Németország Európa egyik legnagyobb autópiaca. Ami azonban az elektromobilitást illeti, a Szövetségi Köztársaság már nem tartozik a vezetők közé. Az Ayvens mobilitási szolgáltató jelenlegi Mobilitási Útmutatójában 2026 Németország csak 61 pontot ért el a 100 lehetséges pontból, amivel a tizenkettedik helyen áll. Norvégia ismét az élen áll 93 ponttal, megelőzve Belgiumot (78), Hollandiát (74), Ausztriát (67) és Portugáliát (67).

Németország még csak az élmezőnyben maradt

Németország 61 pontjával továbbra is a „fejlett” e-autó-piacok csoportjába tartozik Ayvens módszertana szerint. A határ azonban 60 pont – így a Szövetségi Köztársaságnak csak az ugrást sikerül megtennie. Az előző tanulmányhoz képest Németország is két pontot veszít. Összességében Ayvens a vizsgált 30 országból csak 13-at sorol ebbe a felső csoportba. Hat nemzet „átmeneti piacnak”, tizenegy másik pedig „feltörekvő” e-autó-országnak számít.

Ami különösen szembetűnő, az európai összehasonlításban tapasztalható dinamika. Míg Németország enyhén lemarad, több szomszédos ország jelentős előnyökkel jár. Belgium nyolc pontot javult a második helyre, Svédország és Portugália egyaránt hét pontot szerzett, Franciaország öt pontot javít. Mindhárom ország megelőzi Németországot.

Az értékelés megváltozott

Ayvens módszertanát a jelenlegi kiadáshoz is adaptálta. Az elektromos modellek puszta elérhetősége már nem játszik szerepet, hiszen Európa-szerte már elegendő számban kaphatók elektromos autók. Ehelyett a működés tényleges keretfeltételei egyre inkább előtérbe kerülnek.

A teljes birtoklási költség (30 százalék) a legnagyobb hatással az összeredményre. A töltési infrastruktúra, valamint az adó- és szabályozási keretfeltételek is szerepelnek 20-20 százalékban. Az akkumulátoros elektromos járművek piaci penetrációját 25 százalékra értékelik, míg a villamosenergia-termelés fenntarthatóságát öt százalékra értékelik.

A legnagyobb probléma továbbra is a töltés a mindennapi életben

Különösen szembetűnő Németország lemaradása a nyilvános töltési infrastruktúra terén. Ayvens szerint ebben az országban minden 1000 lakosra csak 1,9 nyilvános töltőpont jut. Franciaország 2,3, Belgium már 6,5, Hollandia pedig 10,2 töltési pontot ért el.

Továbbra is nehéz az elektromos autóra váltás, különösen a saját parkolóhellyel nem rendelkezők számára. Aki a nyilvános töltőpontokra támaszkodik, az sok helyen túl kevés töltési lehetőséget talál. Emellett léteznek különböző fizetési rendszerek és tarifamodellek, amelyek gyakran szükségtelenül bonyolítják a nyilvános díjszabást. Az állami vásárlási bónuszok megszűnése is érezteti hatását. Bár a cégautók továbbra is adókedvezményeket élveznek, a magánvásárlók sok helyen hiányoznak az anyagi ösztönzésből. Németországban az új szövetségi kormány finanszírozási programja még csak most lendíti vissza a piacot.

Az elektromos autók most megtérülnek

A tanulmány minden bizonnyal további pozitív fejleményeket mutat Németország számára. Először fordul elő, hogy egy elektromos autó számított üzemeltetési költségei valamivel alacsonyabbak egy hasonló belsőégésű motorokénál. Négy évre vagy 120 000 kilométerre az Ayvens átlagosan 35 cent/km költséget számol egy akkumulátoros elektromos jármű esetében, szemben a belsőégésű motorok 36 centtel.

A gazdasági előny más országokban még egyértelműbb. Az éllovas Portugália: ott egy elektromos autó kilométerenként mindössze 25 centbe kerül, míg egy hasonló belsőégésű motoré 39 cent. Az ilyen különbségek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az olyan országok, mint Portugália és Belgium, most megelőzik Németországot a rangsorban.

Az Ayvens ügyvezető igazgatója, Martin Kössler kevesebb felelősséget lát a járműgyártókon, és többet a politikai és infrastrukturális kereteken. Az elektromos autók elérhetősége ma már aligha jelent problémát. Ami ennél fontosabb, az a teljes működési költség, az adókedvezmények és a hatékony töltési infrastruktúra.

Gyenge pont a rangsorban

Minden kritika ellenére a rangsornak van egy fontos gyengesége. Csak a nyilvános töltőpontok számát értékeli – a teljesítményüket nem. Németország pontosan itt folytat évek óta más stratégiát, mint sok szomszédos ország. Míg például Hollandia számos, többnyire 11 kW teljesítményű váltakozó áramú töltőpontot telepített közterekre, addig ebben az országban az autópályák és a távolsági közlekedési tengelyek mentén hatalmas beruházások történtek a nagyteljesítményű töltőkbe – a folyamatban lévő tartomány-megbeszélések miatt is.

A különbség jelentős. A 11 kW-os töltőállomás különösen alkalmas éjszakai otthoni töltéshez. A modern, 300 vagy akár 400 kW-os gyorstöltők viszont rövid időn belül nagy mennyiségű energiát képesek továbbítani, és egymás után több járművet is ellátnak. Az Ayvens-rangsorban azonban mindkét töltési pontot egyformán számítják. Németország ma Európa egyik leghatékonyabb országa, különösen a hosszú távú útvonalakon. Az autópályák mentén található gyorstöltő parkok sűrű hálózata rövid töltési szüneteket és nagy töltési teljesítményt tesz lehetővé – ez az előny az értékelésben alig látható.