PolitikaSzerző: origo 2026. 07. 24. 2 percnyi olvasás
Egyre mélyebb az üzemanyagválság.
A magyar üzemanyagpiacon egyre látványosabbak a feszültség jelei, miközben kérdésessé vált, hajlandó-e érdemben közbelépni a kormány. Cikkünkben bemutatjuk, miért kerültek bajba a független benzinkutak, milyen beavatkozási lehetőségei maradtak a kabinetnek, és hogyan illeszkedik mindez a formálódó energiapolitikai irányba. Tóth Máté energiajogászt arról kérdeztük, valóban a piacnak kell-e eldöntenie, mennyit fizetnek a magyarok, vagy a kormány döntött úgy, hogy nem él a rendelkezésére álló eszközökkel.

A Portfolio beszámolója szerint egyre jobban szétnyílik az olló a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi üzemanyagárak között.
Miközben a kutak beszerzési költségei meredeken emelkednek, a nagyobb hálózatok töltőállomásain látható árak alig mozdulnak. Az ebből eredő veszteséget a szűkebb pénzügyi mozgástérrel rendelkező független kutak sok esetben már nem tudják kigazdálkodni.
A piacon már több szereplő is kényszerlépésekre kényszerült:
A Világgazdaság által ismertetett nyílt levél szerzője szerint több száz családi vállalkozás működik veszteséggel, ezért több ezer család megélhetése került veszélybe.
Magyar Péter ellenzékben többször sürgette az üzemanyagokat terhelő áfa és jövedéki adó csökkentését. Kormányra kerülve azonban már arra hivatkozott, hogy az uniós szabályok miatt nem alakítható ki külön áfasáv a benzinre, a jövedéki adó pedig közel van az EU által meghatározott minimumhoz.
A Lakmusz elemzése szerint külön, kedvezményes áfakulcs valóban nem vezethető be kizárólag az üzemanyagokra. A benzin áfája ugyanakkor csökkenthető lenne, ha a kormány a jelenlegi 27 százalékos általános áfakulcsot mérsékelné. Ez azonban más, az általános kulcs alá tartozó termékekre is vonatkozna, és jelentős bevételkiesést okozna a költségvetésnek. A jövedéki adónál jóval szűkebb a mozgástér. Az Orbán-kormány márciusban literenként 158,8 forintról 139,55 forintra csökkentette a benzin jövedéki adóját, amely így már csak körülbelül nyolc forinttal haladja meg az uniós minimumot.
Az uniós szabályok tehát valóban korlátozzák a lehetőségeket, de nem tesznek lehetetlenné minden állami beavatkozást. A kérdés inkább az, hogy a kormány vállalja-e az intézkedések költségvetési és politikai következményeit.