Nem mindennapi történetekben futhat bele az ember, ha a Netflixen a szórakoztató műfaj mellett a true crime produkciókba is belenéz. Ilyen annak a nőnek a története is, aki megölte egy terhes barátnőjét, hogy megszerezze a gyerekét, mert egy hónapokon át tartó hazugságspirálba került, mert azt gondolta, csak így tarthatja meg a párját. A  kaliforniai Anaheimben történtek ráadásul annyi csavart tartogatnak az ember számára, hogy egy idő után már azt is nehéz követni, hogy akkor ki és mit is követett el valójában.

A sztori első harmadában minden teljesen egyértelműnek tűnik. Adott Ian Diaz, a köztiszteletben álló amerikai marshal, aki épp friss házasságban él új feleségével, Angelával. A nő hamarosan teherbe esik, ráadásul ikrekkel, felhőtlen boldogságukat azonban megmérgezi egy névtelen netes zaklató. A „Lilith is Truth” (Lilith az igazság) álnéven küldött e-mailek egyre durvulnak: először csak arról szólnak, hogy „elloptad az életemet”, később már levágott fejeket és abortált magzatokat ábrázoló képekkel fenyegetőznek, hozzátéve, hogy elrabolják és megölik a gyerekeket.

A zaklató azonban szintet lép: Angela nevében hirdetéseket ad fel a Craigslist apróhirdetési oldalon, amelyben férfiakat keres, hogy erőszakolják meg a nőt Ian lakásában – mintegy beteg szexuális fantáziát beteljesítve. A dolog annyira elfajul, hogy a rendőrségi iratok szerint egy férfi tényleg megjelenik, és a garázsban rátámad Angelára.

A szálak egyértelműen Ian exmenyasszonyához, Michelle Hadley-hez vezetnek. A nyomozók letartóztatják a nőt, aki 88 napot tölt rácsok mögött, miközben a közvélemény és a hatóságok is elkönyvelik őt egy beteg, bosszúszomjas pszichopatának. Csakhogy a másfél órás filmnek ez még csak az első húsz perce.

A csavar, amitől a levegő is megfagy

Aki látott már modern true crime dokumentumfilmet, az pontosan tudja, hogy a film elején felvázolt alapállás ritkán fedi a valóságot. A film második felében – miután a férj egy hajnali hívásban megtörik, és bevallja, hogy az „ikrek nem is léteznek” – a figyelem az új feleségre, Angelára irányul, majd egy irtózatosan sötét kép kezd kirajzolódni.

A rendőrség végül némi késéssel, de végre ránéz az IP-címekre is, és kiderül, hogy a fenyegető e-maileket és a hirdetéseket nem a börtönben ülő Michelle küldte. A digitális nyomok egyenesen Ian és Angela közös lakásába, Angela telefonjához és a nő apjának arizonai házához vezetnek. Ráadásul a volt barátai elmondása szerint lakhatásért cserébe még azt is hajlandó volt beadni nekik, hogy rákbeteg, és attól fél, bármikor meghalhat. Ebből azonban egy szó sem volt igaz.  Michelle Hadley az elejétől teljesen ártatlan volt.  A sokkoló fordulat után Angelát 2017-ben letartóztatják. A nő bűnösnek vallja magát többek között hamis tanúzásban, hamis vádakban és emberrablásban (hiszen az ő hazugságai miatt fosztották meg Michelle-t a szabadságától), amiért öt évre rács mögé küldik.

Mivel Ian Diaz szövetségi tisztviselő volt, az amerikai igazságügyi minisztérium (DOJ) is bekapcsolódott az ügybe. Jason Higley ügynök éveket ölt abba, hogy kiderítse, mi is történt valójában abban a lakásban. Visszanézte az első kiszállások során készült rendőrségi testkamerák felvételeit, ahol tisztán látszott, ahogy Ian a háttérből, feszülten instruálja a feleségét, mit mondjon a zsaruknak.

A végső szöget Ian hivatali laptopjának biztonsági mentései verték be a koporsójába: Higley megtalálta rajta a „Lilith” e-mailek töredékeit és a Craigslist-hirdetésekkel kapcsolatos levelezéseket. Négy évvel a történtek után, 2021-ben Iant is letartóztatták, majd 2023-ban 10 év szövetségi börtönre ítélték kiberzaklatásért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért. A dokumentumfilmből kiderül, hogy Ian egy végtelenül kontrollmániás alak volt, aki a kapcsolatuk alatt megpróbálta rákényszeríteni Michelle-t a legkülönfélébb szexuális fantáziáira, folyamatosan hívogatta, és még kamerákat is szereltetett a házukba, hogy megfigyelhesse.

Amikor a nő két év után, 2015-ben elhagyta, a férfi képtelen volt elviselni a kontroll elvesztését, ezért az új feleségével közösen kitervelték az elképesztő bosszút. Az máig rejtély, hogy a férj és a feleség párosából pontosan ki, mikor, mit nyomott le a billentyűzeten, de a cél egyértelmű volt: tönkretenni az exet, és ehhez folyamatosan manipulálták a rendőröket is.

Több, mint egy egyszerű krimi

A film legnagyobb erénye, hogy az unszenzációs tálalás ellenére olyan komoly társadalmi kérdéseket feszeget, amelyek mellett nem lehet elmenni. Bemutatja a rendőrség hajmeresztő nemtörődömségét a nyomozás korai szakaszában (Michelle később sikeresen be is perelte az anaheimi kapitányságot), rámutat az online névtelenség rémisztő veszélyeire, és arra az elborzasztó tényre, hogy ma már a technológia segítségével a legrosszabb emberi ösztönök – mint például az erőszaktevők fórumokra szerveződése – is tömeges méreteket ölthetnek.

Michelle mára újraépítette az életét, és egy kislány édesanyja, aki egészen szürreális módon pont azon a napon született, amikor az őt tönkretenni akaró Iant elítélték. A film végén ő mondja ki a végszót, ami tökéletesen zárja ezt a mérgező történetet:

Nem vagyok hercegnő, de a saját történetemben én lehetek a hős.

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala ingyenesen hívható a +36-80-505-101-es telefonszámon (h., cs., p.: 18:00–22:00, k.: 10:00–22:00, sze.: 12:00–16:00). Az egyesület segélyvonala külföldről a +36-1-267-4900-as telefonszámon érhető el. További információ az egyesület segélytevékenységeiről a  nane.hu oldalon található.

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.

Az áldozatsegítéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben 0–24 órában az ország egész területéről hívható az Áldozatsegítő Vonal a 06-80-225-225-ös telefonszámon.

(Borítókép: Részlet A Toxic Love Story című dokumentumfilmből. Fotó: Netflix)