EgyébSzerző: origo 2026. 07. 25. 1 percnyi olvasás
A színésznő kilenc éve foglalkozik gyerekekkel.
Balázs Andi nemcsak a színpadon igyekszik maradandót alkotni, hanem a civil életben is. A Karinthy Színház színésznője immár kilenc éve foglalkozik gyerekekkel, akik olyan titkokat is rábíznak, amelyeket még a szüleiknek sem mernek elmondani. Iskolai foglalkozásain a bullyingtól kezdve a családi tragédiákon át egészen a szerelemig minden szóba kerül, ő pedig igyekszik segíteni a gyerekeknek abban, hogy könnyebben dolgozzák fel a nehézségeiket.

Mindez egy felkéréssel kezdődött, amikor a Talent Stúdióban arra kérték, hogy tartson játékos drámafoglalkozásokat a gyerekeknek. A kezdeményezés azonban idővel sokkal többé vált.
Kilenc évvel ezelőtt kértek fel. Nem színészmesterséget tanítottam nekik, hanem beszélgettünk, játszottunk, és nagyon hamar kiderült, hogy rendkívül könnyen megnyílnak előttem. Az évek során pedig odáig fejlődött ez az egész – főleg most, hogy az egyetemen drámainstruktornak tanulok –, hogy sokszor olyan dolgokat mondanak el nekem, amelyeket még a szüleiknek sem mernek, vagy nem tudnak
– kezdte az Origónak Balázs Andi.
A színésznőt mindig is érdekelte a gyerekek lelki világa, hiszen úgy érzi, rajtuk múlik a jövő.
„Ők lesznek azok, akik utánunk jönnek, ezért fontos, hogy nekik jobb legyen. A saját tapasztalataimat is igyekszem átadni nekik.”

A foglalkozásokon a gyerekek rengeteg olyan problémát osztanak meg vele, amelyekkel nap mint nap találkoznak.
„Nagyon sokat mesélnek az iskolai bántalmazásról, az osztályközösségen belüli konfliktusokról, vagy akár arról, hogy egy tanár viselkedése szerintük helyes-e vagy sem. De beszélgetünk családi tragédiákról, válásról, nagyszülők elvesztéséről is. A kisebbekkel már a szerelem is szóba kerül. Nem mindig tudok megoldást adni, de meghallgatom őket, és együtt próbálunk utakat keresni arra, hogyan lehet ezekkel a helyzetekkel együtt élni.”
Az elmúlt kilenc évben számos olyan történetet átélt, amely megerősítette abban, hogy érdemes folytatnia ezt a munkát.
Rengeteg sikertörténetem van, amire nagyon büszke vagyok. Volt olyan gyerek, akivel tizenkét éves korában beszélgettem, majd nyolc évvel később, húszéves felnőttként megkeresett, hogy mennyit jelentettek neki azok a beszélgetések.