Majdnem jó ez a sorozat, csak ez a „majdnem” ne volna. A GIGN – Különleges egység lehetett volna a francia elitkommandósok emberi oldalát bemutató alkotás, lehetett volna ütős, darálandó akciófilm. Persze mindkettő lett, ez a kombó azért nem olyan rossz, csak valamiért mégsem áll össze: se nem ez, se nem az. Mindez a Netflixen, felirattal és szinkronizálva is.

Talán éppen ez a gond. Mert addig rendben van, hogy „megismerjük” a francia elitegység, terrorelhárító GIGN tagjainak életét, emberi sorsokon keresztül nyerhetünk bepillantást a kommandósok mindennapjaiba. Ők sem egy kisebb Isten gyermekei, csupán jól képzett csendőrök, kiválasztottak, titkos bevetéseken vesznek részt, őrszemek és végrehajtók egy olyan világban, ahol a jó és a rossz küzdelme akkor is a szemünk előtt zajlik, ha azt nem látjuk vagy nem akarjuk észrevenni. Egy ilyen világban nem mindenkinek könnyű embernek maradni.

Ez is steril, az is steril

David (Tome Sisley) a GIGN egyik parancsnoka, rutinos, dörzsölt, kőkemény, ám belefáradt abba, hogy terroristák után rohangáljon. Családja van, szeretne több időt velük tölteni. Korban ott van, hogy le is szerelhetne, otthon feleség várja, és a lánya – ám, ahogyan az lenni szokott, a kommandóséletről nem olyan könnyű lemondani. Különösen úgy, hogy az elitegység tagja lesz Max, David egykori, egy bevetésen meghalt társának fia (Tristan Zanchi), akire vigyáznia kell.

S ha ez nem volna elegendő, éppen az avatási ünnepségen támadják meg a GIGN bázisát, vagyis innentől kezdve minden megváltozik. Valakik holtan akarják látni az elitegység néhány tagját. A történet innen indul, és az epizódok alatt ki is derül, miért. Ez a történet brutálisan realisztikus.

Apropó, brutalitás. A sorozat meglehetősen életszerűen ábrázolja az erőszakot, az alkotók (rendező: Julien Leclercq) ennek ellensúlyozására emelték a forgatókönyvbe David és Max, valamint a családjuk belső, emberi vívódásainak ábrázolását. E kettősségnek kellene működtetnie a feszültséget, és tetten is érhető, az egész mégis olyan, mintha túlságosan tisztára, pontosra akartak volna vágni mindent. Ez is steril, az is steril, a kettő meg elmegy egymás mellett.

Nem tökéletes

Ennek ellenére nézhető, izgalmas epizódokat kapunk. Olyan sztorit, amelyben a jó is rossz, a rossz sem feltétlenül csak gonosz. Emberarcú történet ez, kedvelhető karakterekkel. Itt tényleg minden olyan, mintha a GIGN mindennapjaiba nyernénk bepillantást, bár az is igaz, hogy egy komolyabb Call of Duty-játékban mindezt már láthattuk, megtapasztalhattuk, átélhettük.

A kommandósruhák izgalmasak, ahogyan a fegyverek is, konvojban vonulnak a járművek, van helikopter és egy rakás bomba, itt mindenki mesterlövész és a közelharc mestere. Vagyis tényleg minden adott ahhoz, hogy jó sorozat legyen, csak mégsem áll össze profi alkotássá.

Pedig nagyon szépen forgatott sorozat ez (operatőr: Pierre-Yves Bastard), atmoszférája van, színe, tónusa, számos árnyalata, mégis nyers.

Lehet, azért, mert az élet is az, meg kell rágni, hogy fogyasztható legyen, ám minél többet rágódom a GIGN-en, annál inkább az erősödik meg bennem, hogy ez olyan sorozat, amit nem így akartak leforgatni, vagy tán le is forgatták, majd aztán újra és megint, és nem feltétlenül ugyanazokkal, mert valami tökéletesre vágytak, ami talán maradandó.

Brutálisan valóságos

Ez már ilyen. Tomer Sisley egészen jó választás David szerepére. Ő az a színész, aki a Largo Winch – Az örökösben már megmutatta, hogy ha a franciák akarnák, nekik is lehetne 007-es ügynökük. Kár, hogy abból nem készült sorozat, persze, még lehetséges, hogy forgatnak ilyet, mert az a fajta intelligens kém/krimi/akció, amit abban láttunk, iszonyat jó. Sisley most Davidként is nyers erő, a filmbéli feleségét alakító Judith El Zein pedig tökéletes párja, hiszen ettől válik még hangsúlyosabbá a kontraszt, ami egy kommandós mindennapjait a családi életétől elválasztja.

Arról alighanem viták folynak majd, hogy jó döntés volt-e Tristan Zanchira bízni Max karakterének megformálását, ám Zanchi alighanem már a Z generációnak üzeni, hogy kommandós bárkiből lehet, még abból is, aki úgy néz ki, mint egy bármelyik mai, amerikai középiskolába járó felnőtt kamasz, az Alkonyatban kiváló vámpír lehetett volna.

A GIGN történetében az epizódok egymásra épülnek, adagolva derül ki minden lelki nyomor, múltbéli bűn és bánat. Ami azonban biztos: a sorozat valósághűen mutatja meg a belső vívódások lényegét, az akciójelenetek pedig brutálisan élethűek.

Aki megnézi a GIGN-sorozatot, az készüljön fel arra, hogy totálba kapja a nyers és őszinte valóságot. Még szerencse, hogy ez csak fikció.

6/10