Negyvenhárom éve, 1983-ban szerzett legutóbb érmet bármilyen magyar röplabda-válogatott, beleértve a felnőtt és az összes korosztályos kontinentális és világversenyt. Akkor, a rostocki Európa-bajnokságon bronzérmes lett a Kotsis Attiláné, a legendás „Banya” által vezérelt női válogatott. Jellemző a sportág akkori erejére, mármint idehaza, hogy fanyalogtunk a bronzérmen, hiszen a szovjetek ellen megnyert meccset  engedett ki a kezéből a világklasszisokkal (Bardi Gyöngyi, Csapó Gabriella, Torma Ágnes, Szalayné Sebők Éva, Raquel Chumpitaz) teletűzdelt magyar válogatott. 

Rigában visszakerültünk a térképre

Aztán bő négy évtizeden keresztül nem sok dicsőség. A sportág lekerült a radarernyőről, sokáig már az is  eredménynek számított, ha valamelyik válogatottunk egyáltalán kijutott az Európa-bajnokságra, vb-ről, olimpiáról pedig nem is álmodozhattunk. Igaz, 2010 után fejlődési pályára állt hazánkban a röplabdasport, a közvetlen második vonal számára rendezett Európa-ligát meg is nyertük, de az Eb-érem mostanáig vágyálom maradt.

Mígnem a napokban Rigában a női U18-as Európa-bajnokságon minden előzetes várakozást felülmúlva harmadik lett a Kőnig Gábor irányította válogatott, a bronzmérkőzésen 3:1-re legyőzve a sportág közvetlen élvonalába tartozó franciákat. Ezzel pedig kijutott a csapat a jövő évi U19-es világbajnokságra. A 41 éves szakember az utóbbi másfél évtizedben az utánpótlás-válogatottak szövetségi edzőjeként hat Európa-bajnokságon, illetve egy-egy világbajnokságon és EYOF-on is járt. Ez idő szerint a Vasas utánpótlásért felelős szakmai igazgatója, illetve a klub extraligás, többségében utánpótláskorúakkal felálló fiókcsapatának a vezetőedzője is amellett, hogy még az U18-as válogatottat is irányítja.

A zseniális ikerpár és a többiek

Bizony, nekünk van egy fiókcsapatunk is az Extraligában, Zsombók Anna és Eszter, az Eb-bronzérmes U18-as válogatottunk erősségei például már két éve ott szerepelnek, a felnőttek között, és ez komolyan elősegítette a fejlődésüket. Ott megkapták a terhelést, megszerezték a meccsrutint. Az ikrek tizenhárom évesen kerültek hozzánk, már akkor magasak voltak, de közben meg is erősödtek. Ezzel a 2009-es, 2010-es születésű lányokból álló válogatottal tavaly októberben kezdtem el együtt dolgozni., kilenc hónapos közös munka eredménye ez a siker. Tizenhat, tizenhét éves lányokból áll a csapatunk. És roppant büszke vagyok rá, hogy a válogatott tizennégyes keretének pont a fele Vasas-játékosokból áll.

  – mondta az Indexnek Kőnig Gábor.

Egy kicsit belemerülve a szakmai elemzésbe, a mester szerint az együttes egyik erőssége az volt, hogy a játékosok remekül nyitottak, továbbá szervezett volt a védekezés, a legtöbb blokkot, azaz sáncolást a magyarok mutatták be a tornán. És hát a küzdenitudás, a határtalan akarás, ami mérkőzéseket hozott vissza a sírból, akár 0:2-es állásról is. Görögország és Hollandia ellen 0:1-ről, Bulgária ellen 0:2-ről nyerték meg a coportmeccset.

Új szabályok a látványosság jegyében

A régi szép időkhöz képest a szabályok sokat változtak, hogy úgy mondjuk, trehányabbak lettek az évtizedek során, olyannyira, hogy  – horribile dictu  – az utóbbi harminc évben még a háló tetejét érintő, azaz necces szerva is szabályos. 

Az FIVB, a nemzetközi szövetség megpróbálta a közönség számára érthetőbbé, egyszersmind folyamatosabbá tenni a játékot, ma már nem kívánják meg a patyolattiszta labdaérintést, eltörölték a kettős érintés tiltását az első vagy a második érintésnél, de a harmadiknál makulátlannak kell lennie. Azt viszont örvendetesnek gondolom, hogy ezen az Európa-bajnokságon már büntették az úgynevezett zsákolást, amikor gyakorlatilag megfogták a labdát, és úgy vágták oda az ellenfél térfelére. Valahogy úgy, mint a vízi- vagy a kosárlabdában

– magyarázta a szakember.

A bronzéremmel tehát nemcsak a jövő évben esedékes U19-es vb-re  – amit valószínűleg az Egyesült Államokban rendeznek  – kvalifikált a válogatott, hanem az EYOF-ra, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is. 

Teljesen átrendeződött a sportág élvonala a nyolcvanas évekhez képest. Hajdanán a szocialista országok uralták Európában a sportágban, manapság viszont Olaszország, Törökország, Lengyelország, Szerbia, Franciaország a legjobb, és most visszatérnek a mindig erős oroszok is. Rigában egyébként olasz–török döntő volt. Szóval, szélesedik az élmezőny. 

Magas az ingerküszöb, de át kell törni, nincs mese

Felvetem az edzőnek, mi kellene ahhoz, hogy a sportág idehaza áttörje az érdektelenség üvegplafonját, mert sajnos nem igazán hozzák lázba az olvasókat a röplabdáról szóló híradások.

Én úgy érzékelem, hogy javul a helyzet, elsősorban annak köszönhetően, hogy sorozatban hatodszor sikerült kijutni a nőknek a felnőtt Európa-bajnokságra. Népszerű idehaza a sportág, sok gyerek műveli, a probléma a minőséggel van. De mivel egyre többen röplabdáznak, a felbukkanó tehetségek száma is nő. Kulcskérdés az edzői garnitúra színvonala, a szövetség nagyon sokat tesz azért, hogy megfelelően képzett szakembereink legyenek. 

Ha már szóba kerültek a szakemberek, Kőnig Gábor annak idején a sportág világméretű legendája, Kotsis Attiláné Kincsessy Gabriella védőszárnyai alatt kezdte edzői pályafutását. 

Amikor felálltunk a dobogóra Rigában, sokan azt írták nekem a közösségi médiában, hogy Gabi néni biztosan örül ott fenn az égi röplabdapályán, hiszen ő volt mindmáig az utolsó, aki Eb-éremre vezette a magyar válogatottat, és én is sokat gondoltam rá. Gabi néni, aki három éve hunyt el 95 éves korában, húsz éve létre hozott egy BRDSE nevű röplabda-klubot, és én ott ismerkedtem az edzősködéssel, az ő keze alatt. Ő volt a harmadik nagymamám

–  érzékenyült el a sikeredző.

Kőnig kissé szomorúan említi, hogy manapság a magyar élvonal tele van külföldi edzőkkel. A felnőttválogatott szakvezetője az olasz Alessandro Chiappini, az elmúlt időszakban a Vasasnál görög edző volt, a Kaposvárnál francia, az Újpestnél most éppen argentin, Balatonfüreden szlovák, illetve horvát. Sajnos kevés magyar szakember rendelkezik a legmagasabb képesítéssel. A magyar edzők után nem nagyon kapkodnak külföldön, talán csak Hollósy Lászlót tudjuk említeni, aki VfB Suhl csapatát irányítja a Bundesligában, illetve Kántor Sándort, a BL-döntős és klubvilágbajnok olasz Scandicci másodedzőjét, akinek a szerződését nemrég hosszabbították meg. Tóth Gábor pedig a friss Európa Liga-győztes svéd nemzeti csapat másodedzője.

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a történelmi bronzérem megszerzésében kiemelkedő szerepet játszott a Zsombók Eszter, Zsombók Anna és Pampuch Gréta alkotta trió – a mindössze 16-17 éves játékosok már a felnőttválogatottban is helytállnak. A torna pontlistáján Zsombók Eszter 173 ponttal az első, Pampuch Gréta 156 ponttal a második, míg Zsombók Anna 115 ponttal a negyedik helyen végzett, vagyis hárman a kontinens legponterősebb játékosai közé tartoztak. A torna legjobb centerének Zsombók Annát választották, aki ikertestvérével, Eszterrel a napokban ünnepelte a 17. születésnapját.

Másképpen: ha csak valami fatális véletlen nem szól közbe, nevezett ifjú sztárok néhány éven belül a felnőtt válogatottat is a régi magasságokba emelhetik. 

(Borítókép: Bozóki Bence)