Nagy lépést tehet a mainstream sikerek felé az eddig egyesek által baloldalinak, mások által szélsőbalosnak tekintett német Linke azután, hogy a párt megnyerte a berlini önkormányzati választást és esélyük van arra, hogy ők adják a főváros főpolgármesterét is. De máris magyarázkodniuk kellett, mivel a Neuköllni szervezetük vasárnap esti választási buliján két súlyos figura is megjelent.

Az egyikük Issa Remmo, a hírhedt, a mértékadó Spiegel szerint arab származású bűnözőket tömörítő Remmo klán feltételezett vezetője. A Remmo klánnak annyira rossz híre van, hogy a Linke illetékesei minden eszközzel próbálták eltolni maguktól az ügyet. Elif Eralp, a párt berlini listavezetője és főpolgármester-jelöltje a diadal éjszakáján kénytelen volt arról is beszélni, hogy „semmi közünk a szervezett bűnözéshez”. Bjoern Tielebein területi pártszervező pedig azt nyilatkozta, hogy „a hozzá hasonló figurák határozottan nem a szövetségeseink. Őt sem hívtuk meg és a neve nem szerepelt a vendéglistán sem. Erről az emberről csak undorító dolgokat lehet hallani.”

A másik, ugyanebben a buliban feltűnő alak nem kevésbé félelmetes figura. Ibrahim Ibrahim a Spiegel szerint az Egyesült Palesztin Nemzeti Bizottság nevű terrorszervezet európai aktivistája. Az EPNB-t mind a német alkotmányvédelmi hivatal, mind az Európai Unió, mind az USA szélsőséges szervezetként tartja számon.

A Spiegel birtokába került fotók szerint Ibrahim közös fotón pózolt a buliban Ferat Koçak linkés parlamenti képviselővel és azzal a Vanessa Emdével, aki szélsőségesen Izrael-ellenes, az ország létezéshez való jogát tagadó kampánnyal jutott most be a berlini közgyűlésbe. A Linke neuköllni szervezete a párton belül is markánsan durvának számít, a központnak többször is el kellett már határolódnia, amikor az elfogadható Izrael-kritikán túlmenő antiszemitizmussal vádolták őket.

Az eset a polgári választék hiányára világít rá a német politikában: a fővárost letaroló, az egykori keletnémet kommunista állampárt jogutódjaként önmagát sikeresen modernizáló Linke ugyanis még a kritikusai szerint sem számít ott a legszélsőségesebb baloldali pártnak, és még ők is ilyen figurákkal ünnepelték a győzelmüket. Még náluk is szélsőségesebb ugyanis – csak más előjellel – a nyílt bevándorlóellenességben utazó, gazdaságipopulista-szélsőbalos BSW, amely első próbálkozásra majdnem bejutott a berlini közgyűlésbe.