GazdaságSzerző: euronews 2026. 07. 15. 8 percnyi olvasás
Hét európai ország haladja meg az Európai Bizottság vállalati adósságra vonatkozó referenciaértékét, de a számok ennél összetettebb történetet árulnak el. A multinacionális finanszírozás, nem pedig a pénzügyileg gyenge vállalatok, magyarázza a rangsorolás nagy részét.
Amikor Európa adósság miatt aggódik, a figyelem általában a kormányokra irányul. De a vállalatok is kölcsönöznek, és nem azok az országok tartoznak a legtöbbet, amelyekre számíthat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Eurostat új adatai azt mutatják, hogy a vállalati adósságállomány élesen eltér az Európai Unióban. Hét tagállamban a vállalati adósság meghaladja az Európai Bizottság által a GDP 85 százalékára vonatkozó figyelmeztető küszöböt, bár bizonyos megkötésekkel.
A számok szembetűnő megosztottságot mutatnak: Európa néhány legnagyobb gazdasága viszonylag szerény vállalati adóssággal rendelkezik, míg a blokk legkisebb pénzügyi központjai közül több is vezeti a rangsort.
A mutató összehasonlítja a nem pénzügyi vállalatok adósságát az egyes országok bruttó hazai termékével.
Ez magában foglalja a banki kölcsönöket és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, például a vállalati kötvényeket, de nem tartalmazza a bankokat, biztosítókat és egyéb pénzügyi intézményeket.
A kettős elszámolás elkerülése érdekében az azonos országban található vállalatok közötti kölcsönöket is megszüntetik.
Az Európai Unióban a vállalatok adóssága a GDP 70,1 százalékát tette ki 2025 végén.
Az eurózónán belül ez az arány valamivel magasabb volt, 71,6%. Mindkét adat közel húsz év legalacsonyabb szintje közelében van, ami az elmúlt évek erőteljes nominális gazdasági növekedését tükrözi, amely meghaladta a vállalati hitelfelvétel növekedését.
Az Európai Bizottság a GDP 85%-os küszöbértékét alkalmazza a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére irányuló eljárása részeként.
A referenciaértéket a globális pénzügyi válság és az euróövezeti államadósság-válság után vezették be, mint a magánszektor potenciálisan túlzott hitelfelvételének mutatóját.
A küszöb átlépése nem jelent automatikusan pénzügyi nehézséget és nem vált ki szankciókat.
Ehelyett arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a magas adósság valódi gazdasági sebezhetőséget vagy a statisztikákat felfújó strukturális tényezőket tükröz-e.
Belgium helyzete nagyrészt annak köszönhető, hogy régóta a belső finanszírozást irányító multinacionális vállalatok bázisaként játszott szerepet.
A nemzetközi csoportok éveken át finanszírozási társaságokat hoztak létre Belgiumban, hogy kihasználják a kedvező adózási lehetőségeket. Az adósság nagy része ezért csoporton belüli finanszírozást jelent, nem pedig belga működő társaságok hitelfelvételét.
A Belga Nemzeti Bank becslése szerint a belső finanszírozási műveletek megszüntetése után a vállalatok adóssága a GDP körülbelül kétharmadára csökken, ami jóval alacsonyabb, mint az Eurostat adata.
Franciaország más.
Ellentétben több, a rangsorban előrébb álló országgal, a megemelkedett vállalati adósságállományt általában valódi makrogazdasági kérdésnek tekintik, nem pedig statisztikai műterméknek.
A Banque de France többször is megállapította, hogy az eurózóna legnagyobb gazdaságai közül a francia vállalatok a leginkább eladósodottak. A tőkeáttétel még sok cég jelentős készpénzállományának figyelembevétele után is jóval meghaladja az eurózóna átlagát.
A jegybank arra is figyelmeztetett, hogy a francia vállalkozásoknak viszonylag magas adósságszolgálati költségekkel kell szembenézniük sok európai társukhoz képest.
Hollandia előkelő helyét nagyrészt nemzetközi pénzügyi központként betöltött szerepének köszönheti.
Az Európai Bizottság szerint a multinacionális cégek az országban nyilvántartott összes vállalati adósság mintegy 60%-át teszik ki. Az adósság nagy része ugyanazon vállalatcsoport különböző részei közötti finanszírozásból áll.
A holland jegybank már régóta rámutatott az ország kiterjedt vállalathálózatára, amelyek úgy irányítják a nemzetközi befektetéseket, hogy nem folytatnak jelentős üzleti tevékenységet magában Hollandiában.
Ha ezeket a vállalatokat kizárjuk, a holland vállalatok adóssága sokkal kevésbé tűnik szokatlannak.
Ciprus hasonló mintát követ még nagyobb léptékben.
Az Európai Központi Bank becslése szerint az ország nemzetközi eszközeinek és kötelezettségeinek túlnyomó részét a csekély vagy egyáltalán nem tényleges gazdasági tevékenységet folytató vállalatok teszik ki.
A Cipruson átfolyó határokon átnyúló befektetések több mint 80%-a ezeken a speciális célú szervezeteken keresztül történik.
Ennek eredményeként a hivatalos statisztikákban rögzített adósság nagy része a nemzetközi finanszírozási struktúrákat tükrözi, nem pedig a ciprusi gazdaságban tevékenykedő vállalkozások hitelfelvételét.
Svédország azon kevés országok közé tartozik, amelyek a rangsor élén állnak, ahol az adósság főként a hazai vállalatok hitelfelvételét tükrözi.
Ennek nagy része kereskedelmi ingatlanokban összpontosul.
A svéd ingatlancégek a kivételesen alacsony kamatlábak éveiben komoly hitelt vettek fel, és mind bankokon, mind kötvénypiacokon keresztül finanszírozták magukat.
Amikor 2022 után a kamatlábak meredeken emelkedtek, az ágazat az ország egyik fő pénzügyi sebezhetőségévé vált.
Dánia vállalati adósságállományának magas szintje is nagyrészt valódi.
Az ország legnagyobb nemzetközi vállalatai, köztük a Novo Nordisk, a DSV, a Carlsberg és az Ørsted, egyre inkább a nemzetközi kötvénypiacokhoz fordulnak terjeszkedésük finanszírozására.
A Danmarks Nationalbank szerint a vállalati kötvényhitelek száma megháromszorozódott az elmúlt öt évben.
Az adósság nagy részét külföldi befektetők birtokolják, és gyakran Dánián kívüli leányvállalatokon keresztül bocsátják ki, tükrözve a dán vállalkozások globális jellegét.
Luxemburg saját kategóriájában áll.
A vállalatok adóssága több mint két és félszerese az ország éves gazdasági teljesítményének, ami messze a legmagasabb arány az Európai Unióban.
Pedig az ország saját jegybankja szerint könnyen félreérthető a szám.
Luxemburg több ezer külföldi tulajdonú holding- és finanszírozási társaságnak ad otthont, amelyek adósságát nagyrészt pénzügyi eszközök fedezik.
Ahelyett, hogy a hazai vállalkozások túlzott hitelfelvételét jelezné, az ábra Luxemburgnak a nemzetközi vállalatfinanszírozás egyik vezető központjaként betöltött szerepét tükrözi.
A legnagyobb meglepetés talán a rangsor másik végén található.
Annak ellenére, hogy az Európai Unióban a legmagasabb államadósság-terhekkel rendelkeztek – 2025 végén Görögországban a GDP 146%-a, Olaszországban pedig 137%-a volt –, vállalati szektoraik továbbra is a legkevésbé eladósodottak között vannak az eurózónában.
A vállalati adósság a GDP 58,6%-át tette ki Görögországban és 55,1%-át Olaszországban, mindkettő jóval az uniós átlag alatt.
Mindkét országban az adósság elsősorban az állami szektorban összpontosul, nem pedig a magánvállalatok körében.
A rangsor élén álló öt ország közül négy – Luxemburg, Hollandia, Ciprus és Belgium – viszonylag kis gazdaság.
Ezt nagyrészt nemzetközi pénzügyi központként betöltött szerepük magyarázza.
Ezek az országok több ezer holdingnak és finanszírozási eszköznek adnak otthont, amelyeket multinacionális vállalatok használnak a határokon átnyúló befektetések és belső finanszírozás kezelésére.
Noha ezek a szervezetek gyakran korlátozott gazdasági tevékenységet folytatnak a fogadó országban, a hivatalos statisztikákban a nem pénzügyi vállalatok közé sorolják őket.
A magas számokhoz egy fontos módszertani részlet is hozzájárul.
Az Eurostat kizárja az ugyanabban az országban található vállalatok közötti hitelezést, de az ugyanazon multinacionális csoporton belüli vállalatok közötti finanszírozás továbbra is szerepel, ha az átlépi a nemzeti határokat.
A nemzetközi pénzügyi központokban ezek a határokon átnyúló, csoporton belüli áramlások a nyilvántartott vállalati adósság jelentős részét teszik ki, növelve a főarányokat.
Ez megmagyarázza, hogy az olyan országok központi bankjai, mint Belgium és Luxemburg, miért tesznek közzé olyan alternatív intézkedéseket, amelyek megszüntetik ezeket a finanszírozási struktúrákat, és lényegesen alacsonyabb belföldi vállalati eladósodottságot mutatnak.
Az adatok első ránézésre azt sugallják, hogy Európa legeladósodottabb vállalatai Luxemburgban, Cipruson és Hollandiában koncentrálódnak.
A valóságban a számok annyit árulnak el arról, hogy a multinacionális vállalatok hol szervezik meg pénzügyeiket, mint a hazai vállalkozások hitelfelvételéről.
A nemzetközi finanszírozási központok hatásának kivonása után a kép jelentősen megváltozik.
Franciaország a figyelemre méltó kiugró ország: az egyetlen olyan nagy európai gazdaság, amely egyszerre ötvözi a magas államadósságot és a valóban megnövekedett vállalati eladósodottságot.
A rangsor élén álló kisebb országokkal ellentétben Franciaország saját jegybankja úgy véli, hogy a vállalati tőkeáttétel valódi makro-pénzügyi sebezhetőséget jelent, nem pedig egyszerűen statisztikai torzítást.
Napi