Marco Rubio amerikai külügyminiszter a héten a délkelet-ázsiai külügyminiszterek manilai találkozóján kijelentette, az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a diplomáciai rendezés mellett az iráni válságban, ám Teherán részéről nem látják a valódi szándékot a tárgyalásokra. Rubio felszólalásának hátterében az áll, hogy a február végén kirobbant amerikai–izraeli–iráni háború tovább terjedt, és mostanra a globális olajszállítások legkritikusabb útvonalait veszélyezteti.

Veszélyes precedens a nemzetközi szorosok lezárása

A külügyminiszter hangsúlyozta, a világ nem engedheti meg, hogy egyes államok vagy fegyveres csoportok saját kényük-kedvük szerint zárjanak le stratégiai fontosságú tengeri szorosokat.

Ha a Közel-Keleten olyan precedenst teremtünk, ahol egy ország eldöntheti, hogy ellenőrzése alá von egy nemzetközi vízi utat, útdíjat szed, és ha nem fizetnek, felrobbantja a hajókat, akkor rendkívül veszélyes mintát alakítunk ki. Ez a minta a világ más részein, például itt, a Dél-kínai-tenger térségében is megismétlődhet

– fogalmazott Rubio a Reuters szerint. Az amerikai diplomácia irányítója megerősítette, hogy  Washington készen áll a tárgyalásokra, de ha Teherán és szövetségesei nem veszik komolyan a békét, akkor az Egyesült Államok megteszi a szükséges lépéseket saját és szövetségesei érdekeinek védelmében.

A húszik lecsaptak a Vörös-tengeren, bajban a szúdi olaj

A helyzet azután mérgesedett el, hogy a Jemen nyugati és északi részét ellenőrzésük alatt tartó, Irán által támogatott húszi lázadók tengeri blokádot hirdettek Szaúd-Arábia ellen. A húszik megtiltották, hogy a vörös-tengeri szaúdi kikötőkben – köztük Dzsidda és Janbu termináljainál – a hajók olajat vegyenek fel vagy rakodjanak le, és támadással fenyegettek meg minden kereskedelmi hajót, amely megsérti a tilalmat.

és a veszélyes jemeni partok helyett inkább északra, a Szuezi-csatorna felé vette az irányt.  A húszik célja a Bab el-Mandeb szoros – a Vörös-tenger déli bejáratának – teljes lezárása, ami ha megtörténik, az a globális olajellátás további 7 százalékát rekesztené ki a világpiacról. A Hormuzi-szoros zárlata már önmagában is azt jelenti, hogy a világ kőolaj- és cseppfolyós foldgáz igényének 20 százaléka nem jut ki a Perzsa-Arab-öbölből.

A háború kezdete óta Rijád részben úgy kerülte el a tengeri fennakadásokat, hogy a perzsa-öbölbeli mezőkről megerősített szárazföldi csővezetékeken átterelte a kőolajszállítást a vörös-tengeri oldalára (Janbu kikötőjébe). Ám ha a húsziknak sikerül lezárniuk ezt az alternatív útvonalat is, a szaúdi olajexport döntő része csapdába esik, ami globális energiakatasztrofális áremelkedést vonhat maga után.

A kétfrontos háború hozadéka, hogy fogy az amerikai lőszer- és rakétakészlet

Donald Trump amerikai elnök arról beszélt, hogy szerinte a húszik még nem zárták le teljesen a Bab el-Mandeb szorost, de ha megteszik, az Egyesült Államok „megoldja a kérdést”. A katonai valóság azonban jóval összetettebb, mint a gyakran visszhangtalan elnöki retorika.

Ha az amerikai hadseregnek újabb frontot kell nyitnia a húszik ellen, akkor az gyorsan súlyos erőforrás-hiányt idézhet elő.

Ennek vannak stratégiai kihívásai és katonai következményei.

1. A stratégia oldalon a fogyatkozó lőszerkészletek okozhatnak gondot, amelyet egyfelől az Ukrajnának átadott, másfelől az Irán elleni, hónapok óta tartó, intenzív csapások és légvédelmi műveletek során elhasznált legmodernebb precíziós rakéták és lőszerek felhasználása okozott.
2. Stratégiai téren komoly kihívást jelenthet az amerikai haditengerészet túlterhelése is. Ami annak az eredménye, hogy a Közel-Keleten már most több mint húsz amerikai hadihajó és több száz repülőgép állomásozik, a személyzetről nem is beszélve, amelyet idővel pihentetni kellene, a hajókat pedig szervizelni. Újabb hadihajók átirányítása a Vörös-tenger térségébe még inkább megterhelné a már így is kifeszített katonai ellátási láncokat.
3. Végül a húszik szívósságát sem szabad lebecsülni, mert a jemeni síiták évek óta ellenállnak az amerikai és a szaúdi bombázásoknak, felszámolásuk óriási tűzerőt és felderítési kapacitást igényelne.

Katonai elemzők szerint az amerikai haditengerészet és légierő kapacitásai már most a határon járnak. A hadihajók a szokásosnál hosszabb ideig teljesítenek szolgálatot a tengeren, a karbantartások csúsznak, a szűkös hírszerzési- és felderítő kapacitásokat pedig szinte teljesen egészében elviszi az iráni konfliktus.

Patthelyzet és a diplomácia utolsó szalmaszálai

Bár a katonai feszültség nem volt még ilyen veszélyes az utóbbi időben a térségben, a színfalak mögött még zajlanak diplomáciai egyeztetések. Iráni tisztségviselők megerősítették, hogy közvetítők útján tíznapos tűzszüneti javaslatot kaptak, és az iráni belügyminiszter Pakisztánba utazott, hogy a diplomáciai egyeztetések folytatását kérje.

Közvetlen harcok esetén azonban a húszik ellenállása kemény diónak ígérkezik. Mark Cancian, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) elemzője megjegyezte, bár egy jemeni front nyitása megterhelné az amerikai erőket, az Irán ellen fenntartott amerikai tengeri zárlat miatt, idővel, a húszik is komoly utánpótlási nehézségekkel küzdenének. A kérdés az, hogy a diplomácia képes-e megelőzni a globális energiaellátás teljes összeomlását, mielőtt az amerikai lőszerkészletek és a hadvezetés türelme végleg elfogynak.

(Borítókép: Fegyveres húszik összegyűlnek egy tüntetésen az Al-Sabeen téren Szanaában. Jemenben 2026. július 17-én. Fotó: Mohammed Hamoud / Reuters)