BelföldSzerző: index 2026. 07. 15. 6 percnyi olvasás
Szinte példa nélküli lenne, pedig már pisztolylövés is dördült el.
Feszült hangulatban telt a parlament keddi ülésnapja, talán még a korábbiakhoz képest is jobban szikrázott a levegő. A puskaporos hangulatot az Alaptörvény 17. módosítása, illetve az azt övező viták idézték elő, kezdve azzal, hogy a Fidesz és a KDNP frakciói meg sem jelentek hétfőn az ülésteremben, akkor, amikor az alkotmánymódosítás zárószavazását is tartották.
Mióta megalakult az új Országgyűlés, egyébként is izgalmasabb (feszültségekkel telibb) az aktuális parlamenti ülés. Ilyen előzmények után jött el a keddi nap, amikor Magyar Péter miniszterelnök ismét ostorozta az ellenzékbe szorult fideszes képviselőket, akik pedig szintén új szokásukhoz híven telefonjaikkal videóztak, amire különösen érzékeny a kormányfő. Amikor Németh Balázs kapott szót, a mellette helyet foglaló Takács Péter kapta elő a telefonját, hogy a miniszterelnökről készítsen felvételt, ez Magyar Péternek annyira nem tetszett, hogy felpattant székéből és odament a volt egészségügyi államtitkárhoz számonkérni őt. A jelenet után Magyar Péter vezetésével a teljes Tisza-frakció kivonult az ülésteremből Pócs János felszólalása közben. Toroczkai László, a Mi Hazánk frakcióvezetője percekkel később úgy reagált, hogy szerinte nagyon megnőtt az esélye annak, hogy tettlegességig fajuló vita legyen a parlamentben.
Amit most Toroczkai László vizionál, a magyar parlament újkori történetében példa nélküli lenne, olyan ugyanis még nem fordult elő, hogy az Országgyűlésben két képviselő összeverekedjen. Kiélezett konfliktusokból több is akadt, de a fizikai attrocitásig még nem jutottunk el. Az utolsó ilyen esetig is a dualizmus koráig kell visszanyúlnunk, amikor 1904-ben valóságos romhalmazzá változott a parlamenti ülésterem. Mielőtt felidéznénk ezt a történetet, nézzük meg, hogy mi történne akkor, ha két (vagy akár több) országgyűlési képviselő összeverekedne.
Az Országgyűlés rendjéért az Országgyűlési Őrség felel (még, ugyanis Pósfai Gábor belügyminiszter döntése alapján október 1-jétől megszűnik). Az országgyűlési őr verekedés esetén közbeavatkozhat, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 133. § (4) bekezdése úgy fogalmaz, hogy
„Az országgyűlési őr a tárgyalási rend fenntartásával kapcsolatos feladatok ellátása során kényszerítő eszközként kizárólag testi kényszert alkalmazhat”.
Magyarul az őrök megfoghatják, lefoghatják, szétválaszthatják vagy kikísérhetik az érintetteket, de egyéb eszközöket nem használhatnak, mint például gumibot, bilincs, paprikaspray. Külön érdekesség még a törvényben, hogy a házelnök külön utasítást is adhat az őröknek.
A törvényben szerepel továbbá, hogy az országgyűlési őr köteles végrehajtani az utasításokat, akár az élete kockáztatásával is. A törvény arról is szól, hogy az Országgyűlési Őrség feladata nem a nyomozás, hanem a parlament rendjének biztosítása. Ha azonban intézkedése során bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja merül fel, az őrség feljelentést tehet, illetve bűncselekmény gyanúja esetén köteles értesíteni az illetékes nyomozó hatóságot. Márpedig egy verekedés (nyilván annak mértékének függvényében, valamint kialakulásának módjában) bűncselekményi kategóriába esik, így a későbbiekben a bíróságon folytathatnák az érintett felek a vitát.
Ahogy fentebb említettük, volt már példa verekedésre az ülésteremben. A magyar Országgyűlés történetének egyik legnagyobb botránya az 1904. november 18-i, úgynevezett zsebkendőszavazás volt. Az országot ekkor Tisza István miniszterelnök Szabadelvű Pártja vezette, amely a hónapok óta tartó ellenzéki obstrukciót akarta megtörni a házszabály módosításával. Az ellenzék attól tartott, hogy az új szabályok jelentősen csökkentik a mozgásterét, ezért minden eszközzel próbálta megakadályozni a szavazást. A vita közben a képviselők folyamatosan bekiabáltak, sértegették Tisza Istvánt, miközben az ülést vezető Perczel Dezső házelnök megpróbálta levezetni a voksolást. A korabeli nyílt szavazásokon még nem gombnyomással döntöttek: aki támogatta a javaslatot, felállt a helyéről, aki ellenezte, ülve maradt. A nagy hangzavarban a kormánypárti képviselők Tisza István jelzésére (a karzaton helyet foglaló újságírók szerint egy zsebkendőt lóbált meg a feje fölött, innen jött az elnevezés is, de valójában egy papírlap volt) felálltak, az ellenzék azonban azt állította, hogy nem is érzékelte, hogy megkezdődött a szavazás, ezért szabálytalannak tekintette annak eredményét. Az eredmény kihirdetése után pillanatok alatt elszabadultak az indulatok.
A korabeli beszámolók szerint Rákosi Viktor ellenzéki jegyző papírtömböt vágott Perczel Dezső arcába, majd kirúgta alóla a széket és széttépte a kezében lévő iratokat.
A pulpitus körül dulakodás tört ki: székek és tintatartók repültek, a képviselők egymást lökdösték és ütötték, többen a házelnöknek is nekirontottak. A káosz közepén Drakulics Pál ellenzéki képviselő revolvert rántott és a feje fölé emelve fenyegetőzött, mire Pekár Gyula kormánypárti képviselő lefegyverezte. A beszámolók szerint Tisza Istvánt is kirugdalták a székéből, miközben hívei igyekeztek megvédeni őt és a házelnököt.
A dulakodásnak végül az vetett véget, hogy a földről felálló Perczel Dezső elővette Ferenc József király leiratát, amely feloszlatta az Országgyűlést. A kormánypárti képviselőket ki kellett menekíteni az ülésteremből, az ellenzék pedig tovább folytatta tiltakozását. Bár a történészek egyes részletek hitelességét máig vitatják, abban egyetértenek, hogy a zsebkendőszavazás a magyar parlamentarizmus történetének legnagyobb botránya volt, ami tettlegességig fajult.
A zsebkendőszavazásnál is súlyosabb esemény történt nyolc évvel később, 1912. június 7-én. Aznap Tisza István, aki ekkor már az Országgyűlés elnökeként vezette az ülést, ismét az ellenzéki obstrukció letörésére készült.
A feszült légkörben a függetlenségi párti Kovács Gyula képviselő váratlanul előrántotta revolverét, és három lövést adott le Tisza István felé.
A házelnököt egyik lövedék sem találta el, ezt követően Kovács saját maga ellen fordította a fegyvert, de az öngyilkossági kísérletet túlélte. Fegyverének lőereje túlságosan gyenge volt, maradandó károsodás sem érte. Tettéért bíróság előtt kellett felelnie, azonban „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva felmentették.
A lövések nyomai ma is láthatók a Parlament épületében. Az egyik golyó az ülésterem faburkolatába csapódott, egy másik pedig az egyik oszlopot találta el. A sérüléseket a felújítások során sem tüntették el, így a több mint száz évvel ezelőtti merénylet emlékei ma is őrzik a parlament történetének egyik legsötétebb pillanatát.
(Borítókép: Az Országgyűlés ülése 2026. július 14-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Napi