Török Gábor július 23-án este közzétett Facebook-bejegyzésében Forsthoffer Ágnes egyik megszólalását állította szembe azzal, ahogy a miniszterelnök szokott beszélni a 17. alaptörvény-módosítással leváltott Sulyok Tamásról.

Rendben megy minden tovább – írja Forsthoffer Ágnes. Hasonlítsuk össze ezt a bejegyzést a miniszterelnök bármelyik megszólalásával, amelyben a már eltávolított államfővel foglalkozott. Bár ez most csak kommunikáció és stílus, nem tartalmi különbség, de azért itt egy példa a girondista Tiszára

– írta az elemző, aki nyitva hagyta a kérdést: szereposztásról van szó, vagy valódi különbségről?

Kamarazenekar, nem szólóest

Horn Gábor, a Republikon Intézet kuratóriumi elnöke szerint a helyzet nem fekete-fehér.

Az természetes, hogy egy párt több stílusban, több hangszeren játszik, és ez így van rendjén

– fogalmazott Horn Gábor, aki szerint a Tisza első két és fél éve, sőt a kormány megalakulása is szinte kizárólag Magyar Péterről szólt, most viszont elindult egy törekvés, hogy a párt „több húron pengető kamarazenekar” legyen.

A miniszterelnököt így hol „robespierre-i helyzetben” látjuk, hol gyerekeket szerető, nyitott, emberarcú politikusként, de Horn szerint nem érdemes ezt bekategorizálni. A sokszínűsítés viszont tudatos, és nemcsak az ideiglenes köztársasági elnökről van szó, hanem például Vitézy Dávidról vagy Nagy Ervinről is, akiket egyre többször látunk megszólalni, helyzetben lenni.

Érdekes, hogy pont egy párton kívül álló személy, Vitézy Dávid lett a kormány egyik legerősebb minisztere, Horn szerint azonban ebben a nagyon fiatal politikai alakulatban „mindenki kívülálló”.

Vitézy rövid politikai múltja hasonló Magyar Péteréhez, szintén a Fidesz közvetlen környékéről jött, belülről ismeri ezt a világot, talán ezért tud erősebb, akár hitelesebb is lenni a kritikája a többiekénél

– mondta az elemző, felidézve Vitézy korábbi küzdelmeit Tarlós Istvánnal, majd Lázár Jánossal szemben.

Horn szerint nem véletlen a tárcaválasztás sem. A közösségi közlekedés és a vasút volt az Orbán-kormány egyik leglátványosabb kudarca, így a közlekedési és beruházási minisztérium élén a változás felmutatása önérték, ráadásul az érkező uniós forrásokat is ezen a területen lehet a leggyorsabban elkölteni. A Republikon elnöke hozzátette, hogy Vitézyre ma már nem külső emberként néz, hanem – ha nem is pártkatonaként – a Tisza közösségének tagjaként.

Tehermentesíteni kell Magyar Pétert

Arra a kérdésre, hogy mindez mennyire töri meg Magyar Péter egyszemélyi hatalmát, Horn egyértelmű választ adott. Szerinte a miniszterelnök „abszolút megkérdőjelezhetetlen arca” a pártnak, ebben nincs változás.

„De nem lehet minden ő. Nem lehet ő a számonkérő ember, a megmondóember, a megcsináló ember, a jótevő ember egyszerre. Valamiféle munkamegosztásnak kell lennie, nemcsak a kommunikáció, hanem a tényleges munka szempontjából is” – fogalmazott.

Horn szerint ez nehéz feladat, mert Magyar Péter erőteljes személyiség, aki „szereti uralni a rendelkezésére álló teret”, vagyis „a miniszterelnöknek egyfajta önkorlátozásra is szüksége van”, de úgy látja, erre készen áll Magyar Péter. A képbe hamarosan újabb szereplő léphet be a megválasztandó köztársasági elnök személyében.

Sulyok Tamáshoz képest nem lesz nehéz értékelhető teljesítményt felmutatni

– tette hozzá Horn.

Amikor már nagyon unjuk, akkor kezd működni

A jakobinusnak nevezett stílus – a Fidesz elmúlt 16 évének folyamatos felemlegetése – Horn szerint nem stiláris kérdés, hanem kötelesség.

Komoly társadalmi igény van arra, hogy szembesüljön a Fidesz és ezzel persze a magyar társadalom is azzal, mi történt az elmúlt 16 évben. Három hónap nem elég idő arra, hogy ezt felmutassák

– mondta, hozzátéve, hogy ami történt, azt heti szinten a parlamentben, napi szinten a politikában fel kell mutatni, mert csak így alakulhatnak ki azok az önvédelmi reflexek, amelyek megakadályozzák, hogy mindez megismétlődhessen.

Az elemző szerint a politikával napi szinten foglalkozók hajlamosak azt hinni, hogy már mindenki mindent tud, de a valóságban ez egy kicsit másképp van.

„Amikor mi – a politikával napi szinten foglalkozók, akár önök, újságírók, akár mi, elemzők, akár a folyamatosan a politikán lógó emberek – azt gondoljuk, hogy már mindenki tud mindent, akkor az ember elmegy kirándulni a való világba. Éppen a napokban történt ez meg velem, bementem egy kiskocsmába fröccsözni, és beszélgetésbe elegyedtem, és kiderült, hogy azt se tudják, hogy ki az a Sulyok Tamás. Miközben mi azt gondoljuk, hogy ez már végtelenül unalmas” – mesélte el kalandjait az elemző.

Tehát amikor már nagyon unjuk, akkor kezd el működni a történet

– összegezte Horn.

Aki nemet tud mondani a miniszterelnöknek

A „jakobinus” kommunikáció fontosságán túl az elemző kifejezetten jó megoldásnak tartja Forsthoffer Ágnes középre húzó hozzáállását, és már a házelnöki jelölését is kiváló választásnak gondolta, többek között azért, mert „amit a választások előtt a fideszesek műveltek vele, az önmagában lehetőséget teremtett annak felmutatására, hogy a Tiszában van olyan tisztességes közéleti szereplő, aki akár a miniszterelnöknek is nemet tud mondani”.

„Azt mutatja, hogy nem arról van szó, hogy egy egyszemélyi hatalmi apparátus épült fel. Ez egy demokratikusan működő társaság, ahol van olyan ember, például a parlament elnöke, aki el tudja venni a szót a miniszterelnöktől is” – fogalmazott Horn Gábor, utalva arra, hogy Forsthoffer Ágnes megvonta az Országgyűlésben a szót a miniszterelnöktől.

A magam részéről egyébként teljes mértékben egyetértek Forsthoffer Ágnessel, ha a miniszterelnök lépi túl a kereteket, akkor tőle is el kell venni a szót

– zárta gondolatait az elemző.

(Borítókép: Magyar Péter 2026. június 30-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)