BulvárSzerző: blikk 2026. 07. 25. 6 percnyi olvasás
Az 1980-as évek végén Hollywood egy tüneményes, rendkívül tehetséges kislányra figyelt fel, aki apró termete és elbűvölő kisugárzása révén pillanatok alatt belopta magát a közönség szívébe. A magyar származású Judith Barsi mindössze tízéves korára több mint hetven reklámfilmben, népszerű tévésorozatokban és hollywoodi mozifilmekben szerepelt. Napjainkban, a megrázó tragédia 38. évfordulóján visszatekintve még fájóbb a felismerés: miközben a kamerák előtt ragyogott, a négy fal között egy olyan családi dráma bontakozott ki, amely a filmvilág egyik legsötétebb fejezetébe torkollott.
Judith szülei mindketten az 1950-es években, a forradalom leverését követő elnyomás elől emigráltak Magyarországról. Édesapja, Barsi József küzdelmes gyerekkort tudhatott maga mögött: apa nélkül nevelkedett, ami a korabeli társadalomban súlyos bélyegnek számított, a társai és a tanárai pedig rendszeresen megalázták. Ezeket a mély sebeket és komplexusokat egész életében magával hordozta.
József az Egyesült Államokban ismerkedett meg a szintén magyar származású Virovácz Máriával (szeretteinek csak Marika), aki maga is bántalmazó családi környezetből érkezett. Los Angelesben házasodtak össze, és 1978. június 6-án megszületett egyetlen közös gyermekük, Judith Eva Barsi.
Judith születésétől fogva kistermetű volt, ötévesen mindössze háromévesnek nézett ki, ám ez a tulajdonsága kifejezetten előnyére vált a szórakoztatóiparban. Édesanyja korán szorgalmazta a kislány színészi karrierjét. Amikor Judithot négyéves korában egy műjégpályán felfedezte egy hollywoodi ügynök, elindult a szédületes karrier.
Rövid időn belül elhalmozták ajánlatokkal:
Judith bevételeiből a család Los Angeles West Hills negyedében vásárolt kertes házat. A kislány professzionális munkamorálja és kedvessége miatt a rendezők és a stábtagok kedvence volt.
A sikerek mögött azonban mélyülő pokol húzódott. Barsi József súlyos alkoholfüggőséggel küzdött, és az állandó féltékenység, valamint a kisebbségi komplexus teljesen elhatalmasodott rajta. Nem tudta feldolgozni, hogy a felesége és a kislánya tartják el a családot.
Józsefet elhatalmasodó paranoiája miatt állandó rettegés tartotta fogva, hogy elhagyja a családja, amit folyamatos fenyegetőzéssel és lelki, illetve fizikai bántalmazással vezette le rajtuk.
Amikor Judith A cápa bosszúja forgatására készült a Bahamákra, apja kést szorított a nyakához, és azzal fenyegette meg, hogy elvágja a torkát, ha nem térnek haza. Máriának pedig megmutatta a benzinestartályokat, kijelentve, hogy felgyújtja a házat, ha el mernek költözni.
A folyamatos rettegés felőrölte a kislány egészségét: Judith a stressztől hízni kezdett, és kényszeresen kitépkedte a saját szempilláit és a macskája bajszát. Egy válogatáson végül idegösszeomlást kapott, ami után ügynöke megrémülve küldte gyermekpszichológushoz. A szakember értesítette a gyermekvédelmi hatóságokat, de Mária attól tartva, hogy a bujkálás tönkretenné a lánya karrierjét és biztonságát, nem terhelte meg jobban az eljárást, és biztosította őket arról, hogy elválik és elköltözik.
A döntés sajnos végzetesnek bizonyult. 1988. július 25-én éjszaka József bement a 10 éves Judith szobájába, és álmában agyonlőtte a kislányt, majd végzett a feleségével is. Két nappal később felgyújtotta a lakást és a holttesteket, majd a garázsban saját magával is végzett.
A tragédia sokkolta a hollywoodi közösséget és a közvéleményt. Judith utolsó filmjeit – az Őslények országát és a Charlie – Minden kutya a mennybe jut-ot – már csak a halála után mutatták be. A stúdió és a munkatársak iránta érzett tiszteletből a Charlie stáblistája alatt felcsendülő Love Survives című dalt az ő emlékének ajánlották.
Judith Barsi és édesanyja közös sírhelyen nyugszik a Forest Lawn Memorial Parkban. A kislány sírkövén az általa megformált rajzfilmfigura, Kacsacsőr híres szavai olvashatók:
„Yep! Yep! Yep!”
Napi