorsan felszaporították, majd csere vagy értékesítés útján továbbadták más gyűjtőknek.

Kaktuszkalózok vagy a természetvédelem Robin Hoodjai? 

A kutatók, akik éveken át vizsgálták az illegális pozsgáskereskedelmet, azonban érdekes jelenséget figyeltek meg. Számos cseh és más európai gyűjtő ugyanis elismerte, hogy bizonyos növények illegális forrásból származtak, ennek ellenére úgy vélték, hogy a tevékenységük végső soron a természetvédelmet szolgálja. Érvelésük szerint a ritka növények iránti kereslet úgysem szűnik meg, ezért sokkal jobb az, ha néhány tapasztalt szakember gyűjt magokat vagy néhány példányt, amelyeket aztán üvegházakban nagy számban felszaporítanak és legálisan értékesítenek, mintha az egész piacot a kaktuszkalózok szolgálnák ki. Nem véletlen, hogy

Elméletük szerint ugyanis néhány mag vagy néhány növény begyűjtése hosszú távon csökkentheti a vadon élő állományokra nehezedő nyomást. Na de van igazság ebben az érvelésben?

A válasz nem teljesen fekete-fehér. Az amerikai kontinensen több kaktuszfaj teljesen eltűnt természetes élőhelyéről az illegális gyűjtések miatt. Hasonló folyamat zajlik Dél- és Kelet-Afrikában is, ahol számos népszerű pozsgásfaj mára gyakorlatilag kipusztult a természetből. Ezért egyes cseh gyűjtők a brazíliai letartóztatottak védelmére keltek. Azt állítják, hogy expedíciójuk elsősorban uruguayi növényekre irányult, és földtulajdonosi engedéllyel dolgoztak. Szerintük a maggyűjtést nem szabad egy kalap alá venni a teljes növények eltávolításával, hiszen a magok begyűjtése akár a természetvédelmet is szolgálhatja.

A brazíliai ügy azonban rávilágít ennek az érvelésnek a gyenge pontjaira is, ugyanis még a legfelkészültebb, természetvédelmi szempontból tájékozott gyűjtők is hozzájárulhatnak a veszélyeztetett fajok fogyatkozásához. A hatóságok szerint a férfiaknál ráadásul nemcsak magokat, hanem számos növényt is találtak. Bár a legtöbb mai gyűjtő már nem ragaszkodik a természetből kiásott példányokhoz, továbbra is létezik egy szűk, de tehetős vásárlói réteg, amely hajlandó rendkívül magas összegeket fizetni a valóban vadon gyűjtött növényekért.

A legalizálás segíthetne

De akkor mégis hogyan lehet kielégíteni a ritka növények iránti keresletet úgy, hogy közben ne sodorjuk kihalás szélére a természetes állományokat? Elméletileg azok az országok, amelyek gazdag kaktusz- és pozsgásvilággal rendelkeznek – például Brazília vagy Mexikó –, profitálhatnának egy szigorúan szabályozott, legális kereskedelemből, amely egyszerre támogatná a természetvédelmet és a helyi közösségek megélhetését. A gyakorlatban azonban sok ország inkább teljes tiltást alkalmaz, mert ezt egyszerűbb ellenőrizni. A tapasztalatok szerint azonban a teljes tilalom ritkán szünteti meg a keresletet. Ehelyett ugyanis az illegális piac még jövedelmezőbbé válhat, hasonlóan ahhoz, ahogy azt más tiltott termékek – például a kábítószerek – esetében is láthatjuk.

Dél-Afrikában már működnek olyan kezdeményezések, amelyek során a helyi lakosok nevelik a keresett pozsgás növényeket, így anyagilag is érdekeltté válnak azok megőrzésében, nem pedig az illegális begyűjtésükben. Ez azonban nem egyszerű feladat. Az európai országok évtizedek óta fejlesztik termesztési technológiáikat és kereskedelmi hálózataikat, így jelentős előnyben vannak. Hiába találhatók Brazíliában vagy Mexikóban a természetes élőhelyek, az ottani termelőknek rendkívül nehéz versenyezniük a nemzetközi dísznövénypiacon.

A felelősség azonban nemcsak a termelő országokat terheli. A szakértők szerint ugyanis az illegális kaktuszkereskedelem visszaszorítása nem kizárólag azoknak az országoknak a feladata, ahol ezek a növények élnek. A piacot elsősorban a gazdagabb országok gyűjtőinek kereslete tartja fenn, ezért ezeknek az államoknak és vásárlóknak is fel kell ismerniük a saját felelősségüket abban, hogy a ritka növények iránti szenvedély ne vezessen újabb fajok eltűnéséhez. Ugyanis a végső cél pontosan az lenne, hogy ezek a növények a világ más tájain is fellelhetőek legyenek, nem pedig az, hogy már ott se legyenek életben, ahol eddig legalább megtalálhatók voltak. 

(Borítókép: Kaktuszok Ceará államban. Fotó: Brazil Photos / LightRocket / Getty Images Hungary)