index Kultúra

A nőgyűlölő tini nem tagadja meg a múltját, de határozottan felnőtt

Szerző: index 2026. 07. 23. 4 percnyi olvasás


A nőgyűlölő tini nem tagadja meg a múltját, de határozottan felnőtt

Az Oli Sykes által vezetett Bring Me The Horizon újra kiadta az idén húszéves első albumát.


A Bring Me The Horizon napjaink egyik legsokoldalúbb és legmeghatározóbb modern rock/metalzenekara. A 2004-ben, Sheffieldben alakult brit banda pályafutása a deathcore műfajból indult, korai lemezeiket az agresszív hangzás, súlyos riffek és hörgő, károgó ének jellemezte. Az évek alatt azonban a zenekar folyamatosan feszegette saját határait, és sosem félt új irányokba elindulni.

A fordulópontot a 2013-as Sempiternal, majd a két évvel későbbi That's the Spirit jelentette, amikor a brutális metalcore elemek mellé egyre több dallamos refrén, elektronikus hangzás és alternatív rockos megoldás került. Azóta a Bring Me The Horizon szinte minden albumán új arcát mutatja. A metal, a pop, az elektronikus zene, a hiphop és az industrial hatásai természetes módon olvadnak össze dalaikban. Az Oli Sykes frontember vezette együttes bebizonyította, hogy az irányváltás és a kísérletezés nemcsak életben tartja egy zenekar kreativitását, hanem új közönségrétegeket is képes megszólítani. A Bring Me The Horizon népszerűsége soha nem látott magasságokba ugrott az elmúlt években, idén például a Sziget Fesztivál egyik sztárfellépői lesznek.

Nem mindenki akar változást

A korai albumok rajongói a mai napig nehezen viselik az éles váltást, sokan el is pártoltak tőlük, a populárisabb stílus azonban tömegeket mozgatott meg. Sykes-ék megújulási szándéka ismét tartogatott némi meglepetést, mind az újabb, mind az ős-rajongóknak. A banda ugyanis friss hangszereléssel, újra kiadta az idén 20 éves első albumát, a Count Your Blessings-t, mely merőben más műfajt képvisel, mint a kései lemezek. A visszatérés a gyökerekhez azért nem érte teljesen váratlanul a közönséget, mert

az albumhoz korábban kiadtak egy vadonatúj dalt, illetve klipet, a minden tekintetben brutális Dehumanized képében, amely visszahozta a korai deathcore hangzást.

Kíváncsi lennék milyen arcot vágtak azok a rajongók, akik először hallották így darálni a Bring Me The Horizont, az mindenesetre biztos, hogy a veterán fanoknak örömkönnyek szöktek a szemükbe.

Július közepén pedig megjelent az album is, amit újnak valóban nem lehet nevezni, elvégre a számok már léteztek, de az anyagon tisztán hallatszik, hogy Sykes és csapata nem csak a nosztalgiát akarta meglovagolni. Ironikus módon a cím végére hozzácsapták a Repented, vagyis Megbánva kifejezést, de nem azért mert szégyellik a korábbi verziót, sokkal inkább mert a Count Your Blessings most nyerte el azt a formát, amit eredetileg szántak neki.

Sykes többször kiemelte, hogy miért szerepel a cím végén ez a szó, viszont a szövegekhez nem nyúlt. Ez azért lehet meglepő, mert korábban sokan nőgyűlölőnek bélyegezték a dalok miatt, amikben fájdalmas szakításokról, sérelmekről írt elég explicit stílusban. Sokfélét lehet gondolni ezekről a sorokról, ám azok hűen tükrözik a frontember lelkiállapotát a Count Your Blessings készítése idején, vagyis egy dühös, nyers és naiv kamasz gondolatait. Ez persze nem menti fel azok szemében, akik problémásnak tartják a szövegeket, de kontextust ad a történetnek.

Letisztult pusztítás

Ami a zenét illeti, a hangzás és a keverés minősége megfelel annak a magas színvonalnak, amelyet a zenekartól megszoktunk, miközben továbbra is hű marad ahhoz, hogy ez egy deathcore lemez. Persze nem minden dal profitál egyformán ebből, akadnak olyan számok, vagy akár részletek, amiknek jobban állt a kevésbé letisztult és profi hangzásvilág. A gitárok azonban még súlyosabbak, szabályosan húsba marnak, de a dob is több helyet követel magának. Megmaradtak a brutális breakdownok is, amik esetében olyan energiák szabadulnak fel, hogy az ember úgy érzi, egy orrszarvúcsordával is megküzdene. Ez főleg az első két dalban a Pray for Plagues-ben és a beszédes című Tell Slater Not to Wash His Dick-ben jön ki a legjobban.

A Count Your Blessings újrakiadása nem feltétlenül hivatott új rajongókat szerezni, de igényes tisztelgés a Bring Me The Horizon korai korszaka előtt. Más kérdés, hogy élőben ez mennyire köszön majd vissza, illetve Sykes ki tudja-e egyáltalán énekelni a károgós, hörgős témákat, de ez akár a Szigeten is kiderülhet. Nem akkora tragédia, hogy BMTS végül nem maradt teljesen a deathcore vonalon, az azonban nagyon is tökös dolog, hogy ha csak egy rövid kitérőre, de visszatértek a gyökereikhez.

8/10

ad

További tartalom Önnek