A falusi bölcsesség úgy kívánja, egy épület ne álljon tizenhárom emeletből, sem egy történet tizenhárom fejezetből. Előírásai óvatosság és konzervativizmus felé hajlanak: a kiömlött sóból vessünk egy csipetnyit a hátunk mögé, s kopogjuk le fán, ha azt mondjuk, jó egészségnek örvendünk; a véleményünket tartsuk meg magunknak, s a fejünket ne dugjuk ki a tömegből – olvasható John Updike Falvak című, huszonegyedik regényének zárófejezetében, a Falusi bölcsességben.

John Updike a 20–21. századi amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja. Munkásságát talán az úgynevezett Nyúl-sorozat könyvei alapján ismerik legtöbben. Az öt regényből álló széria (Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív, Nyúlfark) címeiben a Nyúl (Rabbit) név a történetek főhősére, Harry Rabbit Angstromra utal. A Nyúlhájért (1981) és a Nyúlszívért (1990) Pulitzer-díjat kapott. Az apai ágon holland származású (a családi név eredetileg Opdyck volt) író apja, Wesley Russell Updike, matematikát tanított egy középiskolában, anyjának (Linda ­Grace Hoyer Updike) írói ambíciói voltak. Tizenegy éves koráig Shillingtonban (Pennsylvania) élt a család, ahonnan egy Plowville nevű helység mellett elterülő tanyára költözött. Itt kezdett el komolyabban érdeklődni a könyvek iránt. Huszonöt regényt és tucatnyi novellagyűjteményt publikált, ezenkívül verseket, meséket és kritikai tanulmányokat írt nem csak irodalmi művekről, hanem más művészeti ágak alkotásairól is. 2009. január 29-én halt meg.

Updike leginkább az amerikai középosztályról írt, regényeinek terét a kisvárosok jelentik.

Huszonegyedik regénye, a Falvak nagyjából hetven évet fog át, a gazdasági világválságtól a 21. századig terjedő időszakot. Az idős főszereplő, Owen Mackenzie emlékezik az életére, annak helyszíneire, ahol élt-lakott, a születési helyétől, a pennsylvaniai Willow városkától a connecticuti Middle Fallson át, melyben Owen, a programozó, a komputerek térhódításának hajnalán társával Ed Mervine-nel megalapítja az E-O Adatkezelés nevű vállalatot és létrehozza a DigitEyes nevű programot, egészen a gazdag nyugdíjasok lakta massachusettsi faluig, Haskells Crossingig. Ő idézi fel magában a hajdani kisvárosokat, hangulatukat, lakóikat és a nőket, akik döntő befolyással voltak rá.

Az írói pályafutásának ötvenedik évfordulójához érkezett Updike számvetése a 2004-ben megjelent Falvak, melyet az öregkor adta bölcsesség, keserédes íz és a közvetlen hang jellemez. Fejlődésregény, mondhatnánk, érzékenyen megrajzolt képe annak, ahogy a magában nem bízó, szorongásokkal vívódó gyerek, Owen, lassan megtalálja helyét a világban. 

Az elbeszélés nem lineáris, a felbukkanó emlékek nyomán alakul, s így áll össze a főszereplő élete, akinek ismereteinek szaporodásával, egzisztenciája épülésével egyre kuszálódik érzelmi élete is, míg az Elsie Seidellel a döntő pillanatban bátorságát veszített kamasz, egyetemi szerelme, istenített első felesége és négy gyermekének anyja, Phyllis mellett eljut az első házasságtörésig, aztán a hosszabb-rövidebb kalandok után második feleségéig, Juliáig, miközben a falvak, ahol élnie adatott, lefosztják róla a valamikori ártatlanságot. „Egy falu titkokból szövődik, igazságokból, amelyeket jobb nem kimondani.” S Owen élete mögött megjelenik egy változó, sajátos világ, az amerikai falvak-kisvárosok világa, melyről – az ilyen könyvek olvastán derül ki – oly keveset tudunk, és végighúzódik a huszadik század történelme, illetve abból az, ami és ahogyan e falvakban-kisvárosokban hullámokat vetett.

Updike regénye igazi jó olvasmány, kicsit ironikus, kicsit keserű, nagyon személyes. Méltó volt annak idején a jubileumhoz, és húsz év távolából is elmondható, maradandó értéket képvisel.

(John Updike: Falvak. Fordította: Gy. Horváth László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. 373 oldal)