SportSzerző: origo 2026. 07. 23. 1 percnyi olvasás
Az 50 éves magyar alpinista sem palackozott oxigént, sem magashegyi teherhordót nem vett igénybe.
Klein Dávid pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók segítsége nélkül indult a Broad Peak meghódítására. Amerikai mászótársával, Ian Overtonnal heteken át készültek a pakisztáni csúcstámadásra: saját maguk építették ki az alsó útvonalat, elvégezték az akklimatizációs köröket és kialakították a csaknem 6900 méteren fekvő hármas tábort.

A csúcsmászó kör július 16-án kezdődött, ám két nappal később Overton a magashegyi betegség tünetei miatt visszafordult. Klein egy pihenőnap után egyedül folytatta az expedíciót.
Ian visszafordulása természetesen elszomorított: aggódtam társam iránt és sajnáltam, hogy nem együtt feszülünk a feladatnak. De a 18-a nagyon ígéretes volt, bőven jutott időm arra, hogy vallásos buzgalommal hidratáljak és amennyire lehet ebben a magasságban, kalóriákat is bevigyek a szervezetembe
– idézte fel a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében.
A magyar hegymászó július 19-én hajnali egy órakor indult el magányos sátrából. Az első órákban minden a tervei szerint alakult.
„Percre pontosan egész órakor álltam meg öt percre pihenni, rádiózni és a helyzetemet felmérni. Azt leszámítva, hogy a gyomrom az első órákban rendetlenkedett, minden klappolt. Jó, sőt egyre gyorsuló tempót produkáltam, tiszta volt a tudatom és motiváltnak éreztem magam.”
A csúcstámadás azonban egészen másképp alakult, mint azt előzetesen tervezték. Klein a Mirza Ali vezette hunza kötélrögzítő csapattal egyeztetett új útvonalon haladt, amely ugyan biztonságosabbnak ígérkezett, ám jóval hosszabbnak, technikásabbnak és időigényesebbnek bizonyult. A kötélrögzítőknek folyamatosan újabb és újabb szakaszokat kellett kiépíteniük, emiatt a mászók összesen legalább öt órát vesztegeltek a hegy felső részén.
„Eleinte a kényszerű várakozások sem zavartak. A srácok újból és újból nekiveselkedtek, hogy újabb szakaszokat másszanak ki. Ez még oxigénhasználat mellett is nagyszerű teljesítmény és fantasztikus erőfeszítés volt, ami előtt le a kalappal.”
A magyar alpinista ugyanakkor egyedül volt a hegyen: sem palackozott oxigént, sem magashegyi teherhordót nem vett igénybe, miközben a többi csúcstámadó egymásra támaszkodhatott. Ennek ellenére egészen estig bízott a sikerben.