Izgalommal figyelem a halkan suhanó VinFast hátsó üléséről a műszerfalon az elektromos töltöttség mutatóját. Megy lefelé. Nem vészesen, de azért látható mértékben. Pedig még 100 kilométer hátra van a végcélig. Vietnám csodaszigetcsoportja, Ha Long felé tartok, de vendéglátóm egy pillanatra sem hagyja, hogy idegeskedjek, sőt feltűnően kedves, mert a hangszóróból magyar popzene szól. Az autó modern, felszereltsége könnyen lehetővé teszi, hogy magyar dalokat töltsenek le, de a gesztust értékelem.

Ingyen lehet tankolni

Az igazi csoda azonban útközben tárul elém. A 4-es körgyűrűről kifelé haladunk, kitűnő autópálya, modern híd vezet át a Vörös folyón, aztán balra feltűnik egy elképesztő méretű új város. Éppen elhagyjuk az 50-es kilométer jelzőt, amikor büszkén szólal meg kalauzom:

Ez a VinCity, fokozatosan épül, igazi modern város lesz a metropolisz Hanoi mellett. Gyorsjáratú vasút, luxus lakópark, általános iskola, középsuli és egyetem is létesül, még magánkórház és sportközpont is. A Vin csoport építi, mint szinte mindent ebben az országban

– mondja Dang, akiről még lesz szó.

Ő az, aki megkéri a sofőrt, álljon le a következő pihenőhelyen, kávéra lesz szükségünk. Én persze inkább a töltöttség-mérőt figyelem... Tehát index jobbra ki – s az autópályáról befordulunk a mindennel felszerelt, tiszta kávézó-étterembe. Pontosabban a kocsi az elektromos kúthoz áll be, amiből igen „szerény” mennyiséget sikerült összeszámolnom, mert összesen 20 fejet láttam, s majdnem mindegyiket elfoglalt egy autó. Szinte kivétel nélkül dőlt V betűt formázott a hűtőrácson a márkajelzés.

„VinFast, ez a mi autónk” – újságolja határozott büszkeséggel kalauzom, Tran Hai Dang. „A kormány erősen támogatja az elektromos átállást, s ez látszik is. Nézzen körül: a benzinkúton egy kocsi sem tankol, itt meg majdnem húsz. Ráadásul új vásárlás után a töltési számlát az állam három évre átvállalja!”

Ehhez nem tudok mit szólni, kicsit meglep, de a számok önmagukért beszélnek. A jó középkategóriás SUV (mint például a Győrben gyártott Q3) a VinFast kiadásában, átszámítva jóval 10 millió alatt marad Vietnámban. Dang azt mondja, megbízható a márka, mert ő hetente többször megteszi a Ha Long öböl-Hanoi utat, ami szűk 200 kilométer, s eddig nem tapasztalt hibát. Oké, de hát mi is ez a VinFast? A történet itt kezd rettentően érdekessé válni. A nyomok Moszkvába vezetnek!

Politikai kapcsolatok

Egy héttel ezelőtt e hasábokon, a vb-döntő előtt utaltunk rá, a Vingroup építi a világ legnagyobb stadionját Hanoi déli külterületén. Pham Nhat Vuong – így hívják a tulajdonost, a leggazdagabb vietnámit, akinek a vagyona már a kétmilliárd dollár. Amikor a Szovjetunió széthullott, Vuong moszkvai lakásán már lázasan gondolkodott: mi történjék ezután? Remek kapcsolatai voltak, mert tehetséges diákként a szovjet-vietnámi együttműködés részeként kormánya Moszkvába küldte tanulni. Ráadásul stratégiai ismereteket szerzett mint bányamérnök, ezért nem csodálkozhatunk, ha sokan feltételezik, feltörésében a katonai elitnek és a titkosszolgálatnak kulcsszerepe lehet, no meg annak a felismerésnek, hogy a szétesett Szovjetunió romjain új cégeket és főleg piacot lehet felkutatni, különösen, ha jó kapcsolatai vannak valakinek.

Vuongot negyven évvel ezelőtt már Harkovban, majd Kijevben találjuk, ő a Technocom megalapítója, elvégre bányászati diplomát szerzett, de hamar rájön, hogy a chipszek, tészták és sós sütemények is nagy pénzt hoznak. Ő lesz a Mivina forgalmazója, vagy ahogyan nevezik, a „tésztakirály”. Pillanatokon belül már a TOP 100 ukrán cégtulajdonos közé kerül, majd 150 millió dollárért az egészet eladja a Nestlének.

Vuong a pénzt hazaviszi, s Vietnámban egészen bámulatos karriert fut be – szinte minden, építéssel kapcsolatos pénzt ő nyer: 2000 óta megszámolni sem lehet, hány ágazatban lesz piacvezető. Vietnámi ismerőseim szerint ennek kiváló katonai-politikai baráti köre az oka. Bár ez nem tudják bizonyítani, logikus az okfejtés. 

Nézzük a tényeket. Minden, amit építeni kell, a kezébe kerül: először az elit turizmusba tör be hatalmas vidámparkjaival (Vinpearl), majd jönnek az óriási bevásárlóközpontok (Vincom), mert a 100 milliós országban egyre jobban élnek az emberek, többet fogyasztanak. Tanulni is kell, ezért megjelentek az egyetemek (VinUni). De közben öregszenek is, ezért íme az újabb terület: VinMed, a magánkórházak sokasága, amit már az elképesztő méretű lakóparkok (Vinhome) részeként 2018 óta épít. Koronaékszere Saigonban a Landmark 81, amely csaknem fél kilométer magas, egy időben Ázsia leghatalmasabb tornya volt, amit Vuong azért épített, hogy „az ország növekedését, erejét és összetartozását szimbolizálja”. (Voltak kevésbé sikeres projektjei is, de nem építőiparral kapcsolatosak: az Android alapú mobilja, a VinSmart és az elektronikus fizetési rendszer például nem jött be.)

Elégett 14 milliárd dollár

A leglátványosabb dobása azonban 2017-re datálódik, amikor beszállt az autóiparba – igen komoly kormányzati hátszéllel. Évi 200 ezer elektromos kocsi készül, a támogatási rendszer továbbra is él, emlékezzünk csak Dang szavaira, a cég számára azonban a gépkocsigyártás (VinFast) egyelőre súlyosan veszteséges, eddig 14 milliárd dollárt égetett el. Vuong cégbirodalma évente 17 milliárd dollárt forgalmaz, pénzügyi kötelezettségei azonban 36 milliárdra rúgnak, bár ez az „államkapitalista” környezet miatt a tulajt nem izgatja, vagyona kétmilliárd dollár.

Ha tovább vizsgálódunk, kiderül: a vietnámi milliárdosok közül Vuong mögött a lista további három helyezettje is Moszkvában végzett! Ráadásul Le Viet Lam, a Sun építési csoport vezetője éppúgy Ukrajnában csinálta első üzletét, mint Vuong. Hogy mi volt ez? A szárított vietnami tészta és leves szinte korlátlan piaca ukrán gabona felhasználásával, olcsó munkaerővel. Persze idővel ő is átállt az építőiparra, mert itt összehasonlíthatatlanul nagyobb a bevétel, ráadásul valószínűleg a kenőpénznek való is könnyebben mozgatható.

Nguyen Dang Quang, a vietnami gazdagok listájának harmadik helyezettje ugyancsak a tésztából gazdagodott meg Ukrajnában a kilencvenes években, hiszen akkor az olcsón megtermelt laskafélékből Oroszország annyit vett fel, amennyi kijött gyárából. A Masan márka tarolt – a kétezres évek elején a terméket Vietnámban is forgalmazni kezdte, óriási nyereséggel. A negyedik milliárdos, Trinh Thanh Huy a Moszkvai Katonai Főiskolán tanult, majd Vuonggal szövetkezve technológiai céget alapítva futott be. Később önállósította magát, ma ő az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő Hanoi környékén.

Miért vezetnek a szálak Moszkvába? Erre a történelem válaszol. Mint ismeretes, az amerikaiak ellen vívott háború során Hanoi és Moszkva között rettentően erős szálak szövődtek mint szövetségesek, ami a jelek szerint mind a mai napig működik. Sőt, Vietnám megtartotta az egypártrendszert, igaz bevezette a piacgazdaságot. A modell bevált, a kapitalisták milliárdosok lettek, az ország pedig a térségben a leggyorsabban fejlődik: a GDP évi 10 százalékos növekedést érhet el, amit az elkövetkező négy évben 200 milliárd dollárral támogat az állam.

(Borítókép: Pham Nhat Vuong, a Vingroup igazgatótanácsának elnöke és a VinFast vezérigazgatója részt vesz a Vingroup éves közgyűlésén Hanoiban (Vietnám), 2024. április 25-én. Fotó: Staff / Reuters)