Érdekes tanulmánnyal jelentkeztek az emberi élethossz elméleti határait kutató tudósok az NJP Ageing szakfolyóiratban. A Skolkovo Institute of Science and Technology kutatóintézet csapatának egy jó és egy rossz hírük is van. A rossz, hogy az örök élet sajnos elméleti szinten is kizárt: a DNS-ünkben szükségszerűen előforduló mutációk összeadódó hatása egy idő után óhatatanul is annyira súlyos lesz, hogy az létfontosságú szerveink leállásához vezet. Vagyis az élethosszunknak mindenképpen van egy teoretikus határa. A jó, hogy ez a határ valahol 146 és 194 év között van (és valószínűleg erősen egyénfüggő).

Az orosz kutatók szerint, ha sikerülne minden káros egészségügyi hatást kiiktatni az életünkből – ami persze erősen teoretikus felvetés –, a mai, 79 év körüli, születéskor várható átlagos élettartam akár a duplája is lehetne. A gyakorlatban ez annyiban mindenképpen reményt keltő, hogy érdemes foglalkozni a különféle öregedésgátló technológiákkal, az egészséges életmód optimalizálásával, mert ha a végtelenségig nem is tolható ki, bőven van még tartalék az emberi életkor meghosszabbításában.