Mychael Danna a kortárs filmzene egyik legegyedibb hangú alkotója. A kanadai zeneszerző már pályája kezdetén kitűnt azzal, hogy a hagyományos hollywoodi nagyzenekari hangzást világzenei elemekkel ötvözte. Kompozíciói gyakran visszafogottak, atmoszférikusak és érzelmileg árnyaltak, ezért elsősorban drámák, művészfilmek és karakterközpontú történetek kedvelt szerzője lett. Olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Capote, a Család kicsi kincse, a Pénzcsináló, vagy a Pi élete. Utóbbiért 2013-ban elnyerte a legjobb eredeti filmzenének járó Oscar-díjat. Legújabb filmjében Szabó Istvánnal dolgozott együtt a Gyertyák csonkig égnek című Márai Sándor adaptáción, melynek főszereplői Ralph Fiennes és Viggo Mortensen.

A Budapesten forgatott film apropóján exkluzív interjút készítettünk a zeneszerzővel, aki többek közt arról beszélt, hogy:

• milyen együtt dolgozni Szabó Istvánnal,
• miért fogta meg annyira a Gyertyák csonkig égnek,
• melyik filmje érdemelt volna nagyobb elismerést,
• befolyásolni fogja-e a mesterséges intelligencia a filmzenék világát.

Hogy jött a lehetőség, hogy ön szerezze a film zenéjét?

Régóta ismerem Robert Lantos kanadai, magyar producert. Ő a legelismertebb és legfontosabb producer Kanadában. Már a pályám elején dolgoztam olyan filmeken, amiknek ő volt a producere. Ezek jobbára Atom Egoyan mozik voltak, akivel egyébként egy egyetemre jártunk és mindkettőnk karrierje a színház világából indult. Aztán 2004-ben megkeresett Robert, hogy akarnék-e a Csodálatos Júlia című filmen dolgozni, amit Szabó István rendez. Ez egy gyümölcsöző munkakapcsolat kezdete volt,

Ahogy kommunikál, gondolkodik, sokszor olyan, mint egy színházi rendező, ami számomra végtelenül szimpatikus. Ilyen dolgokat pedig nem mondanék minden rendezőről, úgyhogy nem volt kérdés, hogy vállalom-e a munkát.

Mi volt a koncepciója a Gyertyák csonkig égnek zenéjének megalkotásánál?

A Gyertyák csonkig égnek egy olyan film, amit látnod sem kell és tudod, hogy időtlen, alapvető és mély kérdésekkel foglalkozik. Az emberi lét a tárgya. Bizonyos mértékben ez egy brutális történet, ugyanakkor őszinte és végtelenül megindító. Már rengetegszer megnéztem és mindig képes meghatni. A film nagyrészt a befejezésekről, lezárásokról szól, amiben elég nagy tapasztalatom van az életem ezen szakaszán, így nem volt nehéz kapcsolódnom hozzá. A szereplők többször játszanak Chopint a jelenetekben, ez pedig jó alap volt számomra, így született meg egy elegáns, 19. századi zene, ami kifejezetten intim és tele van érzelmekkel. Emelem kalapom a zenekar előtt, mert hihetetlenül profik voltak, mindenki hamar ráhangolódott és büszkén mondhatom, hogy a végeredmény csodálatos lett. Alig várom, hogy a nézők is hallják, garantálom, hogy sokan fognak sírni.

Van különbség a magyar és a hollywoodi munkakörülmények, nagyzenekarok között?

Nem igazán. Dolgoztam magyar karmesterrel, zenekarral, magyar stúdióban és elég hasonló a hollywoodihoz. Mindkettő profi, tele van fókuszált és elhivatott művészekkel.

ami ismerős terep volt a zenekarnak, így hamar megtalálták az azonosulási pontot a zenén keresztül. Visszagondolva semmit nem csinálnék máshogy, mindenképpen a Budapest Scoring zenekarral és Budapesten vettem volna fel ezt a zenét, maximum egy kicsit hűvösebb időnek örültem volna (nevet).

Az Imdb alapján több mint 130 zenei kreditje van. Hogy képes ennyi év után is friss és kreatív maradni?

Remek kérdés! Az az igazság, hogy minden egyes zenével egy történetet mesélsz el és minden történet más. Ebben a szakmában nem a zene jön először, hanem a sztori. A sztori aztán megtalálja a rendezőt, majd téged, vagyis a történet megválaszolja az összes kérdést. Milyen hangszert használjak, milyen legyen a hangnem, mennyire legyen gyors a tempó? Ez mindig nagyon izgalmas folyamat, így megmarad a kíváncsiság és a kreativitás.

Akar még a jövőben hollywoodi blockbustereken dolgozni, vagy maradna a kisebb, személyesebb projekteknél?

Tudatosan maradok a kisebb projekteknél. Sokféle filmet nézek, nincs problémám a nagy stúdiófilmekkel sem, de ami számomra frissen tartja ezt az egészet, azok az olyan darabok, mint például a Gyertyák csonkig égnek.

Dolgoztam igazán nagy filmeken, de az egy másfajta folyamat, ott nem mindig a történet az első.

Ahogy visszatekint a karrierjére, van olyan munkája ami ön szerint több elismerést érdemelt volna?

Nem igazán szoktam ezen gondolkodni, de van egy film, ami sajnos nagyon rosszkor, a Covid berobbanásakor jelent meg és emiatt hamar eltűnt. A testvéremmel, Jeffel közösen szereztük a zenéjét, ez pedig a Pixar-féle Előre. Nagyon szeretem ezt a filmet, itt is megjelenik a veszteség, a főszereplő testvérpár fiatalon elveszti az édesapját, ami lényegében velem és az öcsémmel is megtörtént. Sokat jelent nekünk ez az alkotás és szerettem volna, ha többen látják. A Pénzcsináló zenéjét idővel sokan elkezdték értékelni, de a megjelenésének idején nem igazán beszéltek róla. Az Eljövendő szép napok, vagy a Jégvihar is talán ide sorolható, de félreértések elkerülése végett, nincs bennem megbánás, és nem akarok keseregni, előfordulnak ilyen esetek.

Persze, de helyenként nagyon bosszantó tud lenni, az Előre például egy nagyon alulértékelt film.

Köszönöm, örülök, hogy ezt mondja! Számtalanszor előfordult már, hogy valakivel beszélgettem a filmről és visszakérdez. Előre? Az micsoda? Frusztráló.

Kézzel készíteni

Az AI egyre nagyobb teret követel magának a kreatív piacon, mit gondol, idővel írhat filmzenét is?

A legtöbben, köztük én is, kezdetben olyan filmeken dolgoznak, amik alacsonyabb színvonalat képviselnek, vagy nagyon kicsi a költségvetés. Vizsgafilmek, rövidebb videók, ezeket valószínűleg bekebelezi az AI, ami azért tragikus, mert a fiatal, pályakezdő zeneszerzők nem élik át ezeket a tapasztalatokat. Viszont összességében 

Úgy gondolom, hogy az ember által kreált művészet soha nem lesz helyettesíthető mesterséges intelligenciával.

Készített már zenét mély, emberi drámához és könnyed animációs filmhez is. Melyiket élvezi jobban?

Ilyen szempontból rettentően szerencsésnek mondhatom magam, mert változatos a karrierem. Sokan beszorulnak egy skatulyába és csak horrorhoz, vagy romantikus filmekhez szereznek zenét. Én csináltam szinte mindent. Fogalmam sincs hogyan jött össze, de örülök, hogy így történt. Ott van például a Család kicsi kincse, vagy az 500 nap Nyár, amivel éles kontrasztban áll a Jégvihar vagy a 8 milliméter. Mindegyikből tanulsz valamit. A Jégvihar forgatásán például találkoztam egy amerikai őslakos fuvolással, aki nem tudott kottát olvasni, viszont a természet hangjait adta vissza a hangszerén. Soha nem gondoltam erre korábban, amíg ő meg nem tanított rá, úgyhogy igazán hálás vagyok, hogy ennyi fantasztikus zenésszel dolgozhattam a világ minden tájáról.

Szeret, illetve szokott moziba járni?

Van két tinédzser fiam, úgyhogy elég gyakran járok. A feleségem sokszor panaszkodik, mert akarva akaratlanul is szakmai szemmel figyelem a filmzenéket és van, hogy motyogok a moziban (nevet). Elég idegesítő tud lenni a körülöttem lévőknek, de ezen nem tudok segíteni. Ezért veszélyes filmet vagy zenét tanulni, mert hiába imádod, ha elkezded boncolgatni, elemezni, akkor már nem ugyanúgy hallod és látod az egészet. Pont ezért fontos kialakítani egy „ártatlan” hallgatói készséget. A filmeknél erről már lemondtam, de zenéket még képes vagyok úgy hallgatni, mint ötéves koromban. Csak átadni magam az élvezetnek.

(Borítókép: Mychael Danna Oscar-díjas zeneszerző 2026. július 15-én. Fotó: Németh Kata / Index)