ÉletmódSzerző: origo 2026. 07. 24. 2 percnyi olvasás
Ismerd fel a tüneteket és a megelőzés módját!
Nyugat-Magyarországon több turistautat – köztük az Országos Kéktúra egyes szakaszait – is olyan, osztrák bányákból származó kőzúzalékkal borítottak be, amely azbesztet tartalmaz. Több mint 250 település – köztük Szombathely és környéke, Győr, valamint Pest vármegye –, illetve utak, kocsibeállók és parkolók is azbesztszennyezettek hazánkban, így nem árt tisztában lenni azzal, milyen egészségügyi kockázatokat rejtenek magukban.

Az azbeszt – más néven kőlen, hegyilen, bányalen, foszkő – por formájában belélegezve egészségkárosító lehet, ugyanis a szálai/rostjai rendkívül erősek, és ellenállnak a magas hőmérsékletnek is. Épp ezért az elmúlt évtizedekben széles körben alkalmazták hő- és hangszigetelésre, valamint tűzálló anyagként. Ha valaki egyszer átsétál egy több száz méter hosszúságú szennyezett útszakaszon, nagy valószínűséggel nem jelent számára számottevő egészségügyi kockázatot,
az viszont már kifejezetten veszélyes lehet, ha tartósan vagy rendszeresen vagyunk kitéve a szennyezésnek, például ha felkavarodik a por.
Ipari felhasználása az 1970-es évekig jelentős volt, de azbeszttartalmú termékekkel még mindig találkozhatunk szigetelések, palatetők, csomagolások, ipari tömítések, valamint fékbetétek és kuplungtárcsák formájában.
A szórt azbeszt az emberi egészségre legveszélyesebb azbeszt termék, hiszen nagyjából 90 százalékban tartalmaz azbesztrostokat, amelyeket mindössze egy kevés cement köt össze, így a kiporzás veszélye igen magas.

Az egészségügyi kockázatot nem maga a szilárd anyag, hanem a levegőbe kerülő mikroszkopikus rostok jelentik. Amikor ezeket belélegezzük, a nagyobb porszemeket az orr és a légutak kiszűrik,
az azbesztrostok azonban olyan vékonyak (akár 0,1–1 mikrométer átmérőjűek), hogy egészen a tüdő legmélyebb részéig, a léghólyagocskákig juthatnak, ahol először megpróbálják bekebelezni azokat a szervezet védelméért felelős falósejtek.
Amennyiben az azbesztrostok túl nagy méretűek, a falósejtek nem képesek elbánni velük, így a szervezet nem tudja lebontani azokat, aminek következtében tartós gyulladás alakul ki. Ez idővel károsítja a tüdőszövetet és hegesedéshez vezet. Ez a folyamat akár 20-50 év alatt okozhat betegséget.
Az azbesztrostokat azért nem tudjuk egyszerűen kiköhögni, mert a legmélyebb légutakba jutnak, ahol a köhögés és a légutak természetes tisztító mechanizmusai már nem hatékonyak. A rostok a tüdőszövetben maradhatnak, nem oldódnak fel és nem bomlanak le, így évtizedekig is a szervezetben maradhatnak
– árulta el dr. Simon Kinga tüdőgyógyász főorvos. „Az azbeszt elsősorban azokra veszélyes, akik rendszeresen dolgoznak azbeszttartalmú anyagokkal, például bontásokon, tetőfedésnél, szigetelésnél vagy régi ipari létesítményekben. Az azbeszt hosszú távon tüdőhegesedést (azbesztózist), tüdőrákot, valamint ritkán a mellhártya rosszindulatú daganatát, az úgynevezett mezoteliómát okozhatja. A dohányzás jelentősen tovább növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát” – figyelmeztetett a szakember.