A Világélelmezési Program (WFP) ügyvezető igazgatója, Carl Skau nemrégiben bejárta a frontvonalat Harkivtól Odesszáig, és a látottak alapján drámai helyzetről beszélt. Szavai rávilágítanak arra a megdöbbentő paradoxonra, hogy miközben Ukrajna a világ egyik legfontosabb élelmiszer-exportőre (volt), saját állampolgárai a szomszédságukban megtermelt élelemhez is alig férnek hozzá.

Mit tudott az ukrán mezőgazdaság a háború előtt, és mit tud most?

A háborút megelőzően Ukrajnát méltán nevezték „a világ éléskamrájának”. Az ország fekete földje, a híres csernozjom a világ egyik legtermékenyebb termőtalaja, amely lehetővé tette, hogy az ukrán agrárágazat globális méretekben is meghatározó szereplővé váljon.

Az ukrán mezőgazdaság erejét mutatja, hogy a háború előtt Ukrajna adta a világ napraforgóolaj-exportjának mintegy felét, emellett a világ negyedik-ötödik legnagyobb árpa-, kukorica- és búzatelepítője volt. Ennek eredményeként egy több száz milliós piacot volt képes kiszolgálni, hiszen az ukrán gabona a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia legfontosabb alapélelmiszer-forrásának számított.

Ugyan az orosz–ukrán háború már négy és fél éve folyik, és Oroszország az ukrán termőföld ötödét tartja megszállva, viszont a mezőgazdasági termelés a maradék területeken nem állt le, amit jól példáz, hogy az ukrán gazdák idén is mintegy 60 millió tonna gabonát takarítottak be – írja összeállításában a Politico.

Az ukrán gabonát a Fekete-tengeren szállítják el a világ más részeire, és látnak el így százmilliókat, azonban a frontok közvetlen szomszédságában a termelőtől az asztalig tartó áruláncolat elszakadt.

A halálzónákban úgy vadásznak az emberre, mint a vadra

A frontvonal mentén lakók mindennapjait az úgynevezett halálzónák váratlan és drasztikus kiterjedése tette pokollá.

A WFP adatai szerint míg korábban a frontvonaltól számított 10–15 kilométeres sáv minősült közvetlen életveszélyes zónának, ez a távolság a felderítő- és öngyilkos drónok tömeges megjelenésével mára már akár 50 kilométerre is kitolódott. A donyecki régióban a hatóságok egyetlen nap alatt több mint 1400 drónincidenst regisztráltak.

A halálzónák közvetlen közelében gyakorlatilag drónhálók alatt élő városokat találunk. Egész településeket, utakat és háztetőket vonnak be drónellenes védőhálóval – hasonlóan a gyümölcsfákra terített madárhálókhoz –, hogy így rejtsék el és védjék a járműveket, illetve a gyalogosokat.

Az ilyen településekről kimentett emberek elmondása szerint az orosz drónok valóságos hajtóvadászatot folytatnak, amikor valaki, mondjuk, élelmiszerért indul el, vagy éppen a kutyáját próbálja elvinni sétálni. Mivel élelmet szállítani már senki sem mer, ezért azok számára, akik úgy döntöttek, hogy maradnak ezeken a szellemtelepüléseken, az ENSZ segélyszállítmányai jelentik az egyetlen rendszeres támogatást.

Viszont az ENSZ élelmiszer-szállító teherautói is csak rövid percekre állnak meg. Csak annyi ideig maradnak egy-egy településen, amíg a pincékből és óvóhelyekről előbújó családok átveszik a segélycsomagokat, majd azonnal továbbhajtanak, mielőtt a drónok bemérnék őket.

Az egyre jobban kiterjedő veszélyzóna miatt havonta ezrek kényszerülnek elhagyni otthonukat, ami értelemszerűen egyre több határ menti falut és várost néptelenít el.

Összeomlott minden, nincs banki szolgáltatás, elérhetetlen a készpénz

Az orosz csapások és a folyamatos dróntámadások teljesen megbénították a polgári infrastruktúrát. A frontközeli településeken a helyi gazdaság működése gyakorlatilag leállt, ami súlyos pénzügyi patthelyzetet teremtett a helyben maradt emberek – különösen az idősek és a nyugdíjasok – számára.

A pénzügyi és az ellátási válság több dologra vezethető vissza. Az ottaniak életéből egyszerűen eltűntek a bankautomaták. Ahol a boltok még nyitva is tartanak, a digitális hálózat és az áramellátás hiánya miatt a kártyás fizetés lehetetlen. Zömében a bankautomaták sem működnek, így a nyugdíjasok hónapok óta képtelenek felvenni a nekik járó állami juttatásokat vagy hozzáférni a megtakarításaikhoz.

Az öngerjesztő folyamat eredményeként a hiánycikké vált áruk ára az egekbe szökött a még működő üzletekben, amit az állandó jövedelemmel nem rendelkező, kiszolgáltatott emberek képtelenek megfizetni. Éppen ezért a készpénz és az élelem kettős hiánya miatt az ENSZ szakosított szervezete, a WFP kénytelen hibrid segélyezést alkalmazni:

A helyzet iróniája, hogy az ENSZ által szétosztott élelmiszer jelentős részét a frontvonalhoz közeli ukrán gazdáktól vásárolják, ezzel is támogatva a helyi termelőket. De a WFP akciójának keretében kap a helyben termesztett terményekből főzött melegételekből többek között a harkivi metróban kialakított föld alatti óvóhely-iskolákban tanuló több mint 20 ezer gyermek is.

Veszélyben a segélyszervezetek és az anyagi források

A segélyek eljuttatása napról napra életveszélyesebb küldetés. Az idén regisztrált, segélykonvojokat ért támadások száma már most elérte a tavalyi éves szintet. A közelmúltban egy drón áttörte az egyik szállító jármű védőhálóját, Dnyipróban pedig egy precíziós rakéta találta el a WFP egyik legnagyobb raktárát, noha az épület tetején jól láthatóan fel volt tüntetve a Vöröskereszt jele.

Ugyanakkor nemcsak az orosz fegyverek, hanem a nemzetközi adományok elapadása is fenyegeti a segélyakciókat. A szűkülő költségvetés miatt az ENSZ kénytelen volt 1 millióról 700 ezerre csökkenteni a térségben a támogatott ukránok számát, és ez a szám őszre könnyen 600 ezerre zsugorodhat.

A Világélelmezési Program eredetileg nem segélyezőként, hanem vásárlóként volt jelen Ukrajnában: innen szerezte be a globális éhségövezetek ellátásához szükséges gabonát. Carl Skau a látogatása értékelésekor elmondta: a szervezet egyetlen célja, hogy a háború végeztével minél előbb visszatérhessen eredeti feladatához, és Ukrajna ismét a világ élelmezésének motorja lehessen, ne pedig a háború egyik segélyre szoruló áldozata.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Yan Dobronosov / Global Images Ukraine / Getty Images)