KülföldSzerző: origo 2026. 07. 24. 2 percnyi olvasás
Trump döntése új fejezetet nyithat a közel-keleti atomversenyben, miközben Irán árnyéka továbbra is meghatározza a térség politikáját.
A vita középpontban az áll, hogy Washington milyen feltételekkel engedi át a nukleáris technológiához való hozzáférést Rijádnak. A legnagyobb kérdést az urándúsítás lehetősége jelenti, amelyet korábban több amerikai törvényhozó és nukleáris szakértő is kockázatosnak nevezett.
Az amerikai–szaúdi tárgyalások már 2025-ben lezárultak, a végső jóváhagyás azonban hónapokig váratott magára. A késlekedésben szerepet játszhatott az iráni helyzet, valamint az a félelem is, hogy a megállapodás ellenzői a Kongresszusban megpróbálhatják megakadályozni annak életbe lépését.
A Fehér Ház szerint az egyezmény kizárólag békés célú atomenergia-fejlesztést szolgál. Marco Rubio amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy minden olyan nukleáris megállapodás, amelyet az Egyesült Államok köt, megfelelő biztosítékokat tartalmaz majd, és nem járul hozzá a nukleáris fegyverek elterjedéséhez.
A megállapodás várhatóan több tízmilliárd dolláros üzletet jelenthet az amerikai vállalatok számára. Washington célja, hogy saját cégei kapjanak vezető szerepet Szaúd-Arábia nukleáris infrastruktúrájának kiépítésében, miközben csökkentse Kína és Oroszország befolyását az ország energiaágazatában.
A kritikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy az urándúsítás és a plutónium újrafeldolgozása jelenti a nukleáris fegyverek előállításának két fő útját. Bár ezek a technológiák polgári célokra is használhatók, megfelelő ellenőrzés nélkül katonai program alapját is képezhetik.
A szaúdi atomprogram kérdése nem választható el a Közel-Kelet biztonsági helyzetétől. Rijád és Teherán hosszú ideje regionális riválisok, miközben Irán atomprogramja évek óta komoly nemzetközi viták tárgya.
Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös korábban kijelentette, hogy országa nukleáris fegyver fejlesztésére törekedne abban az esetben, ha Irán ilyen képességre tenne szert.
A szakértők ezért különösen fontosnak tartják az ellenőrzési mechanizmusokat. Az Egyesült Arab Emírségekkel kötött 2009-es amerikai egyezmény például szigorúbb feltételeket tartalmazott: Abu-Dzabi vállalta, hogy nem fejleszt saját urándúsítási és plutónium-újrafeldolgozási képességet.
A szaúdi megállapodás ennél rugalmasabb lehet, ami egyes elemzők szerint veszélyes precedenst teremthet más országok számára is.
A támogatók szerint ugyanakkor az amerikai jelenlét éppen a biztonsági garanciákat erősítheti. Úgy vélik, hogy ha Washington nem működik együtt Rijáddal, akkor Szaúd-Arábia könnyebben fordulhat olyan partnerekhez, mint Oroszország vagy Kína, amelyek kevésbé szigorú feltételeket szabhatnak.
Napi