Egyetlen egy mérkőzés lehetne nagyobb annál, amit magyar idő szerint szerdán este kilenckor látni fogunk: ha Argentína és Anglia nem a világbajnokság elődöntőjében, hanem a döntőjében találkozna. A futballtörténelem két meghatározó válogatottja negyedszer fog játszani a legnagyobb focitorna egyenes kieséses szakaszában, és az előző három összecsapás akkorát szólt, hogy évtizedekkel később még a semleges szurkolók is emlékeznek a részleteikre.

Nem az argentin–angol az egyetlen, a focin túlmutató szempontokkal is terhelt rivalizálás a világfutballban. Ott az angol–német, a német–holland, az argentin–brazil. Ezekre azonban egyrészt gyakrabban kerül sor a földrajzi közelség miatt, másrészt még akkor is barátságosan érnek véget, ha valóban van tétjük. Az argentin–angolt a történelmi-kulturális kontextus, valamint a meccsek ritkasága, ezek piros lapokkal, zseniális húzásokkal és elképesztő csalásokkal teli fordulatai együttesen teszik a foci meghaladhatatlan csúcsaivá.