Vannak olyan szituációk, amikor egy gyerek eltűnése sem képes közelebb hozni egymáshoz a saját sértettségükbe zárt szülőket. A Szeretet nélkül (Neljubov) egy 2017-es orosz filmdráma Andrej Zvjagincev rendezésében, amely egy széthulló család történetén keresztül mutatja meg az emberi közönyt és érzelmi sivárságot.

Szeretet nélkül – kritika egy gyűlölettel teli orosz filmdrámáról

Andrej Zvjagincev filmjének magyar címe Szeretet nélkül, bár talán pontosabb lenne úgy: Gyűlölettel telve. A szeretet hiánya ugyanis ebben a történetben nem egyszerű üresség. A helyére sértettség, közöny és elfojtott, egymás iránt érzett gyűlölet költözött. Mély emberi nyomorúsággal teli drámát látunk olyan szereplőkkel, akik egymást és valószínűleg önmagukat is gyűlölik.

 Egyikük sem akar lemondani az új életéről azért, hogy magához vegye a gyereket. Aljosa a fürdőszobában, hangtalanul zokogva hallgatja végig, ahogy a szülei arról vitatkoznak, melyiküknek kellene vállalnia őt.

Másnap eltűnik.

Egy gyerek, akit senki sem akart

A film innen akár hagyományos eltűnéses történetté is válhatna, Zvjagincevet azonban kevésbé érdekli a rejtély, mint az, hogy milyen emberek keresik a gyereket. A rendőrség fásult, a hivatalos gépezet lassú és közönyös. Az önkéntes mentőcsapat tagjai végzik el azt a munkát, amelyet az állam képtelen vagy nem hajlandó elvégezni. Erdőkben, elhagyott épületekben és kórházakban kutatnak, miközben Zsenya és Borisz továbbra is egymást hibáztatja.

Az eltűnt fiú tragédiája sem képes valódi közelséget teremteni közöttük. A közös szenvedésből újabb vádak, sértések és régi sérelmek születnek. Mintha mindketten csak azt keresnék, hogyan bizonyíthatnák be végleg, hogy a másik a rosszabb ember.

Aljosa fizikailag eltűnik a filmből, a hiánya viszont minden jelenetben ott marad. A történet középpontjában már nincs jelen, mégis ő az egyetlen szereplő, akinek a fájdalma valóban átélhető. A szülei új életet akarnak kezdeni, miközben észre sem veszik, hogy a korábbi életükben milyen pusztítást végeztek.