A glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonisták, amelyeket főként a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kezelésére használnak, lényegesen nagyobb hajhullás kockázatával járnak együtt, mint a többi cukorbetegség gyógyszere – derül ki a The BMJ-ben megjelent új tanulmányból.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Bár ritka, néhány szemaglutidot és tirzepatidot szedő ember hajhullásról számolt be. Az új tanulmány megerősíti a hajhullás alacsony kockázatát, a szerzők azzal érvelnek, hogy ez segíthet a megalapozottabb döntések meghozatalában.

Fontos, hogy a GPL-1-hez kapcsolódó hajhullás leggyakrabban megfigyelt esetei visszafordíthatóak voltak, mivel a szőrtüszők sértetlenek maradtak, mondták a szerzők.

"Bár a klinikailag feljegyzett alopecia abszolút kockázata a GLP-1 receptor agonista használatával összefüggésben alacsony, a megfigyelt összefüggés továbbra is befolyásolhatja a betegek elégedettségét, adherenciáját és a terápia megkezdésére vagy folytatására vonatkozó döntéseket" - írták a szerzők.

A kutatók elemezték a 2-es típusú cukorbetegség elleni gyógyszeres kezelésben részesülő betegek elektronikus nyilvántartásait, beleértve a GLP-1-et és két másik alternatív cukorbetegség gyógyszert: az SGLT-2-gátlókat és a DPP-4-gátlókat. Az SGLT-2 gátlókkal összehasonlítva a GLP-1 receptor agonisták az alopecia 37%-kal magasabb kockázatát okozták; a DPP-4 inhibitorokhoz képest a kockázat 68%-kal magasabb volt.

A GLP-1 gyógyszereket eredetileg a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére fejlesztették ki, de alkalmazásuk számos egyéb indikációra is kiterjedt, beleértve a fogyást, a kardiovaszkuláris kockázat csökkentését és az obstruktív alvási apnoét.

Úgy fejtik ki hatásukat, hogy utánozzák a glukagonszerű peptid-1-et, egy hormont, amely evés után a bélben termelődik. Aktiválják a receptorokat a hasnyálmirigyben, hogy serkentik az inzulintermelést, az agyban pedig az étvágy szabályozását.

A szerzők rámutatnak, hogy a gyors fogyás és a csökkent kalóriabevitel a hajhullás jól bevált kiváltó okai.

Megjegyezték, a hormonális változások is szerepet játszhatnak, bár további vizsgálatokra van szükség a mögöttes mechanizmusok tisztázásához. A kalóriakorlátozás tovább hozzájárulhat a fiziológiai stresszhez és a mikroelemek, például a vas, a cink és a biotin hiányához, ami megzavarhatja a haj növekedési ciklusát.

Bár a hajhullás általában nem okoz fizikai sérülést, jelentős pszichoszociális következményekkel járhat, amelyek befolyásolják az önbecsülést, az életminőséget és a kezelések betartását – tették hozzá a szerzők.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy további kutatásokra van szükség a GLP-1 receptor agonista terápia, a fogyás és a hajhullás közötti mechanikai összefüggések tisztázásához, valamint a legnagyobb kockázatnak kitett betegek azonosításához.