TechtudSzerző: origo 2026. 07. 24. 1 percnyi olvasás
Szinte mindannyiukban kimutattak egy veszélyes anyagot.
Nem túlzás azt állítani, hogy a mikroműanyagok ma már mindenütt jelen vannak; még olyan távoli, érintetlen helyekre is eljutottak, mint az Antarktisz. Éppen ezért a környezeti károk mellett egyre több szakértő vizsgálja a lehetséges egészségügyi hatásaikat is. A European Heart Journal folyóiratban megjelent tanulmányban 61 beteg vérmintáit elemezték. A résztvevők között súlyos szívinfarktuson átesett betegek, krónikus iszkémiás szívbetegségben szenvedők, valamint ép koszorúerekkel rendelkező személyek is voltak. A kutatók közvetlenül a szívet ellátó erekből és a test más részeiből is vettek vérmintát.
A súlyos szívinfarktusos betegek 84 százalékánál mutattak ki mikroműanyagokat a szívet ellátó erekben. A krónikus iszkémiás szívbetegségben szenvedőknél ez az arány 40 százalék volt, míg az ép koszorúerekkel rendelkező csoportban 32 százalék.
A szívinfarktusos betegek vérében többféle műanyag is előfordult. A leggyakrabban polietilént azonosítottak, amelyet széles körben használnak csomagolóanyagok és különféle fogyasztási cikkek gyártásához.
Az eredmények alapján a dohányzás számított a műanyagrészecskék legjelentősebb forrásának: a dohányosok vérében hatszor nagyobb eséllyel találtak mikroműanyagokat, mint a nemdohányzóknál. A szakemberek a légszennyezés hatását is vizsgálták, ehhez a tüdőbe jutó finom szálló por (a PM2,5) aktuális, illetve elmúlt két évben mért szintjét elemezték.
A mikroműanyagok sokkal gyakrabban fordultak elő azoknak a vérében, akik tartósan magas légszennyezettségnek vannak kitéve. A szennyezett levegőjű régiókban élő dohányosoknál minden egyes minta pozitív lett, míg a tisztább környezetben élő, nem dohányzó embereknél ez az arány csupán 12,5 százalék.
Napi
A mikroműanyagok 5 milliméternél kisebb részecskék. A nanoműanyagok ennél is jóval apróbbak, ezért kölcsönhatásba léphetnek a sejtekkel és a szövetekkel. Korábbi kutatások már a vérben, a tüdőben, a méhlepényben és az anyatejben is kimutatták őket, hosszú távú egészségügyi hatásuk azonban továbbra sem ismert.