Jelenleg a Magyarországon működő szélerőművek összesített beépített teljesítőképessége 325,1 megawatt (MW), ami a teljes hazai villamosenergia-rendszer beépített teljesítőképességének mindössze 2,6%-a, és a turbinák az itthoni villamosenergia-termelés mintegy 1,4%-át adták 2025-ben.

Az elmúlt években több tudományos tanulmány rámutatott, hogy a magyar szélenergia potenciálra tekintettel a megépült kapacitás sokszorosa, több gigawatt is gazdaságosan üzemeltethető lenne, de az akkori kormány 2011-től szabályozási eszközökkel lényegében ellehetetlenítette újabb turbinák telepítését, így az elmúlt másfél évtizedben nem épülhetett új szélerőmű Magyarországon.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (Joint Research Centre - JRC) 2025-ös technikai jelentése szerint

szárazföldi szélenergia-potenciál tekintetében Magyarország a 8-9. legjobb adottságokkal rendelkezik a 27 tagú Európai Unióban.

A szakmai érvekkel nem alátámasztott tiltás meghosszabbításaként a korábbi kormány a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) első, 2019-es verziójában 2030-ig sem számolt új turbinák hazai telepítésével, sőt, a már telepítettek felújításával sem, így

2030-ra teljesen eltűntek volna Magyarországról a szélerőművek.

Az akkori kormány végül az uniós helyreállítási alap forrásainak reményében 2024 januárjától jelentősen enyhített a szélerőművek telepítésére vonatkozó, világviszonylatban is rendkívüli korlátozásokon. A lazítás azonban meglehetősen visszafogottra sikerült abból a szempontból, hogy a kormány - ahogy azt a NEKT legutóbbi változatába is beleírta –

2030-ig mindösszesen 670 MW-nyi új szélerőmű létesítését tervezte engedélyezni, így az összesített kapacitás 1 gigawattra (GW) bővült volna az évtized végéig, de csak leghamarabb 2029-től.

Energy Investment Forum 2026

Az energiaszektor csúcsvezetői egy helyen: stratégiai válaszok versenyképességről, beruházásokról, szabályozásról és az energetikai jövőjéről.

Információ és jelentkezés

Közben Magyarország a naperőművek gyors hazai térnyerése mellett is lemaradt a megújuló energiaforrásból történő áramtermelésben. Miután a geotermia és a biogáztermelés tekintetében a hazai energiapolitikai ambíciók szintén jócskán elmaradtak a lehetőségektől,

a megújuló energiaforrások aránya az áramtermelésben 35,1% volt 2025-ben, ami az EU-rangsorban a nyolcadik helyre volt elég a lista aljától számítva, míg az uniós átlag 47,3% volt.

A Tisza Párt már választási programjában kilátásba helyezte, hogy győzelme esetén teret enged a szélenergia és a geotermikus energia használatának, Kapitány István pedig gazdasági és energetikai miniszteri jelölti bizottsági meghallgatásán közölte, hogy nagyobb szerepet szán a szélenergiának, és az új kormány megalakulása után nem sokkal konkrét lépések történtek az ügyben. A szélenergia-programot tartalmazó júliusi rendelettervezetből kiderült egyebek mellett, hogy

2030 végéig összesen 4 000 megawattnyi hálózati csatlakozási lehetőséget kell biztosítani az új turbinát telepíteni kívánó fejlesztőknek, az első adag szélerőműre vonatkozó hálózatra csatlakozási pályázatot pedig augusztus 31-ig kell kiírni, majd a miniszter azt is bejelentette, hogy a vártnál jóval nagyobb beruházói érdeklődés miatt 700 helyett közel 1 000 megawattnyi új szélerőmű kaphat hálózati csatlakozási lehetőséget az első körben.

A 4 000 megawattos célszám összhangban van a Regionális Energiakutató Központ (REKK) és az Energiaklub 2024-es szakmai tanulmányaival, amelyek szerint nemzetgazdaságilag az lenne a legolcsóbb és legtisztább megoldás, ha a 2030-ra megcélzott 12 GW naperőmű kapacitás mellé nem 1, hanem 4 GW szélerőmű kapacitás épülne ki –

vagyis az új kormány hallgatni látszik a téma kiemelt szakértőinek számító műhelyekre.

Magyarország számára a környezetvédelmi szemponton túl is több jelentős előnye lenne, ha nem 1, hanem 4 GW szélerőmű kapacitás épülne ki.

Bár a szélerőművek termelése is időjárásfüggő és bizonyos mértékig előre jelezhetetlen, de termelésük nagyrészt azokra az időszakokra (éjjel, hűvösebb hónapok) koncentrálódik, amikor a napelemek nem képesek villamos energia előállítására, így – ahogyan erre Kapitány István is utalt a meghallgatásán -

jól kiegészítik, rendszerszinten jelentős részben kiegyensúlyozzák egymást a napelemekkel.

A tanulmányok szerint ezzel, a napenergiát kiegészítő jellegével a többlet szélenergia lényegében már önmagában stabilabbá tenné a hálózatot, minimalizálva a rendszerfejlesztési költségeket. Habár a szélerőművek növelik a rendszer egyensúlyának megtartásához szükséges tartalékkapacitások összmennyiségét, mivel e technológia is képes részt vállalni a rendszer egyensúlyának tartásában, így a tartaléktartás összköltségei akár csökkenhetnek is az új szélerőművi kapacitások megjelenésével egy korábbi REKK modellezés eredményei szerint.

További érv a szélerőművek mellett, hogy míg a hazai naperőművek kihasználtsági rátája 14-18%-os, addig a szélerőműveknél eddig 21-26% körül alakult, a mai modern turbinák pedig már 30% körüli vagy azt meghaladó kihasználtsággal működhetnének Magyarországon.

Ez azt jelenti, hogy

egy 4 gigawattos szélerőmű kapacitás megközelítőleg annyi villamos energiát lenne képes előállítani itthon, mint egy kétszer akkora naperőmű állomány (a hazai fotovoltaikus erőművek beépített teljesítőképessége 8,73 GW volt július 1-jén).

A fentiek miatt a szélerőművek hazai kapacitásának 4 GW-ra emelésével radikálisan csökkenteni lehetne az éves szinten még mindig közel 20%-os arányú áramimportot, és a tanulmányok szerint az előző kormány döntése nyomán, az MVM Csoport beruházásaiban megvalósuló három új rugalmas gázerőművet (CCGT) is meg lehetne/lehetett volna spórolni.

Az EU-ban is a nagyobbak közé tartozó magyar áramimport-arány is rávilágít, hogy a hazai erőműpark az áramigényhez mérten viszonylag kis méretű. De bármely energiarendszer esetében igaz, hogy átlagos stabilitása és rugalmassága nő a hasznosított források számának növelésével, diverzifikálásával, különösen, ha hazai és ingyen rendelkezésre álló forrásokról beszélünk, mint a szélenergia - mutat rá az Energiaklub tanulmánya,

A megújuló alapú, így a szélerőművi termelés fokozása csökkentheti a nagykereskedelmi áramárakat is – ahogyan ez az iráni háború kitörése után a gyakorlatban is láthatóvá vált -, ugyanakkor a kapacitásbővítés várhatóan nem vezet kannibalizációs hatáshoz sem (a tömeges termelés okozta kínálati túlsúly miatti áramár-esés és a termelők bevételkiesése).

Az új szélerőművek további előnye, hogy - szemben a hagyományos erőművekkel - nagyrészt piaci tőkéből, illetve uniós támogatásokkal megvalósíthatóak, az államnak pedig a tanulmányok alapján a termelendő áram átvételébe sem kellene pénzt beletennie.

Az új szélerőmű kapacitások rendszerbe integrálását elősegíti, hogy a hazahozott uniós forrásokból a Gazdasági és Energetikai Minisztérium jelentős összeget, mintegy 1,5 milliárd eurót fordít villamosenergia-hálózatfejlesztésre, bővíti az energiatárolási kapacitásokat, és okosmérők telepítését is támogatja.

A rendszer rugalmasságának fokozására már csak azért is szükség van, mert a jelentős kiegészítő jelleg mellett is akadhatnak olyan időszakok, amikor a hazai nap- és szélerőművek termelése egy időben tetőzik, a többlet megújuló energia exportja pedig gyakran napjainkban is rendkívül alacsony vagy egyenesen negatív áron történik, a hazai szereplők kárára.

A jelentős új szélerőmű kapacitás magyarországi árammixbe való beágyazásához célszerű a teljes magyar energiastratégiát is újragondolni - különös tekintettel a Paks II körüli bizonytalanságokra is -, az ehhez szükséges keretrendszer pedig az idei év végéig készülhet el Tótth András energetikai államtitkár szerint.

Összegezve tehát, bár időjárásfüggő, alacsonyabb rendelkezésre állású termelése miatt is a hálózat és az energiatároló kapacitás fejlesztése elkerülhetetlen, a magyarországi szélerőmű kapacitás környezetvédelmi szempontok betartásával történő jelentős bővítése a klíma- és egészségvédelmi előnyökön túl lefelé irányuló hatást gyakorolhat a piaci áramárakra is, olcsóbb és gyorsabb a hagyományos erőművek építésénél, és az áramimportot is mérsékli.

Ezen tulajdonságai alaposan felértékelik a hazai energiaforrásra támaszkodó szélenergiát a magas energiaköltségek és jókora fosszilisimport-kitettség versenyképességet és gazdasági függetlenséget romboló hatásaitól szenvedő Európa és benne Magyarország számára

- főleg, ha figyelembe vesszük az olaj- és gázpiacok kis túlzással az időjárásnál is szeszélyesebb viselkedését, valamint az EU irányába nem feltétlen baráti érzelmeket tápláló fosszilisenergia-exportőrök piaci manipulációit, illetve a geopolitikai konfliktusokat.

Az energiaimportra szoruló Európát és Magyarországot kiszolgáltatja, és gazdaságilag sérülékennyé teszi, hogy lényegében nincs érdemi befolyása a fosszilis energiaárakra. Az elemzések (például a Draghi-jelentés szerint) szerint erre a megújuló energia kapacitások növelése és az ezekre támaszkodó elektrifikáció, tehát a villamos energia szerepének fokozása lehet az egyik legjobb megoldás, azzal együtt, hogy egyelőre, a hosszabb távú energiatárolás hiányában a hagyományos erőművek sem nélkülözhetők a rendszerből.

Címlapkép forrása: Tayfun Coskun/Anadolu via Getty Images