BulvárSzerző: blikk 2026. 07. 25. 6 percnyi olvasás
Több hétig tartó kórházi kezelés után július közepén végre hazaengedték Noszály Sándort, aki hamarosan bemutatja új, Ütős sors című könyvet. Az egykori teniszcsillag több mint tíz éve küzd bipoláris személyiségzavarral, önéletrajzi könyvében pedig tabuk nélkül mesél az életéről, megpróbáltatásairól és arról is, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.
Nehéz időszak van Noszály Sándor mögött. A népszerű egykori teniszező a 2024-es Sztárbox időszakában került ismét a figyelem középpontjába, ám sajnos nem a szorítóban mutatott teljesítménye miatt. A rajongók hamar aggódni kezdtek érte, ugyanis a közösségi oldalaira feltöltött kaotikus, zavaros videói világossá tették, hogy nagy a baj, Noszály akkor kórházba is került. Idén nyáron ismét érzékelhető volt, hogy valami nincs rendben, kórházi kezelésre szorult a mániás fázisa miatt, s több hetet töltött a pszichiátrián.
- Nem szeretem azt a kérdést, hogy hogy vagyok, de ha mégis válaszolnom kell, akkor azt mondom, hogy köszönöm, jól vagyok, nagyon jól - mondta a Blikknek Noszály, aki jelenleg gőzerővel dolgozik Pál Babettel közösen írt, Ütős sors című könyvének bemutatóján, amelyet a tervek szerint augusztus elején vehet kezébe a közönség.
Noszály Sándor megmutatta a Blikknek, milyen lesz könyve borítója
- Hat hónap kőkemény munka után kész a könyv. A karmám volt, hogy megírjam, hiszem, hogy sokaknak segít majd. Leírom benne az egész életemet, a karrieremet, és igen, a kórházi kezeléseket is. Bipoláris zavarral élőként én más dolgokat is látok az életből, mint mások. Ez a betegség, a bipoláris zavar nem jellemhiba, hanem egy tudatállapot. Aki nem volt még depressziós, annak elképzelése sincs róla, mit jelent ez valójában. Hiszem, hogy a könyv által sokan megértik majd, hogy mi is történik egy bipoláris emberrel, és jobban megértik ezt a betegséget - magyarázta.
A könyvben az egykori teniszező kendőzetlen őszinteséggel beszél betegségéről, karrierjéről, de gyermekkoráról és családi életéről is.
- Nem is kérdés, hogy anyu és a nővérem támogattak abban, hogy megírjam a könyvet. Természetesen megmutattam nekik a kéziratot, olvastak, láttak mindent, és azt mondták, hogy teljesen rendben van. Nem bánták, hogy róluk is van szó, vagy hogy a leírtak által ilyen nagy betekintést engedek a mi családi életünkbe - mesélte Noszály, aki azt is elárulta, hogy a magánkiadásban megjelenő könyvért a tengerentúlon is érdeklődnek.
- Nagy esély van arra, hogy Amerikában is kiadják a könyvet, már voltak tárgyalások, de erről egyelőre nem mondhatok többet. Örülnék, ha ott is megjelenne, de nem a pénz miatt. Nekem nem az anyagi nyereség a fontos. Persze én is pénzből élek, de ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor régen a teniszmeccsen pályára álltam: nem az volt a gondolataimban, hogy nyernem kell, mert akkor ennyi vagy annyi pénzt kapok. Fontos a pénz, hiszen az teremti meg az embernek a biztonságot és a kívánt életet, de a könyv nem ezért készült. Hiszem, hogy ezzel segíthetek másoknak is. Persze nem egyik percről a másikra oldódnak meg a dolgok, ez egy folyamat. Már most is kaptam olyan üzenetet, hogy valaki az én egyik posztom hatására ment el egy olyan találkozóra, ahová korábban nem akart menni, és a végén nagyon jól sült el - mondta az egykori sportoló.
Noszály azonban nem áll meg a könyvkiadásnál, ugyanis szakértőkkel karöltve egy hiánypótló mobilalkalmazást is útjára indít, amellyel a mentális betegségekkel küzdőknek szeretne azonnali segítséget nyújtani.
- Eddig pörögtem, de lassan mindennel végzek, amit szerettem volna megcsinálni. Elkészült a könyv, valamint egy okostelefonra szánt alkalmazás is, ami abban segít majd, hogy a betegek gyorsan találjanak maguknak orvost, szakembert ígérte Noszály Sándor. - Még egy kis idő kell, és élesedik majd az applikáció. Én ezzel úgy érzem, megvagyok, nincs más nagy tervem a jövőre nézve.
Noszály Sándor a Blikknek exkluzív részleletet küldött hamarosan megjelenő könyvéből, engedélyével pedig részleteket osztunk meg belőle. Szívszorító, ahogyan édesapja, idősebb Noszály Sándor 2001-es haláláról ír könyvében.
"Mindig azt hittem, hogy vele soha nem történhet semmi baj. Talán ezt a fajta makacsságot is tőle örököltem. Nem járt orvoshoz. Soha. Egy alkalommal influenzás lett, de azt sem vette komolyan. Nem pihent, nem szedett gyógyszereket, nem ment orvoshoz, és betegen, legyengült állapotban elment az egyik kollégájának a temetésére. Mínusz húsz fok körüli hőmérséklet lehetett akkoriban, és majdnem egy órán keresztül álltak a téli hidegben. Valószínűleg ott történhetett valami komolyabb a szervezetében, mert napokkal később a vére besűrűsödött, szövődmény alakult ki. Otthon volt, éppen az Australian Open teniszdöntőjét nézte a tévében és embóliát kapott. Másfél perc alatt elment, csendben, az otthonunkban. Pontosan emlékszem, hogy ezekben a percekben Szegeden játszottam az országos bajnokság döntőjét. A meccs közben hívtak fel, és amikor megtudtam, mi történt apuval, azonnal abbahagytam a játékot, beültem az autóba, és hazavezettem. Amikor hazaértem, apu még ott volt. A nagymamám, a nővérem és anyu voltak mellette. Az volt az első igazi tragédia az életemben. Az első valódi törés. A temetésén történt valami, amit soha nem felejtek el. A koporsót lezárták, mindenki csendben állt körülötte. Én voltam az egyetlen, aki odalépett, felnyitottam a koporsót, és megcsókoltam a homlokát. Nem érdekelt, ki mit gondol erről" - írja hamarosan megjelenő könyvében az egykori teniszező.