Kiderül, mindig kiderül. Ezúttal az, hogy a Netflix tud filmeket és sorozatokat gyártani, ha akar. Ezért is érthetetlen, hogy gyakran mégis felül a trendi vonatra, meg akar felelni társadalmi elvárásoknak, divathullámoknak, mindennek, ami éppen – arra a kis időre, amíg a profitot ki lehet abból sajtolni – „píszí”. Pedig csak filmeket kellene forgatnia, sorozatokat készítenie, mint például ezt a minisorozatot is, aminek címe: Közönséges kémek (Legends).

Igaz történeten alapul. A forgatókönyvírók, legyenek bármilyen kiválóak is, ritkán tudnak a valóságnál izgalmasabbat kitalálni. A Közönséges kémek minisorozat főszereplője Guy Stanton (a filmben Tom Burke alakítja) valóban vámtisztként dolgozott, már azokban az időkben is, amikor a brit miniszterelnököt Margaret Thatchernek hívták, és a Vasladynek becézett politikusnak bőven kijutott a XX. század második felének eseményeiből: az Egyesült Királyság élére izmos gazdasági recesszió idején került, küzdött szakszervezeti mozgalmakkal, sztrájkokkal, oktatási helyzettel, háborút indított az argentinok ellen, mert el akarták foglalni a brit koronához tartozó Falkland-szigeteket, és erős kézzel lépett fel a Nagy-Britanniára rátelepedő drogkereskedelem terjeszkedése ellen.

Legendák nyomában

A Közönséges kémek ez utóbbi küzdelemről szól, és onnan tudjuk, hogy egy igaz történet filmre adaptált nézői vagyunk, mert egy Guy Stanton nevű vámtiszt, aki anno beépült a drogkartellbe, minderről 2022-ben, Az áruló címmel könyvet írt – Peter Walsh közreműködésével.

A Netflix ezt a regényt dolgozta fel, ez alapján készített hatrészes minisorozatot. Tom Burke a forgatás előtt – állítólag – meglátogatta Stantont, hogy még jobban megértse Guy karakterét. Ez a sorozatban végig nagy hangsúlyt kap, ugyanis anno minden beépült ügynöknek fel kellett építenie a saját legendáját (innen a sorozat eredeti címe: Legends), vagyis azt a karaktert, akivé válnia kellett, hogy be tudjon épülni a csempészek közé, és aki a drogkereskedők előtt ezért valóságos személynek tűnt. Ez az új identitás a rejtőzködés fontos eleme, a beépített ügynökök túlélésnek alapja.

Tom Burke tökéletesen jeleníti meg az azonosulással járó problémákat, hiszen a veszélyt nem csupán az jelenti, hogy az ügynök lebukik, hanem az is, hogy a legendája felülkerekedik rajta, és az ügynök egy idő után azzá válik, akit alakít. Guy Stanton anno erős legendát épített magának, olyat, aki kemény, szenvtelen és rideg.

Kémek, tényleg azok

A sorozat alapvetően lineáris, vagyis a problémától a végkifejlet felé halad. Az üzenet egyszerű: a drog öl. A fiatalokat, a függőket pedig úgy lehet megvédeni, ha az állami szervek felderítik a drogcsempészek hálózatát. Ehhez vámtiszteket toboroznak, akik egyszerű emberek, vagyis nem profi kémek, viszont lojálisak a hazájukhoz. Gyorstalpalón képzik ki őket, és csak azok maradhatnak a csapat tagjai, akikben megvan a képesség arra, hogy beépüljenek a drogcsempészek közé, majd végrehajtsák azt, amivel őket megbízták.

Itt mindenki úgy néz ki, mint egy átlag angol, skót vagy ír. Ezért is Közönségek kémek. Ám hiába a látszólagos jellegtelenségük, meglepően talpraesettek, összeszedettek, bátrak és okosak. Valójában profik. Hiszen a hosszú éveken át kiképzett kémek is arról híresek, hogy ránézésre senki nem mondaná meg róluk, hogy kémek.

Tom Burke-ön kívül a film többi szereplője már több ügynökből összegyúrt karaktert játszik. Egészen kiváló alakításokat látunk, remek színészeket (Hayley Squires: Kate; Aml Ameen: Bailey; Jasmine Blackborow: Erin; Douglas Hodge: Blake), és a rosszfiúk is erős karakterek – ők lehetnének közönséges bűnözők – (Numan Acar: Hakan; Johnny Harris: Eddie McKee), simán lehetnének drogkereskedők.

Talán csak Tom Hughes lóg ki a karakterek közül. Ő Cartert alakítja, aki azt hiszi, hogy ő a város királya. De ő sem azért nem tűnik a filmbe illőnek, mert rosszul játszana, sőt. Alkatra ő inkább lírai, romantikus filmek hőse, okos tudós, Istent kereső szerzetes, esetleg sorozatgyilkos. A Közönséges kémekben mégis rosszfiú, és a helyzet az, hogy bár remekül alakítja a durcás maffiózót, valahogyan mégsem hihető.

Vissza a múltba!

A film a beépülésről, a belső munkáról szól, kétkedésekről, átverésekről, és alapvetően a túlélésről, még akkor is, ha az nem mindenkinek sikerül. Eljutunk raktárakba, mákmezőkre, utazunk hajón, autóban.

Szépen forgatott, régiesített látványvilágú és hangulatú. Okosan felépített sorozat, adagolva kapjuk a feszültséget, olykor eredeti felvételeket is látunk, a vágói munka szinte tökéletes. Minden rész úgy ér véget, hogy azonnal várjuk és nézzük a folytatást, amikor pedig a történet végére érünk, azt kívánjuk, bárcsak lenne folytatás. 

Bizonyára van, az életben bizonyára. És látva a drog elleni küzdelmeket, azok értelmét és haszontalanságát, még inkább felértékelődik azoknak a munkája, akik ott voltak, benne az események közepében, és tudták, hogy ebbe akár bele is halhatnak.

A Közönséges kémek sorozatot azoknak ajánljuk, akik szerették az Utolsó befutókat, a Foglalkozásuk: Amerikait, az Ügynökséget vagy az Éjjeli Ügynököt.

8/10