– A világgazdasági szembenállás új szintre lépett. Már nemcsak az Egyesült Államok próbálja vámokkal, exportkorlátozásokkal és másodlagos szankciókkal saját érdekei szerint átrendezni és blokkosítani a globális gazdaságot, hanem Kína is magasabb fokozatba kapcsolt. Jogi és gazdasági következményekkel fenyegeti azokat a külföldi vállalatokat és személyeket, amelyek végrehajtják a Peking által jogellenesnek tekintett amerikai szankciókat, vagy olyan európai intézkedésekben működnek közre, amelyeket Kína diszkriminatívnak és ellátási láncait veszélyeztetőnek minősít – hívta fel a figyelmet a fejleményekre elemzésében György László egyetemi docens. Jelezte: Kína eddig megpróbálta egyben tartani a világgazdaságot a saját érdekei szerint, mostantól pedig az amerikai jog extraterritoriális (Amerikán kívüli) kiterjesztésére a kínai jog extraterritoriális kiterjesztésével felel.
Szerinte ennek az a következménye, hogy a globális vállalatok számára egyre ritkábban létezik olyan döntés, amely minden érintett országban jogszerűnek számít. Ha betartja az amerikai szankciókat, megsértheti a kínai ellenszank­ciós szabályokat. Ha továbbra is üzletel a szankcionált kínai, iráni vagy más partnerrel, amerikai büntetésre számíthat.

Mi segíti a gazdasági túlélést?

György László kitért arra is, hogy az Európai Unió látszólag mérsékeltebb eszközöket alkalmaz, mint az Egyesült Államok, de fenntarthatósági, kényszermunka-ellenes, támogatás-ellenőrzési és vállalati átvilágítási előírásainak kereskedelmi hatását egyre inkább protekcionista jellegűnek tekintik vetélytársai, ezért szankcionálják.

Az Egyesült Államok a pénzügyi rendszer, a dollár és a csúcstechnológiák feletti ellenőrzését használja geopolitikai fegyverként. Kína a technológiai fejlettségét, az ipari kapacitását, a kritikus nyersanyagokat és az ellátási láncokat teszi ugyanerre alkalmassá, az Európai Unió pedig a környezetet és életszínvonalat védő szabályozásával próbál kitűnni. Jól láthatóan az előbbi kettő tényleges erő a világgazdaságban, míg utóbbi inkább vonzerő.

Az egyetemi docens felhívta arra is a figyelmet, hogy a kis európai országoknak egyszerre kell kapcsolódniuk az amerikai technológiai, pénzügyi és innovációs rendszerhez, valamint a kínai ipari, nyersanyag-, technológiai és beszállítói rendszerhez. Már amennyiben a két nagyhatalom és az Európai Unió egyáltalán lehetőséget hagy erre, és egyszerre kell megerősítenie ellenállóképességét, állóképességét az élelmiszer-önellátás és a vízbiztonság megteremtésével, valamint a humán képességek és a hazai vállalatok fejlesztésével.

Magyarország nem maradhat tétlen

– A kormányok jönnek és mennek, a nemzeti képességek azonban csak évtizedes, következetes munkával építhetők fel – és néhány rossz döntéssel nagyon gyorsan lerombolhatók. Hiszem és bízom abban, hogy előbb-utóbb ezek a szakpolitikai kérdések fogják uralni a magyar közvéleményt. Mert végső soron nem az dönti el Magyarország jövőjét, hogy ki nyeri meg a napi politikai csatákat, hanem az, hogy képesek vagyunk-e tudást, technológiát, magyar vállalkozásokat és ellenálló nemzeti gazdaságot építeni a blokkosodó világgazdaságban – írta.